Kicsi, színes és elfeledett számolócédula
Elfeledett kis tárgy, amellyel ma már csak a múzeumban találkozunk – pedig egykor boltokban, kávéházakban, gyerekek zsebében is ott lapult: a számolócédula. A 19–20. század fordulójának különös hibridje: pénztárblokk és reklám egyszerre, amelyet nemcsak megőriztek, de sokan gyűjtöttek is. Elbéné Mester Magdolnával, az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárának csoportvezetőjével beszélgettünk a hétköznapok papíremlékeiről, grafikai bravúrokról és arról, mit mesélnek ezek az apró cetlik a múltról.
A mai pénztárblokk és szórólap szokatlan keresztmetszetének tűnik a számolócédula. Hogyan született meg ez a – mára kikopott – kis formátum?
A számolócédula a mai blokkok őse, az 1800-as évek végétől az 1900-as évek közepéig volt divatban. Valószínűleg eleinte csak egyszerű, funkcionális papírlap volt, de gyorsan felfedezték benne a reklámlehetőséget. Az egyik oldalára rákerültek a vásárlási tételek, a másik oldal pedig – mivel üresen maradt – ideálisnak bizonyult a hirdetéseknek. És mivel ez a kis cédula sok ember kezébe eljutott, hatékony eszközzé vált.
Hol lehetett vele találkozni? Csak a nagyobb boltokban, vagy szinte mindenütt jelen volt?
Változatos helyeken terjesztették: a legkisebb sarki boltoktól kezdve az éttermeken át egészen a kávéházakig. Ahol fizettek a vendégek, ott megjelent a számolócédula is. Egy darabig meg is őrizték, hiszen a háztartásokban ezzel számolták össze, mit vettek, mennyiért – a cselédek például gyakran ezzel igazolták a vásárlásaikat.
Az embernek eszébe jut a gyerekkori szalvétagyűjtés. Ezek szerint a számolócédula is hasonló lehetett?
Igen, méghozzá meglepően népszerű. Volt időszak, amikor többen gyűjtöttek számolócédulát, mint bélyeget. Szenvedélyes számolócédula-gyűjtéséről Ottlik Géza írt szemléletesen Buda című regényében:
„…egyszer a tanító elvette a számolócédula-gyűjteményemet, kitette maga elé a katedrára. A szünetben remek cserékkel épp teljessé vált a két nagy sorozatom, és nem álltam meg, hogy a pad alatt óra közben is ne nézegessem. »Mi van az öledben, fiam?« – meglátta, elkobozta. Majd visszaadja, ahogy szokás volt, gondoltam. Nem. Kettőt visszaadott, a többit egyenként szétosztotta az egész osztálynak. Ezt jó ideig, hatvanhárom évig nem felejtettem el neki.”
A számolócédula a grafikája miatt volt különösen vonzó. A plakátokkal, metszetekkel összehasonlítva kisebb jelentőségűnek tűnhettek, de éppen az tette őket tömegtermékké, hogy olcsón sokszorosíthatók és széles körben elérhetők voltak. Még sorozatok is készültek belőlük.
Léteztek „folytatásos” számolócédulák?
A cégek rájöttek, hogy ha sorozatban adják ki a cédulákat, a gyerekek keresni fogják és meg is tartják őket. Az Árkád Bazár például többféle tematikus sorozatot is kiadott – állatok, népek gyermekei… A Franck kávénak is volt több színes, kifejezetten gyűjthető sorozata.
A vizuális világ a századforduló környékén még nem volt annyira túltelítve, mint ma. Milyen környezetben jelentek meg ezek a kis grafikák?
Léteztek plakátok és egyéb hirdetések is a századforduló idején, de természetesen kevesebb volt a vizuális inger. Ez részben a nyomdatechnika akkori fejlettsége miatt volt így: a számolócédulák, akárcsak a korabeli plakátok, litográfiával – vagyis kőnyomatos eljárással – készültek. Ez összetett folyamat volt, különösen, ha több színt akartak alkalmazni, mert minden színhez külön kőlap kellett. És mivel ezek a cédulák aprók voltak, kifejezetten nehéz volt a pontos illesztés – nem egy közülük valódi nyomdatechnikai bravúr.
