Portré
A múlt igazságának birtoklása a jelenben is hatalmat ad
A trauma nemzedékek között, családi, de egyéb más, akár virtuális közösségen keresztül öröklődik.
Ösztönösen belénk van kódolva, hogy szeretünk nézni, megbámulni dolgokat
Amikor a próza mellé kerülnek képek, azok nem pusztán illusztrációként működnek, hanem egy másik értelmezési szintet aktiválnak a nézőben.
Reményik késői üzeneteit a mai világ se szívesen hallja
A költeményekben megfogalmazott őszinte kritikát se az akkori, a világháborúra készülődő ország, se a mai világ nem szívesen hallja meg.
A fotók némasága űrt teremt, amelyet az irodalom be tud tölteni
A képi és a nyelvi észlelés eltérő struktúrái nem kioltják egymást, hanem köztes teret hoznak létre, ahol a szöveg képpé, a kép pedig nyelvvé alakulhat.
Én nem akarok mesélni, engem nem érdekel a történet
Minden, amiről írunk, közel van. Közelebb, mint szeretnénk. Ez a fene nagy helyzet.
A múzeum már nem az, ami évtizedekkel korábban volt
Nincs olyan, hogy valaki már mindent tud és ismer egy adott élőlénycsoporton belül.
Az olyan embert, mint Petőfi István, ma úgy jellemezhetnénk, maximalista
A Petőfi testvérek kölcsönösen támogatták egymást, büszkék voltak egymás sikereire. Ugyanakkor meglehetősen eltérő utakon jártak: egyik a szavak, a másik a tettek embere volt. Petőfi István izgalmas életébe Sashalmi István helytörténész nyújt betekintést.
A múzeum nem a kinyilatkoztatás, hanem a felfedezés tere
Egy „hagyományos” múzeumpedagógiai foglalkozásnak nem az az elsődleges célja, hogy hiteles információkat adjon át, hanem hogy valami perspektívaváltás történjen.
Minden alkotóban megfogalmazódik egyszer, hogy vajon mi lesz a naplója sorsa
Karinthy Frigyes terápiás céllal fogott naplóírásba, míg Gyarmati Fanni naplójának egyetlen címzettje sosem élhette meg, hogy elolvashassa a neki szánt sorokat.
A nyelv egy állandóan változó entitás
A legtöbb mélyréteg torzul, hiszen a nyelvnek, a megérthetőségnek erős korlátai vannak, ahogyan nekünk mindannyiunknak.
Milyen sors jut egy könyvnek, ha más nyelven születik újjá?
Román nyelven látott napvilágot Szöllősi Mátyás Váltóáram című könyve. A fordítóval beszélgettünk.
Kicsi, színes és elfeledett számolócédula
Elbéné Mester Magdolnával beszélgettünk a hétköznapok papíremlékeiről, grafikai bravúrokról és arról, mit mesélnek ezek az apró cetlik a múltról.
Az irodalmi barátság külön állatfajtaként kezelendő!
Egy maroknyi ember megint meg fogja elégelni az aktuális állapotokat, és emberi együttérzésen alapulva majd új normákat teremt. Ez törvényszerű.
A politikát soha nem vegyítem a humorral
Mi történik, ha a humor nemcsak nevetés, hanem egy híd a múlt és a jelen, ember és ember között? Marosán Csaba színművész missziója: élettel és öniróniával tölteni meg a kötelező irodalmat.
Nagy László neki faragott falovat
Csak az a vers maradandó, amelyik a változások dinamizmusában fölmutatja a szenvedő, a szerető, a küzdő, a magát meg nem adó embert, a hiteles emberi arcot.
Prieger Zsolt: A halál gyönyörű esemény, beteljesülés
A halál az élet másik neve – mondja Prieger Zsolt, aki egy évig „élt együtt” Szerb Antallal.