A Balaton a filmekben a korszak sűrített mása. A slágerek is tükrözték a fordulatokat: az 1960-as évek elejétől a Balaton volt Riviéra, lett daccal vállalt, nekünk jutó tenger, majd hárítandó helyszín. A Magyar Kultúra magazin ajánlója válogatás a legjellemzőbb filmek közül.
A Balaton a II. világháború előtt ősi szokások egzotikus színhelye is, ám jellemzően tehetős városiak kiruccanásának célja. Az 1950-es évek írói, festői megtehették, hogy időszakosan vagy végleg ide vonuljanak vissza, a fővároshoz kötött filmesek azonban javarészt a dolgozók pihenése helyszíneként ábrázolták. Két kivétel, két remekmű Makk Károlytól: a Liliomfi (1955) és a Ház a sziklák alatt (1958). A Kádár-korszak konszolidációja szervezett tömeges nyaralást, fusizott víkendtelkeket hozott. Exkluzív vetületét a nyugati turizmus beindulása generálta; a Balaton de luxe az aranyélet, a magyar álom szezonális színhelye. Az 1980-as években fordul a trend: a gyarapodással nőtt az igényesek köre, kínossá vált a sufnituning, a lehúzás.
Az Ítél a Balaton (Fejős Pál, 1932) népi egzotikumot melodrámával elegyít. Bevezetésként szokást ismertet: a balatoni halász nem fog halat, ha hűtlen a felesége. Marit (Medgyesi Mária) apja (Csortos Gyula) a nevelt fiához, Janihoz (Páger Antal) kényszeríti, de a lány az ellenséges család fiát, Mihályt (Elekes Ernő) szereti. Az apa Marit evező nélküli csónakban a tajtékzó tó ítéletére bízza. Ha a víz megkíméli, bűnei megbocsáttatnak, ha nem, az emberáldozat révén helyreáll a megélhetéshez szükséges egyensúly. Mindkét férfi a nőt mentené, a férj, Jani azonban vetélytársát is kihúzza, majd a vízbe vész. A film négy – magyar, angol, francia, német – verziójából utóbbi kettő maradt fönn. Változatok, különböznek, de abban egyeznek, hogy Janit önfeláldozása pozitív hőssé teszi, mert felülírja a gyilkos, ősinek tartott „természeti törvényt”.
Boronyák Rita cikke a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!
A Címzett ismeretlen (Gaál Béla, 1935) is a női erény próbája, ezúttal komédiaformában. Az árvaházi Szabó Teri (Ágay Irén) a karót nyelt postamesternő (Vaszary Piri) felügyelete alatt robotol Balatonfüreden, a gazdagok paradicsomában. A snájdig, sportkocsis Palinak (Ráday Imre) esélye sincs, mert Teri pontosan beszabta saját helyét a társadalomban. A fiú szegény sofőrnek adja ki magát, de idilljüket újabb fordulat nehezíti: Terit örökbe fogadja egy gazdag amerikai pár. A leány jellemes, nem urizál, s bebizonyosodik, elsőrendű feleség lehet belőle. A történet sikerét Fényes Szabolcs slágerei mellett Stangl (Kabos Gyula) jelenetei biztosították a fifikás, magányos, dadogó biciklikereskedő szerepében. A képanyag megőrzött helyszínei a füredi fasor, a tihanyi út, s az akkor még működő visszhang is.
Az ugyanebben az évben készült Elnökkisasszony (Marton Endre) címszereplőjét, Zsuzsát (Muráti Lili) Berta kisasszony (Gombaszögi Ella) évekig készítette fel a cégelnökségre. A szép, fiatal nő modernizálást ígér a textilgyártásban, ám az irányító grémium urai a lábát bámulják. Amikor a gyapotszerződésből Zsuzsa madarat hajtogat, a koros Kollár vezérigazgató (Törzs Jenő) elérkezettnek látja az időt, hogy feleségül kérje, meglehet, a gyár érdekében. A lány nem akarja megbántani, hazudik hát egy vőlegényt. Az állástalan Török Istvánról (Jávor Pál) mintázza, aki nem képes eladni remek találmányát.
