Lukács Peta: Nem minden ember arra kíváncsi, amit a mainstream tol

Popkult

Február 15-ig várja a jelentkezéseket a Póka Egon Művészeti Akadémia (PEMA). A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Kar Könnyűzenei Intézetében ütőhangszerből, basszusgitárból, gitárból, billentyűs hangszerekből, trombitából, harsonából, szaxofonból és énekből szerezhetnek diplomát a felvettek. Az oktatásról a gitár szakirány egyik oktatójával, Lukács Petával, a Bikini, az Albus gitárosával, zeneszerzővel, hangszerelővel, hangmérnökkel, zenetanárral beszélgettünk.

Körbeértél: a Póka Egon alapította Kőbányai Zenei Stúdió első évfolyamába jártál, Kékkői Zalánnal és ifj. Tornóczky Ferenccel, később tanítani kezdtél ugyanott, most pedig egyetemi szinten oktatod a gitározást a Póka Egon Művészeti Akadémián.

Ami szintén Egon szellemi terméke. Sajnos az egyetemi tanszék tavalyi elindulását nem élhette meg. Egyébként már a Kőbányai Zenei Stúdió működésének kezdetén tervbe vette a könnyűzenei oktatás egyetemi szintűvé emelését.

Minek kell egy pop-, rockzenésznek egyetemi diploma? A Beatlesben, a Rolling Stonesban senki sem járt zeneművészeti egyetemre…

Örök kérdés és viták tárgya: tanítható-e a művészet? Mindenesetre tény, hogy több évszázados múltja van a zeneoktatásnak. Tény az is: a zenei tehetség velünk született adottság, azonban erre alapozva rengeteg mindent érdemes megtanulni. Egyébként pedig,

ha a komolyzenét, a jazzt, a népzenét oktatják egyetemi szinten, akkor a pop-, rockzenét, mondjuk úgy: a modern mai zenét miért ne lehetne?

Ráadásul a mostani műfajok sokkal gyorsabban változnak, mint a klasszikus muzsika esetében, ami ugyancsak bizonyítja a legfelsőbb szintű képzés létjogosultságát.

Bárki jelentkezhet, vagy kell valamiféle tudás, hangszerismeret, szolfézs, kottaolvasás?

Mivel a PEMA felsőfokú intézmény, elengedhetetlenek az alapvető zenei ismeretek. Olyan muzsikusokat várunk, akik középszintű végzettséggel, tudással rendelkeznek.

A kőbányai zenei stúdiós végzettség előny?

Kétségtelenül jó alap, s tény az is, hogy növelik a sikeres felvételi esélyét az ott megszerzett ismeretek.

Saját növendékeidet buzdítod, hogy jelentkezzenek?

Alapvetően igen, de ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a többi felvételiző. Az első évben négyszeres-ötszörös túljelentkezés volt gitár szakra.

Hogyan zajlik a felvételi?

Zeneelmélet, szolfézs írásbelivel kezdődik. Gitártanárként a főhangszeres felvételi érint, ahol kérünk kötelezőket, mint kottából való játékot, a magukkal hozott dalok előadását. Ezek mellett a tanári zenekar játszotta bluesalapra kell improvizálni. De jöhetnek saját zenésztársaikkal, zenekarukkal is, s velük mutathatják meg tudásukat.

Mennyiben tanítasz mást egyetemi hallgatóidnak, mint kőbányás növendékeidnek?

A középfokú képzés célja, hogy a különféle műfajokból érkezett muzsikusok megismerkedjenek minden műfajjal. Mondjuk egy rockgitáros, aki világ életében torzítót használt, ne essen kétségbe, ha elé raknak egy jazzsztenderdkottát vagy egy popdalt.

Az egyetemen minden ember erősségét igyekszünk minél jobban kidomborítani. Fogalmazhatok úgy is, hogy személyre szabottabb az oktatás.

