Csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Tivadar és felesége, gróf zicsi és vázsonykői Zichy Eleonóra rendelték meg 1897-ben Rippl-Rónai Józseftől budai ebédlőjük teljes körű megtervezését, a poharaktól az asztalig, a tányéroktól a tálalószekrényig.
Andrássy Tivadar a „szép akasztott”, azaz Andrássy Gyula gróf elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Bár kimondottan művészi érdeklődésű volt, a „nemesség kötelez” elvre hivatkozva apja nyomdokait követve politikus lett, tagja a Szabadelvű Pártnak, és egy ideig az országgyűlés alsóházának alelnöki tisztét is betöltötte. Műgyűjtő volt, de maga is festett, elsősorban naturalista tájképeket. Elnöke volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak, több jeles festővel is szoros kapcsolatot ápolt, köztük Munkácsyval. Rippl-Rónai Józsefet 1896-ban meghívta tőketerebesi kastélyába (ma Szlovákiához tartozik), ahol a festő gyönyörű pasztellkrétarajzot készített a házigazda feleségéről. Andrássy Tivadart szívélyes, derűs embernek tartották, Rippl-Rónai „disztingvált ízlésű nagyúrnak” nevezte. Fiatalon, negyvennyolc éves korában hunyt el.
Kiváló stílusérzékű felesége a korszak szépségideálja volt, gyakran szerepelt az újságok társasági rovatában. Négy leányuk született, akiket nagyon szigorú elvek alapján nevelt Eleonóra. Például nem kaptak meleg ruhát, hogy erősödjön az immunrendszerük, olvasmányaikat anyjuk szigorúan cenzúrázta a nemkívánatos oldalak összevarrásával, és kötelezte őket a mindennapi naplóírásra. Férje korai halála után négy évvel összeházasodott sógorával, ifjabb Andrássy Gyulával, elsősorban a családi vagyon egybentartása érdekében.
Csak töredékeiben maradt fenn a gyönyörű szecessziós enteriőr.
A századforduló étkezői a társadalmi hovatartozás értékmérői is voltak. Az étkezőasztalon és a székeken kívül kis és nagy tálalószekrény, kis lerakóasztalok, kályha vagy kandalló, óra és egyéb dísztárgyak tanúskodtak a tulajdonos pozíciójáról. Az Andrássyaknak több ebédlőjük is volt már, de a művészetpártoló gróf 1897-ben egy több szempontból is új, reprezentatív, modern étkezőszoba megtervezését kérte az akkor éppen Párizsban alkotó Rippl-Rónaitól. Ezzel kívánta láttatni a képző- és az alkalmazott művészet kölcsönhatását. Rippl-Rónai Párizsban a fauve-ok, azaz a Vadak elnevezésű művészcsoport tagjaival alkotott, akik már vettek részt hasonló tervezési munkákban, így a magyar művész is szívesen vállalta ezt a megbízást. A tervezés az ebédlő minden apró részletére kiterjedt, a székeket azonban végül nem kérték a megrendelők, és a lámpatestek sem készültek el.
Az asztalosmunkákat Thék Endre bútorgyáros cége végezte el, fényezett mahagónifával, oxidált rézveretekkel dolgoztak. A tizenkét fő részére tervezett ovális asztal készítése során összekülönbözött a tervező és a kivitelező. Az eredeti elképzelést követve ugyanis a fatörzset imitáló asztalláb statikailag nem lett volna biztonságos, ezért Thék kénytelen volt kiegészítő lábat alkalmazni, amin Rippl-Rónai felháborodott.
A közel háromszáz darabos porcelán étkészletet Zsolnay Vilmos pécsi gyárában készítették el. A mintadarab tányérok és a tervrajzok szerencsére fennmaradtak. A porcelánok különféle dekoratív virágmotívumai időtállóan modernek, e tárgyak akár egy jelenlegi háztartás díszei is lehetnének.
Róth Miksa műhelyében készültek az ebédlő festett üvegablakai. A „rózsáskert” ihletője Andrássy Tivadar tőketerebesi kastélykertje volt. A tervező és Róth is azt az érzetet szerette volna elérni, mintha az étkezés egy kertben zajlana.
A mennyezeti üvegtető kivitelezőjének a wiesbadeni Zitzmann céget választották. A felhős nyári égboltot ábrázoló csodás üvegmennyezet Amerikából hozott Tiffany-üvegtáblákból készült. Az ebédlő más üvegtárgyait, például a poharakat is a német vállalat gyártotta le. Ezek ugyan rendkívül látványosak voltak, de használni nem lehetett őket. Rippl-Rónai a festészet oldaláról közelítette meg a tervezői munkát, nem volt tisztában az anyagok tulajdonságaival, a gyártási technológiákkal, ezért is keveredett vitába a bútorok gyártójával. Az Andrássy-ebédlő befejezése után nem is vállalt további iparművészeti tervezőmunkát. A négy év alatt fokozatosan elkészülő műtárgyakat rendszeresen kiállították az Országos Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi tárlatain. Itt a zsűri nem a tervezőt, hanem a kivitelező iparosmestereket díjazta, amin Rippl-Rónai vérig sértődött.
A gyönyörű, de megközelíthetetlen asszony számára is kedves műalkotás uralta a teret. Andrássy élete párjának kedvében kívánt járni az exkluzív ebédlő megvalósításával. A falikárpitot Rippl-Rónai felesége, Lazarine Baudrion készítette Neuillyben. Eleonóra ragaszkodott is hozzá: sógorával kötött új házassága után annak kastélyába költöztette az ebédlőt és a faliképet. Az 1919-es betörés elől a falikárpitot, néhány porcelánt és üvegtárgyat sikerült kimentenie. A Vörösruhás nő az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének része, jelenleg egy francia kiállításon látható.
A tiszadobi Andrássy-kastélyban és Kaposváron, Rippl-Rónai egykori villájában rekonstruálták a 19. század elejének e kimagasló összművészeti alkotását. Az eredeti tervrajzok alapján készítették el újból a berendezés jelentősebb tárgyait. Tiszadobon fennmaradt a festett üvegablak kis töredéke, ezt felhasználva keltették új életre a magyar képző- és iparművészet emblematikus munkáját.
A cikk Borsai Dóra múzeumpedagógus előadása alapján készült, amelyet a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében az Iparművészeti Múzeum Ráth György-villájában mondott el.