A félreértések, hazugságok szövevénye Siófokra vezet, ami abban az időben kétórányi poros autóútra volt a fővárostól. Berta és hű udvarlója, Vas Ödön cégvezető (Kabos Gyula) Zsuzsát követve Füredre keverednek, s hidroplánon jutnak el a Balaton fővárosába. A nagyjelenet komikusan jövőt jósló: a párok tagjai a kaszinóban, kártyával küzdenek egymással. Zsuzsa és Török egymásra találása hasonló: a nő azt játssza, fuldoklik, a férfi kimenti, de menten víz alá nyomja, amikor Zsuzsa ismét mellébeszélne.
A 3:1 a szerelem javára (Vaszary János,1937) már főcímében kacagtató vígjáték. Focimeccsel (visszaköszön majd A csodacsatárban, Keleti Márton, 1956) kezd: a magyarok vereséget szenvednek az osztrákoktól. A csapat balatoni edzőtáborba utazik, s fiúruhában velük tart a dühös Grete (Bársony Rózsi) is, mert vőlegénye, Bob (Halmay Tibor) virtigli skót krajcárossága miatt elkésett az esküvőről. Noha Gyuri (Pálóczy László), a kapitány szigorú életmódot diktál, csapattársai szívesebben töltik idejüket a szép vitorláslányokkal. A sportos életmódot Udvary (Dénes Oszkár), a testes szponzor is fricskázza, a lányok „Jaj, de boldog nő a kisportolt nő” – dalára odadünnyögi: „Kár minden dekáért”. Bársony Rózsi, a vérbeli díva átlátszó tüllben ropja a csárdást, fodros-bodros kosztümben hajózik és spárgázik a keskeny mólón, s úgy is pottyan vízbe. A visszavágón Grete persze már Gyurinak szurkol.
Jókai Az arany emberének egy rövid, ám sorsdöntő epizódja is a Balatonon játszódik, s három filmadaptációja (Korda Sándor, 1918, Gaál Béla, 1936, Gertler Viktor, 1962) ugyanannyi értelmezésben vitte vászonra. A filmarchívum 2010-ben egyedülálló DVD-gyűjteményben adta közre e filmeket. A Korda-alkotás a némafilmgyártás eredeti helyszíneken filmezett, virazsírozott remeke. Gaál Béla javarészt stúdióban forgatott, s expresszionista hatást mutató, az istenhitet mint kapaszkodót előtérbe helyező drámát hozott létre. Gertler változata a látványosságra vágyó korai Kádár-éra nagy költségvetésű, színes szuperprodukciója, ami többnyire eredeti helyszíneken készült.
Tímárt nehéz órában, váratlanul éri Krisztyán Tódor felbukkanása. Végsőkig meghasonlott önmagával, öngyilkosságot fontolgat, ezért utazott le a Balaton-felvidékre. Krisztyán leszámolásra készül, mind Tímár hivatalos, komáromi kereskedőéletét, mind a Senki Szigetén élő titkos családját pusztítással fenyegeti.
Kordánál nem esik szó a Balatonról, Tímár (Beregi Oszkár) lepetinci (kitalált helységnév) kastélyába vonul el. A két férfi küzdelme némafilmes, eltúlzott arcjátékú szereplők kemény közelharcban csapnak össze. A gonosz karakter erős, tárgyi jelzése, hogy Krisztyán (Rajnay Gábor) bal szemét kendő fedi, s a végzetes balesetet szakadékba zuhanva, a felismerhetetlenségig összetörve szenvedi el.
Gaál változatában Tímárnak (Kiss Ferenc) a sikeres halfogás után idős halászember mondja el, rian a Balaton. A sunyin alázatos, agresszív Krisztyán (Uray Tivadar) tetoválását, sebeit számlálja, s gonosztetteiért Tímárt hibáztatja. A kalózkendő a homlokán mély vágást takar. Halálát négyszögletesre formázott stúdiólékben leli.