Én a Kőbányai Zenei Stúdióban alapvetően az improvizációval foglalkozom, a különféle zenei műfajokban gyakoroljuk a rögtönzést. A PEMA-n mélyrehatóbban, komplexebb módon közelítjük meg a muzsikát.

Amelynek része, gondolom, a hangzás, ami mára gyökeresen megváltozott a rockzenében, mind a gitár, mind pedig a zenekarok esetében; nem beszélve a stúdiótechnikáról, hiszem ma már – némi túlzással – egy laptopon elfér egy hangstúdió. Ez utóbbi a mostani fiataloknak adottság, tudniillik ebben nőttek fel.

Rendkívül gyorsan változik minden. De tényleg minden, nem csak a gitárhangok, nem csak a felvételi módszerek, minden, egészen a zenehallgatási szokásokig. Mindezekhez folyamatosan alkalmazkodnunk kell, ha életben akarunk maradni a szélesebb közönség előtt.

Miközben a legnagyobb változás most rúgta be az ajtót: a mesterséges intelligencia.

Több kimenete lehet a dolognak. Ami biztos, hogy generációs szakadékot eredményez majd, amihez képest semmi volt a CD lemezek megjelenése, aztán eltűnése. A következő korosztályoknak már természetes lesz az AI kreálta zene.

Mindenki „megcsinálja” a magáét, és azt hallgatja?

Valahogy úgy. Az Artisjus oldalán, a Dal+Szerzőn jelentették meg a Suno (Tavaly március óta érhető el internetes oldalukon MI-alapú dalmodellező alkalmazásuk – a szerk.) egyik tulajdonosának blogbejegyzését, amit az összes zenész nevében kikérek magamnak. Mikey Shulman abban azt fejtegeti, hogy az AI-alkalmazások betanítása olyan, mint amikor az ember sajátít el valamilyen stílust.

Mint írja: a Suno „ugyanazt csinálja, amit egy gyerek, aki úgy tanul meg rockdalt írni, hogy megszállottan rockzenét hallgat”.

Valószínűleg ennek az embernek annyi köze van a zenéléshez, mint nekem a vasútipálya-építéséhez, miközben ő vezeti a világ vezető mesterséges intelligenciás dalkészítő cégét. Ijesztő, hogy szakmákat teljesen dilettánsok akarnak eltüntetni vagy teljes mértékben átalakítani.

Ennek dacára mégis optimistának tűnsz, hiszen most épült fel a stúdiód, a képek tanúsága szerint klasszikus analóg felszereléssel.

Valóban, valamilyen szinten már mindenkinek van házi stúdiója, szinte senki nem jár nagy hangstúdiókba, így azt ráfizetéses működtetni. Gyerekkori álmom volt, mostanra sikerült megépíteni.

A zeneszerzés, zenélés, hangszerelés mellett te hangmérnökként, zenei vezetőként is alkotsz.

Igen, azonban nem klasszikus stúdióként akarom használni, olyan munkaterület ez, ahová be tudok zárkózni, ahol azt csinálom és úgy, ahogy szeretném. Lehetőleg kirekesztve a mesterséges intelligenciát.

Saját munkát említettél, de már vagy nyolc éve, a Homo Imperfectus óta nem jelentettél meg szólólemezt.

A Covid időszakában terveztem új anyagot, de azóta nem jutott rá időm. Most, hogy kész a stúdió, nekiállok.

Albus nevű formációddal viszont csináltatok egy EP-t. Ez, ugye, jazz-rock zenekar, a fúziós muzsika pedig a rétegműfajok rétegműfaja…

Nem arról szól a zenekar, hogy a lemezeinkből vásárolunk majd lakatlan szigeteket, és élünk rajtuk milliárdosként. Olyan ez, mint a média esetében:

nem minden ember arra kíváncsi, amit a mainstream tol.

Voltak, vannak és lesznek emberek, akik nem feltétlenül azt a zenét akarják hallgatni, amit rájuk erőltetnek a rádiók, az internet. Biztos vagyok benne, hogy egymásra fogunk találni a közönségünkkel.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu