Születésem tündérrózsás története – Nattán-Angeli Nóra–Formanek Zsuzsanna: Születésmese. A bennem növekvő világ

A gondolatritmussal átszőtt szöveg szerzőjét egy perinatális szaktanácsadó, pszichológus segítette. Formanek Zsuzsanna és a könyvvégi ajánlót jegyző dr. Hadházi Éva a könyv által a születés- és szülésélmény hatásának jelentőségét képviselik, és garantálják a mesei bemutatás mögötti szakszerűséget. Hiszen a többoldalú születésélmény messzemenően befolyásolja a gyermeknek az anyához és apához, a szülőknek a gyermekükhöz való kapcsolódását, ennek minőségét, mélységét. Fontos elmesélnünk a gyermekeinknek.

A téma a gyerekeket is érdekli, különösen azokban a családokban, ahol testvér érkezik. A kicsik szívesen hallanak saját eredetükről, születésük történetéről.

Nattán-Angeli Nóra meséje körbefogja a kétoldalú élményt; az egész családnak nyelvet, kifejezésmódot kínál. A könyv a születést történetbe ágyazza, némileg metaforizálva a biológiai tényezőket. Egy növekvő magzat, illetve a történet végére egy újszülött mellérendelésre, ismétlésre, halmozásra épülő nyelvén halljuk, az ő nézőpontjából vizsgáljuk a születés előtti környezetet, a méhben létezés nyugalmát.  

„Anyukám hasában minden meleg volt, és puha és jólesően sötét. Itt lebegtem egy tiszta vizű tóban.” Ez az elbeszélés nemcsak a különleges nézőpont miatt, hanem a környezet és a körülmények, a megélés költői ábrázolásának köszönhetően válik mesévé. „Egy tündérrózsa virágzott mellettem, és táplált engem.” Sulyovszky Sarolta pontosan ezt a tündéri finomságot, áttetszőséget, a létezés nem e világi élményét adja át világoskék és hússzín dominanciájú rajzaival.

A valóságos biológiai folyamatok, a testrészek (méh, szülőcsatorna stb.) a képek szintjén is átlényegülnek, rózsaszín és hússzínben, növényi és állati motívumokban pompáznak, mégis felismerhetőek. A kék szín a külső környezethez tartozik, a magzatvíz, a csatorna, a lakás színe. A színek játéka, ahogyan a mondatok ismétlő, halmozó retorikája is a folytatólagosság békéjét, harmóniáját közvetíti: „És közben anyu és apu egyre csak ringatott és simogatott.”

A címlapfotó illusztráció. Fotó: Shutterstock