Papp Vera Anna: Megtörtént események alapján

A mopszokról

Ezek az ebek uras közeghez voltak régen is szokva. Elődeik a bécsi udvarházakban trónoltak a rekamiékon és döntögették kunkori farkukkal a holland földekről hozott, Kínából megrendelt porcelánokat. Azelőtt Versailles-ban ugatták le a keleti gyártású lapis lazulit a csillárról és nyaltak bele az úrnőjük feketekávéjába. Még korábban a holland királyi méltóságok csodálták a mitikus lényekre emlékeztető keleti portékát, mielőtt legjobb barátnak fogadták őket. El is nevezték „vicces jószágnak”. És azelőtt? A császári család és a magas rangú tisztviselők ölébe pofátlankodott bele fontos tárgyalások, agyagban sült hús fogyasztása vagy kalligráfia közben. A ritka, tömzsi ecsetet néha ki is kapta az írnok kezéből, hogy aztán olyan vígan szaladjon vele, mint a mai gazdik telefontöltőivel vagy a fulladásveszélyes műanyag tollaikkal.

Bizonyos dolgok, mint az elnyomás, a fizetőeszköz, az írás, az archetípusok, az istenképzet általános alapkellékei az emberi civilizációknak. Talán a tömpe orrú, gyűrött fejű mopszli is.

A nyerőszám F84

El sem kellett mondani, mi a helyzet velem. Nem vettem fel a szemkontaktust, túl kényelmesen öltözködtem és mesterkélten fogalmaztam. Egyik lábamról a másikra lépegettem. Meglepett, hogy a trafikosnő másképp beszél, mint a színházi ruhatáras. Mégis határozott voltam abban, mely számokkal nyerjek a lottón: születésnapom, irányítószámom, telefonszám utolsó két számjegye, autizmus.

Tisztelt verbálisan agresszív!

Nem érdemes bárki intellektuális képességeit bírálni, mert a test mindent számontart. Ismertem a típust – a nevelőapám, a nagyapám, az iskolai karbantartó, a testneveléstanár...

A rossz helyesírású egyetemi oktató. Biokémiát tanított. Kiabált velem, amiért nem voltam elég udvarias a neki írt levélben. Mosolyogtam. Kicsatoltam a nadrágom szíját és átnyújtottam neki.

Megtörtént események alapján

Izzadság- és vasbetonszaga volt a négyes bécsi metrónak. Teli volt diákokkal, mogorva munkanélküliekkel, irodai munkásokkal és balkáni nőkkel. Egy férfi összezárta lábait, a szemembe nézett és átadta a helyét. Hálás voltam, hiszen sok volt nálam a csomag. Szőke volt, fitt és az volt a felsőjére írva: A kémiai kasztráció megoldás.

Látta valaki?

Sört ittunk nyilvános helyen. Viccelődött azzal, hogy beszól a köztereseknek. Nem várt a kocsmáig, az egyik kis útszéli bokorba pisilt. Neccharisnyás és rózsaszínű tornacipős lábammal kipróbáltam a gördeszkáját. Amikor megérkeztünk, az asztalon táncolt. Kapott tőlem egy kötöttségektől mentes csókot. Tíz évvel később megint láttam. A fotó alapján megverték, mielőtt eltűnt.

Kelenföld

A pékségben az asszony gumikesztyű nélkül, jókora zöld műkörmével szedte ki nekem a kakaós csigát. Apró kivik és gyöngyszerű kristályok voltak a porcelánalapzatú, fóliás körmön. A gyűrűsujja fehér volt aranycsillámmal. A bal hüvelykujjáról már letört, középső ujján megrepedt. Amikor közölte, hogy az ára hatszáz forint, láttam, hogy nem volt foga.

Egészségtelen ügy

Úgy versengenek a záptojásszagú laboratóriumi székekért, a rozoga öltözőszekrényért, a méltatlanul alacsony fizetésért, a jogosultságért, hogy büdös testnedvekbe boruljanak minden nap, a túlárazott büfés kávéért, az elhagyható hivatástudatért, az intimitásmentes magánéletért, a remegésért, a csúnya arcbőrért, a nikotinfüggőségért, a gyermeteg hierarchiáért, a funkcióvesztett bürokráciáért, mintha sosem láttak volna kórházat belülről.

A kép illusztráció. Fotó: Fortepan / Surányi Sándor - György József