Hogyan kerültetek kapcsolatba a zenével? Most hol játszotok rendszeresen?

Dénes-Worowski Marcell: Nem zenészcsaládból származom, ezért nem volt egyértelmű, hogy végül a komolyzenei pályát választom. Annak ellenére sem, hogy az összes testvérem tanult hangszeren játszani, és az édesanyámnak is csodálatos hangja van, nagyon szépen énekel. Kilencévesen zeneiskolába kezdtem járni, középiskolai tanulmányaimat mégis a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban akartam folytatni. De hamar kiderült, hogy nem nekem való, ezért fél év után átmentem az István konziba, a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumba előbb hangkultúra, majd gitár, végül pedig szolfézs szakra. Egy tanárom javaslatára ez utóbbi lett a fő szakom. Emellé jött a nagybőgő, amin 17 évesen kezdtem el játszani.

A bécsi zeneakadémián is ezen a két szakon tanultam. 2016-ban jöttem haza, és azzal a lendülettel jelentkeztem is a budapesti zeneakadémiára ének-zene–szolfézs mesterképzésre. Jelenleg a Szent István Filharmónia tagja vagyok, karmesterként rendszeresen dolgozom az Óbudai Danubia Zenekarral, a MÁV Szimfonikus Zenekarral és egyéb formációkkal is. A Magyar Zene Házában pedig zenepedagógusként dolgozom.

Seidl Dénes: Az én családomban sincs zenész. Nem voltam nagyon sikeres gyerek, sem a tanulásban, sem a sportban nem tűntem ki. A trombitában viszont hamar jöttek az eredmények: amikor bekerültem a zeneiskolába, szinte titkolni kellett a többiek elől, hogy mennyire jól haladok. A gyors fejlődés annyira pozitív élmény volt, hogy egyértelműen a zenélés irányába terelt.

Aztán a Bartók konziban, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban folytattam a zenei tanulmányaimat, majd a budapesti zeneakadémiára jártam. Ekkor már rendesen begyorsultak az dolgok, hiszen még csak másodéves voltam az egyetemen, amikor a MÁV Szimfonikusoknál játszani kezdtem. Rá másfél évre bekerültem a Concerto Budapesthez is. A mai napig ebben a két zenekarban trombitálok. (Dénesnek igencsak sikerült belejönnie a trombitálásba: tavaly Junior Prima díjjal ismerték el a teljesítményét, idén pedig Fischer Annie-ösztöndíjban részesült – a szerk.)

Koncert Plusz. Fotó: Pajtás Krisztián

Hasonló az életpályátok, de ez még nem garancia a sikeres közös munkára. Hol találkoztatok, és mikor jöttetek rá, hogy jól együtt tudtok működni?

Dénes-Worowski Marcell: A szüleink ugyanabba a közösségbe jártak. Mi egy húsvéti lelkigyakorlaton ismerkedtünk meg, ahol gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy jól kijövünk egymással, és hogy mindkettőnknek hasonló ötletei vannak a zenéről.

Seidl Dénes: Szépíthetjük a dolgokat, de az az igazság, hogy elég erős burokban nevelkedtünk. Mindketten külvárosi, keresztény nagycsaládi háttérből érkezünk, amelynek sajátos nyelve, értékrendje van. Emellett az, hogy zenészek vagyunk, szintén erős kötőanyag, sok közös témát ad. Sokáig Marcellnak és nekem is kérdés volt, hogy a zenészségünket hogyan tudjuk elfogadtatni ezzel a közeggel, hogyan tudjuk nekik átadni, hogy mivel foglalkozunk, mik a céljaink, a vágyaink.

Dénes-Worowski Marcell: Igen, ebben a közösségben mi eléggé eltértünk az átlagtól azzal, hogy nem valami „tisztes” foglalkozást, például a mérnöki, a jogászi vagy a tanári pályát választottuk. Az édesapám atomenergetikai gépészmérnök, és tisztán emlékszem, hogy csak akkor nyugodott meg a zenéléssel kapcsolatban, amikor felvettek a bécsi zeneakadémiára. Ez már számára is jelentett valamit, értelmezhető eredmény volt. Ugyanakkor a környezetünkben mindig nagy volt az érdeklődés a zenélés iránt, és valamiért minden beszélgetés arra futott ki, hogy mi mit csinálunk. Ez az élmény arra inspirált bennünket, hogy szervezett keretek között foglalkozzunk a zenei ismeretterjesztéssel.

