Pénteki kultúrrandi Csíki Virág bútorfestővel

Édesapád számos díj birtokosa, a Népművészet Ifjú Mestere címmel jutalmazott mesemondó, kézműves, édesanyád kosárfonó, aki a népgyógyászatban és a szövésben is otthon van. Az irány a kézművesség felé tulajdonképpen adott volt, de ezen belül hogyan találtad meg a saját utadat?

Akármilyen jó példát kapunk otthonról, mindenkinek vannak vargabetűi. Sokáig színésznő szerettem volna lenni, majd visszatértem a kézzel készült tárgyakhoz, és a MOME textiltervező szakára jelentkeztem. Szerencsére nem vettek fel, így kerülhettem a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégiumba, ahol visszakaptam a gyökereimet.

Ekkor még nem foglalkoztál bútorfestéssel. Ez is egy lassan érlelődő elhatározás volt?

A családomtól minden szakmához megkaptam az alapokat, és legtöbbször a mestereim személyisége határozta meg, hogy miben szeretnék jobban elmélyülni. Mindig is izgatott a bútorfestés, próbáltam is, de időbe telt, mire Ament Éva bútorfestő népi iparművésszel összefújt a szél. Először egy nyári táborban tanulhattam tőle, majd egy 120 órás képzésen a Hagyományok Házában. Példaképem a sokszínűsége és határozottsága miatt is. A választásomhoz hozzátartozik az is, hogy bútorfestéssel senki sem foglalkozik a családban, így itt a saját utamat járhatom.

Milyen motívumkinccsel dolgozol? A Csíki Család Kézműves Porta pajtájában többek között imolai és jósvafői motívumokat állítottál ki.

Főként felföldi templomok mennyezetkazetta-, padelő- és karzatmintáit használom. Személyes kötődésem is van a térséghez, hiszen édesapám Borsodból származik. Csodavarázslat, hogy ezekből a viszonylag egyszerű szerkezetű, medalionos kazettás mennyezetekből Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében minden második-harmadik faluban találni, így Imolán és Jósvafőn is. Sajnos szinte senki sem foglalkozik ezekkel az értékekkel, ezért szeretném sokkal jobban felhívni rájuk a figyelmet. Egy-egy projektet vagy egy olyan szekrényt, amire ezeket a kék alapra felvitt, nagyon változatos mintákat festem, de memóriajátékot is el tudok képzelni belőlük.

A templomkazetták szakrális vetülete mennyire vonz?

Megtisztelve érezném magam, ha felkérnének egy templom kazettáinak elkészítésére, de alapvetően a festés technikai része nyűgöz le: a hatalmas, lendületes vonalak, hogy egy levelet egyetlen vonással festünk meg. Ha mennyezetkazetta méretben gondolkodunk, akkor húsz-harminc centi hosszú, három centi széles ecsetvonások is előfordulnak.

Vannak olyan minták, amik a névjegyeddé váltak?

Ha nagyon precízen próbálsz kopírozni, akkor is alakul a kezed alatt a minta. A házunk zubogyi kazettás mennyezete több mint száz darabból áll. Az első táblák ritkásabbak, kevesebb a motívum, a levelek, a virágok is kisebbek, a folyamat végére érve azonban a virágok megnőttek, a tér is jobban ki lett töltve. Én ezt azzal magyarázom, hogy akkor voltam várandós a kislányunkkal, és ha bennem van egy virágzás, az a munkáimon is visszaköszön. Vannak alkotók, akik kifejezetten egy-egy falu mintáit tanulják meg anyanyelvi szinten. A felföldi régió világát – amivel kevesen foglalkoznak – jobban ismerem, de mivel a népművészet közös kincsünk, nem lehet kisajátítani egyik részét sem.

Milyen megrendeléseid vannak bútorfestőként?

A Művészetek Völgyében megismertem egy szülőpárt, akiknek a lánya idén érettségizett, az ő stafírungját festhettem meg egy bizonyos mintakincs és a szobájához illő színvilág alapján. Kértek már tükörkeretet, tulipános ládát, fésülködőasztalt. Ezen kívül könyvkötéssel is foglalkozom, a borítókat előszeretettel díszítem.

Jártas vagy a nemezelésben, szövésben, bőrművességben, kosárfonásban, csuhétárgykészítésben, de a munkádban a tárgyi produktumok mellett legalább olyan lényeges a tudás átadása is. Már általános iskola harmadik osztályában megtartottad életed első kézműves foglalkozását. Nyitottság kérdése, hogy ilyen könnyedén kapcsolódsz másokhoz?

