Nem nézni kell egy festményt, hanem átnézni rajta

A kép lehet nyitott ablak vagy épp egy üvegfal – vallja Knyihár Amarilla festőművész, aki az organikus absztrakt festészethez vonzódik leginkább, ebben tudja a legkönnyebben és a legörömtelibb módon kifejezni önmagát.

Knyihár Amarillát a tükröződések, az árnyjátékok, a valóságos és az elképzelt tér egységének ábrázolási lehetőségei foglalkoztatják. Speciális festészeti technikájával egyedülálló módon teremt lehetőséget a természeti tájak, látványok leképezésére. Stábunk a legújabb sorozatának készülésébe nyerhetett bepillantást, amelynek központi eleme a Szentendrei-sziget lombkoronái.

A festőművésszel korábban készített interjúnk itt olvasható.

Készítette: Talum Fruzsina, Szabó Csaba, Méhes Gábor

#videó

Ez is érdekelheti

Nyitott műtermek délutánja a Szentendrei Régi Művésztelepen

Május 13-án, szombaton 14:00 órától 18:00 óráig bárki bepillanthat a Régi Művésztelep alkotóinak műtermeibe, aki szeretné megismerni az alkotás folyamatát és a képek mögötti történeteket.

Személyesen – Knyihár Amarilla festőművész

Knyihár Amarilla festészetében néhány kiemelten fontos jelenség és motívum akár több kompozíción és több stílusban is megmutatkozik. Az ablak emblematikus jelentésvilága, a művész sajátos nézőpontjai, valamint a természeti jelenségek, mint a fény, árnyék és a tükröződések következetes programot jelölnek ki munkáiban. Festményeinek összetettségét a művész személyesen mutatja be az olvasók számára.

„A napfénnyel azonosítom magamban ezt a nevet” – beszélgetés Knyihár Amarilla festőművésszel

Víztükröződés című sorozata felkeltette Bärbel Jacks német filmrendezőnő figyelmét, így Knyihár Amarilla festőművész is szerepel abban a kétrészes német dokumentumfilmben, amelyet a Dunáról forgattak, és a forrástól a torkolatig bemutatták a folyó menti városok nevezetességeit, valamint elbeszélgettek olyan érdekes emberekkel, akik kötődnek a Dunához. A Szentendrén alkotó művész festményein ne Duna-idillt keressünk, hiszen az „amarillás képek” mindig a határokat láttatják, külső és belső nézőpontok találkozását, tükröződéseket. Amit a vásznon látunk, ismerős. Nemcsak látványként – érzésként, állapotként, vágyként, borzongásként találkoztunk már mindezzel.