Amadeus (Vígszínház)
Peter Shaffer 1979-es, Mozart és Salieri kapcsolatát bemutató, a West Enden és a Broadwayn is számtalan díjat nyert színdarabjából a szerző forgatókönyvvé adaptálásában Milos Forman készített filmet. 1984-ben mutatták be az amerikai–csehszlovák koprodukciót, amely nyolc Oscar-díjat nyert. Az adaptált forgatókönyvért Shaffer, a rendezésért Forman, a férfifőszerepért a Salierit játszó F. Murray Abraham (a Mozartot alakító Tom Hulce is jelölt volt), továbbá a jelmez-, illetve látványtervező és a hangmérnök vitte haza a szobrot, és – mondhatni értelemszerűen, ha a további két nominálást is hozzászámítjuk – az Amadeus lett a legjobb film is. A magyar mozinézőknek egészen 1990-ig kellett várni, hogy láthassák az alkotást. A színházrajongók szerencsésebbek voltak, a darab hazai bemutatója 1982-ben volt a Pesti Színházban, ahol jelenleg is repertoáron van Hegedűs D. Géza rendezésében, Ötvös András és ifj. Vidnyánszky Attila főszereplésével.
Hegedűs a háztetőn (Budapesti Operettszínház, Kolozsvári Állami Magyar Színház, Szegedi Nemzeti Színház, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, Weöres Sándor Színház, Szombathely)
Ebben az esetben mindjárt négy műfaj rakódik egymásra, a film alapanyaga ebben az esetben is egy zenés színdarab, amelyet viszont egy novellagyűjtemény inspirált. Sólem Aléchem tejesembere – prózában Tóbiás, a színpadon és a filmen Tevje – a szerző adaptációjában 1919-ben már színpadra lépett, de nem énekelt, sőt a ’30-as években elkészült belőle az első filmfeldolgozás is. Az ’50-es években próbálkoztak a megzenésítéssel, de az áttörés, sőt világsiker Jerry Bock, Sheldon Harnick és Joseph Stein áldásos együttműködésének köszönhető. Az 1964-es Broadway-bemutatót három évvel később követte a londoni, 1971-ben pedig elkészült Norman Jewison filmje Topollal a főszerepben. A nyolc Oscar-jelölésből hármat váltottak díjra: elismerték a hangmérnök, a zenét filmre adaptáló John Williams, továbbá az operatőr, Oswald Morris munkáját. (Aki mintha musicalfilm-specialista lenne, hiszen az Oliver!-ért és a The Wizért is megkapta a szobrocskát.) A darabot először 1973-ban, a Fővárosi Operettszínházban mutatták be Magyarországon Vámos László rendezésében, Bessenyei Ferenc legendás alakításában, a film hazai vetítéseiről a ’80-as évek közepéről találni először adatokat.
Holt Költők Társasága (Kultúrbrigád)
A fiatalokról, de nem csupán fiataloknak szóló történet, Tom Schulman eredeti forgatókönyve Oscart ért 1990-ben, Robin Williams, Peter Weir és a film is ott volt a legjobbak között. Egy új színészgeneráció tette le a névjegyét a felnövéstörténettel, élükön Ethan Hawke-kal és Robert Sean Leonarddal. A magyar mozik 1990. március 15-én mutatták be a filmet. Nancy H. Kleinbaum nem sokkal a film amerikai mozikba kerülése után regénnyé írta a forgatókönyvet, Schulman viszont egészen 2016-ig várt, hogy elkészítse belőle a színpadi verziót. A premier New Yorkban, ám a kísérletezőbb kedvű, nem elsősorban a sztárokra építő alkotócsapattal dolgozó Off-Broadwayn volt. A carpe diem műfajú produkciót 2023-ban tűzte műsorra a Kultúrbrigád Vidovszky György rendezésében. A csapat kényszerű megszűnése miatt április 22-én játssza az előadást 44., egyben utolsó alkalommal.
