Környezetvédelmi szempontból is az éri meg, ha nem a klímát kapcsoljuk be otthon, hanem elbattyogunk valamelyik múzeumba vagy galériába hűsölni. Egyébként is tele van az ország remek kiállításokkal, szóval tényleg jó megoldás ilyenkor múzeumot látogatni. Mutatunk tízet, amit nem érdemes kihagyni.
Henri Matisse – A gondolatok színe // Szépművészeti Múzeum, Budapest
A Centre Pompidou Gyűjteményéből érkezett anyag a pályát kronologikusan végigkövetve mutatja meg Matisse könnyedségét. Akár korai olaj-vászon munkáit, akár kései guache papírkivágatait nézzük, az derül ki, hogy teljesen fesztelenül és lazán alkotott. Nem akart megfelelni a trendeknek, görcsösen művészetet csinálni: ösztönösen és hatalmas lezserséggel komponált. Üdítő erre a kiállításra elmenni, mert Matisse attitűdje minket is könnyeddé tesz. A kiállítás október 16-ig látogatható. Itt írtunk róla bővebben.
Tót Endre: Warum male ich? // acb Galéria, Budapest
Tót Endrére eddig úgy tekintettünk, mint a concept art itthon és a nemzetközi színtéren is elismert alkotójára, most azonban előkerültek a kölni évek alatt készített festményei, amelyek teljesen átfordították a rá vonatkozó nézeteinket.
Tót közel negyven éven át hallgatott e festmények létéről. Eddig úgy nyilatkozott, hogy a nyolcvanas évek első fele terméketlen időszak volt a pályáján. Aztán most kiderült, hogy 103 festmény és még ennél sokkal több rajz és pecsétmunka készült ebben az időszakban, amelyek megmutatják az alkotó vadabb arcát. Ezek az expresszív, forró festmények egyrészt megidézik a korai periódusát, de a nyolcvanas években indult újfestészeti tendenciákhoz is kapcsolhatók. Az acb Galéria falat kitapétázták e dinamikus gesztusokkal létrehozott kompozíciókkal, amelyek Tót pályáját, kreatív szellemiségét és művészi karakterét is új optikán keresztül láttatják. A kiállítás július 29-ig látogatható. Itt adtunk hírt róla.
A Warhol-jelenség // Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét
Szenzációszámba megy a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény Warhol-kiállítása, ahol száznegyven műtárgyat tekinthetnek meg a látogatók. A Central Gallery gyűjteményéből érkezett anyag leghangsúlyosabb részét a szitanyomatok adják, de Warhol plakátjaiból, egyedi művészkönyveiből és lemezborítóiból is ízelítőt ad.
A kiállítás világossá teszi, hogy Warhol számára a hírnév, a széles körű elismertség nagyon fontos volt, ezért a korai hatvanas évektől kezdve szinte minden történelmi és politikai eseményt, sztárt és hírességet megörökített, hogy rajtuk keresztül ő is kapjon a csillogásból. Művészetében hangsúlyosan jelen van továbbá a fogyasztói kultúra termékeinek új értékrendet teremtő ikonográfiája, a reklámesztétika jelenségeinek integrálása a magasművészetbe, a sorozatgyártás és az iparszerű termelés művészeti megjelenése. A kiállításból kiderül, hogy Warhol művészete máig nagy hatással van a vizuális kultúránkra.
A kiállítás október 9-ig látogatható.
Youhu // Kieselbach Galéria, Budapest
A Youhu hatalmas ováció, éljenzés, üdvrivalgás, az amiatt érzett öröm, hogy a magyar Y generációs művészek az elmúlt években olyan sikereket értek el a nemzetközi színtéren, amikhez foghatót más hazai képzőművész-generáció tagjai nem tapasztalhattak. Hogy csak néhányat említsünk: Keresztes Zsófia velencei biennálés kiállítását az artsynet a tíz legjobb nemzeti tárlat között említette, Nemes Márton árfolyama a tízezer eurós sávban mozog, Ember Sári Torinóban 2017-ben megnyerte a Campari Art Prize-t… A kiállítás erre a boomra reflektálva 43 Y generációs magyar alkotó munkáiból válogat. A programban szereplő alkotókat és művészcsoportokat Sárvári Zita és Rieder Gábor gyűjtötte egybe, ők ketten szárnybontogatásuk óta figyelemmel követték a fiatal nemzedék kiforrását. A pályakezdő tehetségekből mostanra érett, sikeres alkotók lettek, akik „megírták” a 2010-es évek művészettörténetét. Aki tudni szeretné, hogy mi történt a 2010-es években a hazai művészeti színtéren, annak ez a kiállítás mindenképp kötelező. A Youhu kiállítás augusztus 15-ig látogatható. Itt írtunk róla.
Gyulai Líviusz: Időutazások // Szolnoki Galéria, Szolnok
A Damjanich János Múzeum időszaki kiállítócsarnokában látható kiállítás szekciókra bontva, mégis az egyes blokkok közötti átjárást meghagyva tárja a látogató elé Gyulai Líviusz munkásságát. Három pillérét az autonóm grafikai alkotások, a könyvillusztrációk és az animációs filmek, valamint az azokhoz készült eredeti fázisrajzok adják. A tárlaton az alkotó személyes tárgyai, eszközei is láthatók, amelyek a különböző technikákba és eljárásokba engednek betekintést. A könyvillusztrációk mellett a kiadványokat is bemutatják, amelyekhez a rajzok készültek. A látogatók az animációs filmeket és a művésszel készült portréfilmeket is megnézhetik. A kiállítás október 10-ig látogatható.