Nem volt véletlen az sem, hogy elvégeztem a zenepedagógusi szakot, mivel ismerni akartam az ahhoz szükséges módszertani eszközöket, hogy jobb előadók legyünk, és könnyebben kapcsolódjunk a közönséghez. Dénessel már 2010 óta gondolkodtunk azon, hogy létre kellene hoznunk valami olyasmit, ami ma a ZeneMűvek. Amikor Bécsből hazajöttem, rögtön elkezdtünk közös projekteket csinálni.

Miért tartjátok fontosnak ezt a fajta ismeretterjesztést? Zenei előképzettség nélkül egyáltalán lehet valakiből értő zenehallgató?

Dénes-Worowski Marcell: Ha elmegyek egy koncertre, és ott egy számomra ismeretlen darabot hallgatok meg, akkor nagyjából a húsz százalékát sikerül megértenem. Ezért a zenehallgatást meg kell előznie bizonyosfajta kutatómunkának: ki írta, milyen körülmények hívták életre a művet, vannak-e történelmi-társadalmi vonatkozásai. Természetesen egy laikustól nem várható el, hogy egy-egy koncert előtt ennyire mélyre ásson. A mi feladatunk az, hogy olyan információkat adjunk át, amelyek révén a közönségünk jobban megérti a kontextust.

És ez csak az információs háttér. Fontos az is, hogy hogyan hallgatjuk a zenét, hiszen a fület- idegrendszert is lehet arra érzékenyíteni, hogy egy-egy zenei megoldás nagyobb visszhangot keltsen bennünk. Erre azért van szükség, mert mindannyiunknak eleve nagyon magas az ingerküszöbünk. Ma már a dinamikus, nagyon gyors váltásokkal, erős hatásokkal operáló zenékhez vagyunk hozzászokva, és az az általános komolyzenei repertoár, amivel a koncerteken találkozhatunk, bizonyos szempontból alatta van ennek. Ahhoz, hogy egy-egy művet értékelni tudjunk, lejjebb kell vinnünk az ingerküszöbünket, és érzékenyebbé kell válnunk.

Koncert Plusz. Fotó: Pajtás Krisztián

Seidl Dénes: Ha sikerül a rengeteg impulzus alól felszabadítanunk az elménket, egy komolyzenei koncert sokkal nagyobbat tud szólni, katartikusabb élményt tud adni, mint bármi más. Ezért érdemes beletenni a munkát. A rendezvényeinken azt próbáljuk meg elérni, hogy a közönség jobban értse és befogadja a műveket.

Van kereslet és igény arra, amit csináltok?

Seidl Dénes: Igen, abszolút, ezért is foglalkozunk vele. De az igaz, hogy noha a fél lelkünket, életünket a zenei ismeretterjesztésre szánjuk, mi is küzdünk azzal, hogy csak egy szűk réteget tudunk megszólítani. Nem könnyű a falakat áttörni, de akikben van egy kis igény, nyitottság a komolyzenére, azok azért megtalálnak minket.

Dénes-Worowski Marcell: Úgy gondolom, hogy a mai fiatalok már olyan korba nőttek bele, amelyben a fake news mindennapos, ezért csukott szemmel is ki tudják szűrni. Nagyon jól meg tudják különböztetni a valódi tartalmat a semmitmondótól. Óriási igény van bennük a minőségre, ezt minden egyes találkozáskor látjuk rajtuk. A zenében pedig őszinte, időtálló mondanivalókkal találkoznak.

Seidl Dénes: A komolyzenére – és minden, régebb óta űzött művészeti területre – sznob, elitista réteg rakódott. Mi azt szeretnénk bemutatni, hogy nemcsak kisujjat eltartva, emelkedett hangnemben lehet róla beszélgetni, hanem közvetlenül, nyitottan is. A komolyzene az életünkről szól, és minden benne van.

Kiket akartok megszólítani a ZeneMűvek programjaival?

Dénes-Worowski Marcell: Minél többeket. Már egészen kicsikkel is foglalkozunk. A MÁV Szimfonikusoknál, az Unokák és nagyszülők című sorozat epizódjaként minden évben kapunk egy koncertet, az Óbudai Danubia Zenekarral pedig az idei Kalandra fül! fesztiválon már mi is csinálunk gyerekműsorokat. Ez is fontos része a hivatásunknak. Ennek ellenére a programjaink többsége a kamaszokat és a fiatal felnőtteket szólítja meg.