A király beszéde (József Attila Színház, Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza, Pécsi Nemzeti Színház)
David Seidler drámaíró gyerekként dadogott, ezért volt példaképe VI. György angol király, aki kemény munkával és egy terapeuta/logopédus segítségével legyőzte a dadogást. Seidler már a 70-es években darabot szeretett volna írni Lionel Logue-ról. Meg is találta fiát, aki rendelkezésére bocsátotta volna apja jegyzetfüzeteit, ám az anyakirályné csak feltételes engedélyt adott: beletekinthet, de csak az ő halála után. Ekkor 1982-t írtunk. A drámaíró tehát félretette a tervet, és inkább más hollywoodi munkáira koncentrált. Az anyakirályné 2002-ben elhunyt, Seidler pedig 2005-ben visszatért vázlataihoz. Egy filmforgatókönyv lett a végeredmény, a forgatás kezdete előtt néhány héttel a Logan családtól újabb dokumentumok érkeztek, ami hatással volt a már kész anyagra. 12 jelöléssel érkeztek az alkotók 2011-ben az Oscar-gálára, és négy díjjal, köztük a legjobb film, a legjobb rendező (Tom Hooper), a legjobb férfi főszereplő (Colin Firth) és a legjobb eredeti forgatókönyv (David Seidler) díjával távoztak. 2012-ben Londonban mutatták be a színpadi verziót, amelyet egy évvel később már Kaposváron játszottak, azóta pedig szinte nincs olyan nem budapesti színház, ahol ne tűzték volna műsorra.
Országúton (Petőfi Színház, Sopron)
Az amerikai filmakadémia a némafilmek idején nem tett nyelvi különbséget a filmek között, 1947 és 1955 között pedig verseny nélkül, ráadásul nem rendszeresen kiadott különdíjjal ismerték el a nem angol nyelvű alkotásokat. A kategóriát 1956-ban hozták létre, az első nyertes nyugatnémet, francia, japán és dán versenytárssal szemben Federico Fellini volt az Országúton-nal. Kiss József először 2009-ben rendezte meg saját adaptációját, ezt követte 2023-as békéscsabai és legfrissebb soproni színrevitele. A nagyszínpad mellett aprócska térben is készült előadás a film alapján, Almási-Tóth András 2011-ben a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában (ma az Örkény Stúdiója). Londonban már készült a történetből musical, egy éve pedig bemutatták a balettváltozatot is.
Suttogások és sikolyok (Örkény Színház, Nagyvárad Néptáncegyüttes)
Ingmar Bergman édesanyja személye és egy saját, különös víziója – négy nő egy vörös szobában – által inspirált 1973-as filmje öt jelöléssel várta az Oscar-díjak átadóját, de sem a forgatókönyv, sem a rendezés, sem a film maga, sem a jelmeztervező, Marik Vos-Lundh nem kapott elég szavazatot az akadémia tagjaitól, ellentétben az operatőrrel, Sven Nykvisttel. Érdekesség, hogy a svéd film az idegen nyelvű kategóriában nem indult. A Mokép hamar behozta a magyar mozikba, 1975 áprilisától vetítették. Az első magyar nyelvű színpadi adaptációt Andrei Şerban és Daniela Dima adaptációjában mutatták be a Kolozsvári Állami Magyar Színházban 2010-ben. Két éve Ördög Tamás rendező Ari-Nagy Barbara dramaturggal készített el egy változatot, Nagyváradon pedig Györfi Csaba bizonyítja, hogy a történet a táncszínház műfajában is megél.
Sweet Charity (Szigligeti Színház, Szolnok)
Bár a Sweet Charity három Oscar-jelöléséből egyet sem váltott díjra, a musical prózai ősverziója Federico Fellini második Oscar-díjas alkotása, a Cabiria éjszakái volt 1958-ban, és ahogy az Országúton-ban, itt is Giulietta Masina játszotta női főszerepet, az igaz szerelmet kereső római prostituáltat. Cabiria 1966-ban New York musicalszínpadára Cy Coleman, Dorothy Fields és Neil Simon jóvoltából már mint Charity Hope Valentine érkezett, és bértáncosként decensebb foglalkozást kapott. A darabból három évvel később a Broadway-koreográfus és debütáns filmrendező, Bob Fosse által lett mozisiker. Egy kivétellel (John McMartin) sem az ős-, sem a londoni bemutató színészei nem kaptak komoly feladatot a filmben, a címszerepet Fosse felesége, Gwen Verdon helyett a jegypénztárakban húzónévnek számító Shirley MacLaine kapta. Hozzánk 1974-ben érkezett meg a film, 1975 elején a Kamara Varietében egy „énekes-táncos revükép”-et láthattak belőle a nézők. A magyarországi bemutató az Ódry Színpadon volt Kalmár Péter rendezővizsgájaként 1986-ban. Azóta bár nem játszották túl sokszor, de az összesen nyolc előadás négy fordításban futott. Fun fact: a Vörös Róbert és Varró Dániel fordította verzióban a főszereplőt Charity Masina Valentine-nak hívják.