Két olyan szülő mellett, akik tanítanak, ezek a készségek maguktól jönnek, amihez a tapasztalat még többet tesz hozzá. A Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatos osztályában szerzett színpadi rutin is sokat segít, de a bútorfestés oktatásánál jó adag határozottságra is szükség van. Megváltozott ugyanis a bútorfestés technikájának funkciója, mindez már nem „csak” a mennyezeti kazettákat vagy a tulipános ládát jelenti. A modern bútor faanyaga, minősége, formája más, mint régen volt, a festékek összetétele, az ecsetek is megváltoztak. A színvilágot némileg igazíthatjuk a mai lakások környezetéhez, de ha nem őrizzük meg a hagyományos mintát a maga tökéletességében, akkor csak lefestettünk valamit egy népieskedő motívummal. Elvész a hitelessége. Számomra nagyon fontos, hogy amit tanítok, annak megmaradjon a gyökere.

Mit tapasztalsz, hogyan hat a résztvevőkre egy-egy kézműves foglalkozás?

Rendkívül inspiráló, hogy ma már felnőttekkel is foglalkozhatom, bár nekik sokszor nehéz elfogadniuk, ha valami nem tökéletes. Van, aki feladja, ha elsőre nem sikerül, de már megvannak a magam bátorító mondatai erre az esetre. Gyerekeknek azonban nem tanítok festést, mert biztos kezet igénylő, komoly szakma, meg kell alapozni. Korábbi próbálkozásaimnál azt tapasztaltam, hogy egyetlen tulipán elkészítését egy kis fakorongra két óra gyakorlással tudjuk előkészíteni. Természetesen van, aki azon dolgozik, hogy ez a mintakincs eljusson hozzájuk, Sevella Zsuzsanna rajzos és játékos feladatai pont ezért készültek. A Hagyományok Házába érkező gyerekcsoportoknak, rendezvényeken, fesztiválokon rendszeresen tartok más típusú foglalkozásokat, játszóházat, ahol természetes anyagokból apróbb tárgyakat, játékokat készítünk – ez nagyon jól működik ennél a korosztálynál. A népdaltanítás – bár az éneklés az életem része – jelenleg nem jellemző, de népmesemondással sokszor kiegészülnek ezek a foglalkozások.

Ezek szerint a gyerekek felé ma is utat talál a kézművesség és a néphagyomány.

Ha a családban benne van a természet és a népművészet szeretete, vagy a tanárnak ez fontos, esetleg megihleti egy ilyen típusú nyári tábor, akkor igen. Megváltozott a világ. Lehet, hogy egy tízéves nem tud olyan sebesen csomót kötni, viszont villámgyorsan tud üzenetet írni a telefonon, és ma már ez is fontos készség.

Kézművesként hogyan lehet alkalmazkodni ehhez a felgyorsult, digitális világhoz?

Sokan – bár jó ötleteik vannak – nehezen mozognak az online térben. Nemrég nyílt Budakeszin a Vadszőlős Kézművesház, amit hárman viszünk alkotóként, és mellénk állt egy marketinges közgazdász, valamint egy projektmenedzser is. Azt érzem, hogy nagyon sok fontos dolgot – logótervezés, kommunikáció, social media – levesznek a vállunkról, és ezzel a szakmai támasszal fogunk tudni szárnyalni. Ha van terület, ahol érdemes segítséget kérni, az ez.

Melyek voltak a legutóbbi jeles napok?

A vanyarci pajtánkban volt néhány, a Csűrdöngölő Dalárda fellépésével, népmesével, kézműves foglalkozással, kiállítással színesített nap. Július közepén Erdélybe, Csobotfalvára utaztam, utána a Ceglédfürdői Diáktáborban oktattam, majd a Művészetek Völgyében. Ősszel pedig a pajtánkba korábban elkészített zabolai mennyezet mintáit fogom újra felfesteni, ezúttal vékonyabb, könnyebben rögzíthető faanyagra.

Édesapád egyszer azt mondta, a legnagyobb szakmai elismerés számára az, ha jól sikerül a mesemondás. Számodra mi jelenti a legnagyobb büszkeséget?

Azonosulva ezzel a szép gondolattal, ha egy bútorfestő alkalom úgy telik el, hogy többeknek is sikerélményt jelent, vagy amikor egy háromalkalmas kurzus féléves szakkörré növi ki magát, és az egyik résztvevő elkészíti a konyhaszekrényéhez a szín- és mintaterveket, megfesti az ajtókat, az örömmel tölt el. Jó belegondolni, hogy tudok tenni azért, hogy ezek a gyönyörű tárgyak bekerüljenek az emberek otthonába. Ettől talán a világ is jobb, és ők is boldogabbak lesznek.

#pénteki kultúrrandi

Fotók: Antal Dániel / Kultúra.hu