Anna Mark: Minden helyekről // Kisterem Galéria, Budapest
Anna Mark művészete itthon kevéssé ismert, pedig az 1958 óta Párizsban élő, magyar származású alkotó rendszeresen szerepel egyéni és csoportos kiállításokon. Az Árvai Mária kurálta kiállítás egyik termében az 1980 és 2000 közötti monokróm reliefek láthatók, amelyeken konstruktivitás és lírai absztrakció vegyül egymással. A művész az építészeti elemek felvillantásával külső tereket, épületeket idéz meg. A másik teremben bemutatott, 1970 körül készült olaj-papír munkák bensőséges hangon, erős árnyalatokkal – vörös, fekete és rózsaszín – reflektálnak a ház ősképére, az emberlakta környezet belső tereire.
Ezzel a kiállítással párhuzamosan fut Szentendrén a Ferenczy Múzeumi Centrumban az Árnyékok és jelek, Anna Mark retrospektív kiállítása is. Ott nagy méretű gouache-sorozatait, reliefjeit és legújabb munkáit mutatják be. A kiállítás szeptember 9-ig látogatható.
,,Latrokként tér és idő keresztjére verve…” – Öt mester az Antal–Lusztig-gyűjteményből // Modem, Debrecen
Az elmúlt ötven évben igen jelentős művek kerültek az Antal–Lusztig-gyűjteménybe: Tóth Menyhért, Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Ország Lili és Kondor Béla munkái. Ebből az anyagból tavaly kötet is született, most pedig kiállításon is végigtekinthetünk a gyűjtemény e páratlan szegmensén. A tárlat legimpozánsabb része az a „sosem volt” műterem, amelyben Vilt Tibor vázlatai, valamint Schaár Erzsébet maszkjai és szobortervei láthatók. Antal Péter műgyűjtőnek hála nemcsak a bronzszobrok, hanem a gipsz- és hungarocellvázlatok is a kollekció féltett kincseivé váltak. A kiállítás október 9-ig látogatható.
Van képünk hozzá! – Kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár // Nagy Gyula Galéria, Lovas
A Garten Balaton kortárs művészeti fesztiválon megrendezett kiállítás tulajdonképpen a Balaton legnagyobb kortárs képzőművészeti vására lesz, amelyen ötven felkért művész kétszáz alkotása látható és akár meg is vásárolható. A csoportos kiállítás képet ad a hazai aktuális művészeti tendenciákról, valamint az alkotókról, és abban is segít, hogy jobban megértsük, mi tulajdonképpen a kortárs művészet. A kiállításon Schneller János és Bánki Ákos tárlatvezetéseket tart, amelyeken a legújabb művészeti trendek között kalandoznak a résztvevőkkel. A kiállítást augusztus 5. és 14. között lehet majd megtekinteni.
Gáspár Annamária: Changes are coming // Godot Kortárs Művészeti Intézet, Budapest
Gáspár Annamária a nők helyzetét, a női sztereotípiákat és érvényességüket kutatja a festményeivel. A kiállítás a jelenünket meghatározó gondolati folyamatokra fókuszál, amelyekkel tartalmassá próbáljuk tenni az életünket, és belső harmóniára igyekszünk szert tenni. A festmények a kulturálisan a nőkhöz kapcsolt fogalmakat – mint az intuitív gondolkodás, az empátia, a nyitott beállítódás, a befelé fordulás, a passzív szemlélődés vagy érzelmi világunk szabadabb megélése – boncolgatják. A képeken megjelenő kiragadott részletek és jelenetek kettős üzenetűek. A múlt és a jelen momentumai reflexiót, tudatos hozzáállást igényelnek, de mint a kiállítás címe is jelzi, a gyógyulás folyamatai már elkezdődtek. A kiállítás augusztus 14-ig látogatható.
William Kentridge: Lágyabban járd a táncot! // NEO Kortárs Művészeti Tér, Budapest
Kentridge nyolccsatornás installációja óriási danse macabre, ami sorra veszi az emberiség összes bűnét. Miközben andalító zene szól, sorra elevenednek meg a történelem súlyosabbnál súlyosabb traumái. Bár ülve, mintegy voyeurként tekintünk a folyamatra, a különféle történetekre való ráismerés előhívja bennünk a kollektív felelősség érzését. Azonban ahogy telnek a percek, egyre inkább úgy érezzük, hogy a tánc a legkevésbé különös ezeken a képeken. A More Sweetly Play The Dance terében a kimunkált mozdulatsorok a túlélés eszközei az erőszakkal teli világban. Ugyanakkor ez a halál felé haladás egyetlen módja is.
William Kentridge ebben a műben rávilágít, hogy a tánc, ami erősen gesztusszerű, teljes precizitást és test feletti kontrollt követel, önfeladást, ösztönösséget és energiát is igényel, és segít abban, hogy a figyelmünket befelé fókuszáljuk. A kiállítás október 2-ig látogatható, és itt írtunk róla.
Nyitókép: A Henri Matisse – A gondolatok színe című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Fotó: MTI/Mohai Balázs