Száll a kakukk fészkére (Csiky Gergely Színház, Kaposvár)
Ken Kesey pszichiátrián játszódó, a szabadság mibenlétét vizsgáló regénye 1962-ben jelent meg, egy évvel később Dale Wassermann (a La Mancha lovagja című musical librettistája) színpadra adaptálta. Kesey szerint Wassermann nélkül a regény feledésbe merült volna. Kirk Douglas játszotta McMurphyt, és pontosan ráérzett, hogy jó az alapanyag, ezért megvette a darab színházi és filmes jogait is. Ha már van egy ennyire jó adaptáció, azt gondolná az ember, majd ebből készül a forgatókönyv. A 13 év fejlesztés után, 1975-ben bemutatott, már nem Kirk, hanem fia, Michael Douglas által producelt filmhez Wassermann nagy és valószínűleg jogos bánatára azonban Lawrence Haubent és Bo Goldmant kérték fel. A rendező Milos Forman volt, McMurphyt Jack Nicholson, Ratched nővért Louise Fletcher alakította. Mind a négyen Oscart kaptak teljesítményükért, és a legjobb film kategóriát is megnyerték. Viszonylag hamar, már 1977-ben játszották nálunk a mozik. Magyarul először Szabadkán mutatták be 1980-ban, aztán 1994-ben Nagyváradon is játszották, a határon inneni premier Zalaegerszegen volt egy évvel később. A jelenlegi a tizedik prózai produkció, de Pécsett készült belőle balett is. A megmusicalesítést természetesen ez a mű sem kerülte el, de finoman szólva sem játsszák agyon a világ nagy zenés központjaiban.
Szerelem (Örkény Színház)
Michael Haneke 1992-ben kezdett dolgozni az életről, halálról, összetartozásról, méltóságról szóló Szerelem forgatókönyvén, amelyet kilencvenéves nagynénje öngyilkossága váltott ki. Az érzelmi blokk azonban olyan erős volt, hogy évtizedekig nem tudta befejezni, ráadásul közben a tudomására jutott, hogy egy kollégája, egy svájci-francia rendezőnő is hasonló történeten dolgozik, amelyben egy idős férfit ápol a felesége. Hosszú idő után tért vissza a munkához, végül 2009-ben fejezte be. Németül készült a forgatókönyv, ezt fordították franciára, mivel a férfifőszerepet kifejezetten Jean-Louis Trintignant-ra írta Haneke. A francia színész adta a címet is, a rendező ötlete eredetileg A zene megszakad volt. A 2012-es francia-német-osztrák koprodukcióban készült filmdráma a legjobb idegen nyelvű filmként kapott Oscar-díjat. 2023-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon mutattak be belőle egy színházi verziót. A Szerelem A fehér szalag után a második magyar nyelvű Haneke-adaptáció. A rendező Ördög Tamás – ő az egyik adaptáló, a másik Törley-Havas Sára –, az idős házaspárt Pogány Judit és Gálffi László alakítják.
Veszedelmes viszonyok (Budapesti Operettszínház, Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)
Pierre Choderlos de Laclos lovag (eredeti hivatása szerint tüzértiszt) 1782-ben adatta ki szerelemmel és intrikával teli levélregényét, a Veszedelmes viszonyokat. Ezúttal nem kezdjük el összeszámolni, hogyan alakult műfajról műfajra, nézzünk csak néhány fontos, a téma szempontjából releváns mérföldkövet. 1985-ben mutatta be a Royal Shakespeare Company Christopher Hampton adaptációját, Valmont szerepében Alan Rickmannel, egy évvel később pedig a Vígszínház Szikora János rendezésében. Azóta húsz produkció készült az alapműből, a következő Kecskeméten, Tárnoki Márk színrevitelében lesz a Hampton-szövegből. De nem minden esetben ezt használták a magyar színpadokon: az előadások között van prózai és különböző mértékben zenével kombinált verzió is. Kiss Csabának mindkettőben van tapasztalata íróként és rendezőként is, zeneszerzőként Kovács Adrián volt a munkatársa a Nagymező utcában. Stephen Frears filmjének a bemutatója 1988-ban volt. Hét Oscar-díjra jelölték, Christopher Hampton megnyerte az adaptált forgatókönyv, James Acheson a jelmez, Stuart Craig és Gérard James pedig a díszlet kategóriát.
Borítókép: A Pesti Színház Amadeus-előadása. Fotó: Dömölky Dániel