Gertler Krisztyánja (Latinovits Zoltán) nem csak egyenrangú Tímárral (Csorba András), de hatalmi pozícióból beszél vele, mert a markában tartja. Viharvertségében is vonzó, különösen Tímár elegáns ruháiban. A homloksebrejtő kalózkendő jól áll neki, méltósággal, ám a csaló kapkodásával veszi el Tímár óráját, tárcáját. Latinovits alulról fölfelé néző sunyi antihőse karizmatikus gonosz, önigazoló csúsztatásai hitelt érdemlően hangzanak. Ebben a változatban a legnyilvánvalóbb, hogy a két karakter alteregó. Csupán halljuk Krisztyán segélykiáltását, majd szóban értesülünk arról, hogyan „ítélt a Balaton”.
A Harlekin és szerelmese (Fehér Imre, 1966) alapnovellájának kérdése: „Hol a valóság és a vízió határa?” Bertha Bulcsu Fakan Balázs dramaturggal adaptálta novelláit, amelyeket az első filmjével (Bakaruhában, 1957) világhírnevet szerzett rendező lazán összefüggő történetként láttat (operatőr Lakatos Iván). A korban elvárt társadalmi mondanivaló lenyomta a filmet, az utókor azonban jól elemezhető időkapszulát nyert. A főszerepet Bujtor istván játszotta. A korabeli tudósításokból kikövetkeztethetjük, hogy a forgatás a balatoni kötődésű Frenreisz család, azaz Bujtor szemesi „felségterületén” zajlott.
| A 24 éves Bujtor érett férfinak hat, teljes színészi vértezetben játszik, noha ez az első filmfőszerepe. Neki a Balaton jelenti az életet. 1980-ban a Mészáros Gyulával írott és rendezett A Pogány Madonnával a magyar filmtörténet páratlan sikerszériáját indították el. Az Ötvös Csöpi (Bujtor) és Kardos doktor (Kern András) duó akcióvígjátékát a kritika fanyalogva fogadta, ám a közönség kitartóan szerette a rendre sorjázó epizódokat (Csak semmi pánik, 1982, Az elvarázsolt dollár, 1985, Hamis a baba, 1991). A Zsaruvér és csigavér-trilógiával (2001, 2002, 2007) zárult Ötvös Csöpi-történetek hullámzó színvonalú, ám megbízható témakatalógusú rendszerváltás-történetet rögzítettek. Bujtor István, a „Balaton nagykövete” emlékét Balatonszemesen filmfesztivál őrzi. |
Bertha Bulcsú írásából készült A kenguru (Zsombolyai János, 1975) is. Még tíz év sem telt el, de milyen más kor, más szelek, s főleg más zenék. A változás a rendezőként elsőfilmes, operatőrként már nevet szerzett Zsombolyai két, Balaton mellett fényképezett filmjén is követhető. A televíziós operatőrt Herskó János hívta a filmgyárba a Szevasz, Verához (1967). A gimnazista Vera (Neményi Mária) nyarának néhány eseménydús napját látjuk a francia újhullám eszközeivel. Építőtáborba megy, s a fiatal generáció nyitott praktikumával tekint az ötvenes évek maradványaira, a hatvanas évek nyitásának nehézségeire. Meghatározó a találkozása a halálos beteg Terus nénivel (Horváth Teri), akit a rendszer emelt ki és tett tönkre. Vera segít az asszonynak, hogy részt vehessen a lánya (Molnár Piroska) lakodalmán. Majd filmrendező-hallgató szerelme, Gyuri (Bálint Tamás) keresésére indul, aki társaival a füredi kompon faggatja a tóról a német, angol, vietnami turistákat.
A Nyár a hegyen (Bacsó Péter, 1967) is magánéleti, művészi kérdések révén vet számot a múlttal, s a legjobb operatőri díjat hozta Zsombolyainak a Filmszemlén. Komora (a festő Pecsenke József) művésztelepet akar létrehozni a badacsonyi kőbánya barakkjaiban. Csak a fiatal tanárnő, Mari (Gyöngyössy Katalin) csatlakozik hozzá, s a véletlenül megismert Szabó doktorral (Mensáros László) hármasban költöznek be. A hozzájuk vetődött Sári (Várhegyi Teréz) révén kerülnek kapcsolatba a hajóskapitány Veszelivel (Tomanek Nándor). Ő volt a bányában működött munkatábor parancsnoka, régi elvtársa, Szabó rabtartója. Bacsó a doktor figuráját Újhelyi Szilárd művelődéspolitikus, filmfőigazgatóról mintázta, akit mind a Horthy-, mind a Rákosi-rezsim bebörtönzött. A film ítéletmentesen árnyalt, Veszeli karaktere igazságainak is teret enged.