Seidl Dénes: Tulajdonképpen edutainer, szórakoztatva tanító startup vagyunk, erős kultúrmisszióval. Mi lennénk a legboldogabbak, ha ebből meg tudnánk gazdagodni, de erről egyelőre nincs szó. A ZeneMűvek valójában ernyőmárka: mindent ez alá sorolunk, ami a kettőnk közös kezdeményezése. A Marcell által említett gyerekműsorok mellett előadás-sorozatokat és alternatív énekórákat tartunk középiskolásoknak, és kamarazenei programsorozatunk is van a CEU-n. Music ül a fűben címmel szabadtéri piknikkoncerteket adunk, és közös hangverseny-látogatásokat is szervezünk, ez a Koncert Plusz. Podcastunkban, a FilmZenészben filmeket elemzünk zenészszemmel. A koronaékszerünk pedig a Zene Showja című talk-show- és koncertsorozat az Akváriumban.

Dénes-Worowski Marcell: Bár a projektjeink nagy része már évek óta fut, csak egy éve hoztuk létre a ZeneMűvek nárkát. Erre azért volt szükség, hogy könnyebben azonosíthasson, megtalálhasson bennünket a közönségünk, és követhetők legyenek a tevékenységeink. 

Zene Showja. Fotó: Steirer Máté

Én a Zene Showja kapcsán találkoztam veletek először, akkor Almási Kitti pszichológus volt a meghívottatok. Korábban Berecz Zsombor vitorlázó és Törőcsik Franciska színésznő is megfordult nálatok. Mi alapján választjátok ki a vendégeket? És miért pont az Akvárium?

Dénes-Worowski Marcell: A Zene Showjával szerettünk volna kilépni a Zeneakadémiáról, ezért megkerestük az Akvárium Klubot. Ezzel a programmal a fiatalokat akarjuk megszólítani, és úgy gondoltuk, hogy az ő közegükbe kell elvinnünk a komolyzenét. Van egy listánk azokból az emberekből, akiket mindenképpen szeretnénk meghívni; az egyéni szimpátiánk, preferenciánk alapján állítottuk össze. Eddig mindegyik meghívottunk igent mondott, ami számunkra is hatalmas meglepetés és megtiszteltetés volt.

Ebben a hibrid programban különböző témákról beszélgettek a vendéggel, majd azokhoz kapcsoltok komolyzenei műveket. Hogyan állítjátok össze a műsort?

Seidl Dénes: Amikor felmerül egy név, mindig rögtön darabok is eszünkbe jutnak, amiket a műsorban játszhatunk. A meghívottunkkal csak a beszélgetés mérföldköveit határozzuk meg, a zenéket már mi rendeljük hozzájuk. Arra azért figyelünk, hogy olyan témák kerüljenek szóba, amelyek mindenkit foglalkoztatnak: például hogy mennyi munka és kitartás kell a sikerhez vagy hogy mitől működik jól egy párkapcsolat. Legutóbb, Almási Kittivel arról is beszélgettünk, hogy miként reflektálhatunk a háborúra.

Dénes-Worowski Marcell: Szándékosan ismertebb darabokat szoktunk választani, mert az általános koncertrepertoár az élet legjavát tartalmazza. Nekünk nem feltétlenül missziónk a kortárs zene népszerűsítése, de persze ha akad olyan téma, amire kortárs darab rezonál a legjobban, akkor azt választjuk.

Zene Showja. Fotó: Steirer Máté

A ZeneMűvek projektjei mellett zenekarokban játszotok, rendkívül sűrű az életetek. Nem féltek a kiégéstől?

Seidl Dénes: A ZeneMűvek egyelőre úgy fenntartható, ha nekünk máshol is van állásunk. Ma már héttagú csapat áll mögöttünk, amelynek fizetünk a munkájáért. A bevételeket, a Patreon-oldalunkon befolyt támogatásokat és a fizetésünk egy részét visszaforgatjuk, hogy minél színvonalasabb programokat, tartalmakat hozhassunk létre. Rengeteg segítséget kapunk a barátainktól és a munkatársainktól, sőt gravitációs hatása is van a ZeneMűveknek. A MÁV Szimfonikusok, az Akvárium Klub és az ISON kávézó is azonnal mellénk állt, amikor elmondtuk nekik az ötleteinket.

Dénes-Worowski Marcell: Most tanulási fázisban vagyunk, amelynek során ki kell tapasztalnunk, hogy mennyit bírunk vállalni. Mi az, amit lelkesedésből tudunk csinálni, nem muszájból. Szeretnénk mindig minőségi élményt nyújtani, amihez alapos készülés kell. Azt is fel kell mérnünk, hogy a ZeneMűvek közönsége mennyi programot tud befogadni. A kiégéstől az véd meg minket, hogy a ZeneMűvekben már csak a kreatív résszel, a tartalommal kell foglalkoznunk, az operatív és adminisztratív teendőket a csapatunk végzi.

Seidl Dénes: Azt hiszem, hogy én már éreztem magamon a kiégés jeleit. Zenekari zenészként könnyen eljön a beszűkülés ideje, amikor a világ már csak a hangszertől a kottáig terjed. Ezért is fontos számomra a ZeneMűvek: segít abban, hogy kilépjek a megszokott rutinokból, és változatos projektekben vehessek részt. Úgy érzem, ezáltal fenn tudom tartani a frissességet, megújulhatok, és elkerülhetem a kiégést.

Ebben az évadban mi várható még tőletek?

Dénes-Worowski Marcell: Az egy évünk egyik tanulsága az, hogy a kapacitásunk határán vagyunk. Ami nem is baj, mert ez most tökéletes összhangban van azzal, hogy a közönségünk mennyi program iránt érdeklődik. A korábban felsorolt programjainkat biztosan továbbvisszük, és új online tartalommal is készülünk, de azt most még csak fejlesztjük.

Seidl Dénes: Június 18-án állunk színpadra a következő Zene Show-jával az Akváriumban, és május 25-én, majd június 15-én a CEU-n is koncertezünk. A Danubiával május utolsó hétvégéjén mi is ott leszünk a Kalandra fül! fesztiválon, ahol két gyerekprogramot csinálunk, és matinékoncertet adunk.

Április 29-én ünneplitek a ZeneMűvek első születésnapját. Mivel készültök?

Seidl Dénes: A szülinapi alkalom közönségtalálkozó is lesz: akik szívesen buliznának velünk, azokat az ISON kávézóba várjuk. Először Fazekas Gergely zenetörténésszel beszélgetünk majd arról, hogy mennyire hatékony a zeneelemzés verbális megközelítése, mit adhat hozzá az ismeretterjesztés a zeneértéshez.

Aztán a régóta tervezett projektünket is megvalósítjuk: zenés borkóstolót tartunk. Borászt hívunk, aki különböző tételeket hoz, és úgy beszél róluk, mint egy hagyományos borkóstolón. Mi pedig különböző darabokat, asszociatív társításokat játszunk le a zeneirodalomból, és egy kicsit beszélünk is majd róluk. Nagyon várom már, hogy élőben is kipróbáljuk ezt a formátumot.

Dénes-Worowski Marcell: Természetesen lesz koncert is: Farkas Izsák fog hegedülni. Őt az InFusion Trióból, a Fele Királyságból lehet ismerni. Hihetetlenül kreatív looper hegedűs, aki nagyon jól képviseli a ZeneMűvek szellemiségét is. Ezzel az estével köszönetet is szeretnénk mondani a támogatóinknak és a közösségünknek. 

Ezt szeretem a leginkább a zenélésben:
Marcell: A részese lenni.
Dénes: A koncerteket.
Ezt szeretem legkevésbé a zenélésben:
Marcell: Amikor a kollégák nem ugyanolyan figyelemmel ülnek a zenekarban.
Dénes: A befújást.
Könnyűzenei szám, amit bármikor meghallgatnék:
Marcell: Az Ylvistől a Massachusetts című számot.
Dénes: Az Abbától a Dancing Queent vagy a Fran Palermótól a Requiem n°21-t.
Ország, ahová nagyon szeretnék eljutni:
Marcell: India.
Dénes: Norvégia.
Ha nem zenész lennék, akkor ezzel foglalkoznék a legszívesebben:
Marcell: Tanár lennék, és gimisekkel foglalkoznék.
Dénes: Újságíró lennék.

#pénteki kultúrrandi

Nyitókép: Pajtás Krisztián