A kenguru (Zsombolyai, 1975) a kőbányai munkásközeg szabadságlehetőségeinek road movie-ja. A Paksra Zillel fuvarozó Kánya (Gálffi László) Volvóról és Monte Carlóról álmodozik, a ragaszkodó Zsozsó (Vándor Éva) képe is ott a szélvédőjén. Egy stoppos (Tarján Györgyi) Boglárra invitálja, „mert ott van a buli”. A fiúnak tetszik a szeplős szépség, de tartja magát a kötelező útirányhoz – ő az a „kenguru”, aki ellenáll a varázsnak. Később tesz pár tétova kísérletet, hogy megtalálja a lányt, végigkutatja a boglári strandot is. Végül marad a Zil, monte carlói képeslap nélkül: Zsozsó gyereket vár. Egy nagy veszekedés után Varjú annak is örülhet, hogy feleségül kérheti a lányt. A film zenei anyaga (a Bertha Bulcsúnál friss diplomás) Kánya zenefüggése miatt szerves, s valóságos sztárparádé; a Fonográf, Koncz, LGT, Skorpió.
Ma talán megmosolyogjuk A veréb is madár (Hitsch György, 1968) elnagyolt dramaturgiáját, de a szerepkettőzés technikai (operatőr: Hildebrand István) és színészi bravúrjának elismeréssel adózhatunk. A Kabos László alakította ikerpár magyar fele, Holló Zoltán kész csődtömeg. Találmányával nem tud érvényesülni, útlevelet nem kap, a szép Szöszi (Piros Ildikó) is szakítani készül vele. Amikor testvére – egykor Sándor, most a határtalan önbizalmú gazdag Mr. Hello – megérkezik Ford Thunderbirdjén Kaliforniából, igazolva látja, azért bünteti őt a sors – a hatóságok –, mert fivére 1954-ben disszidált. A film fából vaskarika módon egyszerre állítja, hogy Nyugaton különösebb zsenialitás nélkül is lehet érvényesülni, s hogy a hazájához hű magyar kisember a lehúzó körülmények dacára képes nyerni.
A szatirikus társadalombírálat fő eszköze a tömeg- és a de luxe Balaton ütköztetése. Emblémája a külföldiek elkerített tihanyi strandján rezzenéstelen arccal vízbe gyalogló és elmerülő pincér.
A Veréb… fél évszázaddal későbbi mutációja, a Nyugati nyaralás (Tiszeker Dániel, Lévai Balázs, 2022), noha bátran (anti)politizálhat az 1980-as évekbe transzponált kisember nevében, az esélytelenség heroizmusa híján retro helyzetkomikum-sorozat marad.
Az Eszkimó asszony fázik (Xantus János, 1983) révén maradt fenn a Balaton/Trabant alternatív zenekar(ok)ról korabeli filmanyag. Ott Mari (Méhes Marietta) megkapta az óceánt. A Balaton hullámai azonban maradtak, s ahogy a korabeli bonmot tartotta, a vele szinte azonos Trabant rozsdás alvázát nyaldosták. A nemrég elhunyt Hunyadi Károlyra is emlékezhetünk a másik alapító, Tarr Béla zeneszerzője, a Sátántangó főszereplője, Víg Mihály portréjával (Ott torony volt, Kécza András, 2022). Víg lebilincselő, reflektált, önironikus emlékező, az 1970-es évek végétől szinte mindenkivel dolgozott, s nemcsak az alter szcénában. A rengeteg korábban nem ismert fotó, filmrészlet jóvoltából a korszak jelentős szereplői szinte kivétel nélkül megjelennek. Ez is a Balaton.
Boronyák Rita teljes cikke a Magyar Kultúra magazin 2023/6-számában olvasható. A magazin további tartalmai itt találhatók, az előfizetés lehetőségétől itt lehet tájékozódni.
A nyitóképen jelenet a Harlekin és szerelmese című filmből.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