Ahogy változott a világ, nyilván a cédulák stílusa is változott. Milyen vizuális korszakok tükröződnek vissza róluk?
A számolócédulák kiváló lenyomatai az adott korszak vizuális kultúrájának. A szecesszió vonalai, a modernizmus vagy az art deco jegyei mind-mind visszaköszönnek rajtuk. Van olyan példány is, amelyen a szöveg dominál, de a képek figyelemfelkeltő ereje ezt a szerényebb reklámerővel bíró megoldást gyorsan és szinte teljesen kiszorította.
Hogyan nézett ki a cédulák útja a tervezőtől a vásárlóig? Kik gyártották, kik használták, hogyan terjedtek?
A nagyobb cégek gyakran maguk vitték a számolócédulát azokba az üzletekbe, ahol esély volt a termékeik eladására. Készült úgynevezett biankó változat is, olyan példány, amelyre csak a grafika volt rányomtatva, a cégnév helye pedig üresen maradt. Így egy grafikus ugyanazzal a képpel több üzletet is megkereshetett. Előfordult, hogy Debrecenben és Pécsett is ugyanaz a cédula terjedt, csak más cégnévvel.
Mennyire számított ez akkoriban komoly grafikai műfajnak?
Nem volt túlzottan megbecsülve a maga idejében, erről a Magyar Grafika folyóirat 1925. évi 1. számában olvashatjuk N. P. írását:
„Ők a kis proletárgyermekei az üzleti grafikának. A plakátok az atlétái, a levelek a kereskedelmi utazói, a műsorok a parfümös kisasszonyok, de a számolócédulák – szegények – a kifutófiúk, a kültelki csibészek. Mikor megszületnek, röviddel azután besorozzák őket fűszeres-inasnak, borfiúnak, kávéházi pikolónak. Így volt az talán a múlt században, sőt még a világháború előtt is, de bezzeg ma már egészen más vágyak röpítik előre a számolócédulát. Ma a gyűjtők karjaiba hajtja őket az ambíció.”
De mégis dolgoztak rajtuk neves alkotók.
A nagyobb cégek megengedhették maguknak, hogy több színnel, komplexebb grafikával dolgozzanak, és népszerű alkotókat kérjenek fel, ráadásul gyakran a kész plakátok miniatűrje került a számolócédulákra. Épp ezért a kor nagyra becsült magyar grafikusművészei közül végső soron a legtöbben készítettek számolócédulát – így gyűjteményünkben találkozhatunk például Berény Róbert, Bíró Mihály, Bortnyik Sándor, Faragó Géza, Pólya Tibor, Földes Imre munkáival is.
Ma már sokszor nem őrizzük meg a blokkot. Miért fontos, hogy ezek a darabok megmaradtak?
Ahogy ma kidobjuk a blokkot, úgy tették ezt akkoriban is. Csakhogy most már kortörténeti értékük van. Megőrződött rajtuk a korabeli kereskedelmi szereplők neve, működése, de művészi értéket is hordoznak, hiszen alkalmazott grafikák is, nem csak kereskedelmi „adathordozók”.
Mennyi maradt meg és milyen formában őrzik ezeket a dokumentumokat?
A Széchényi-könyvtárban a duplumokkal együtt körülbelül hatezer számolócédulát őrzünk. Összesen négymillió dokumentumunk van. Általában dokumentumtípus, azon belül tematika, méret vagy betűrend alapján rendszerezzük őket. A változatosságuk miatt sokszor a restaurátorokkal közösen kell kitalálnunk a legjobb megoldást a hosszú távú megőrzésükre: a számolócédulák például egyedi, hármas osztatúra forrasztott, lefűzhető tárolótasakokban vannak elhelyezve.
Ha valaki szeretne bepillantani a számolócédulák világába, hogyan teheti meg?
Előzetes egyeztetés alapján lehet kutatni a tárban. Minimum egy nappal előre kell jelezni az igényt, és a megadott időpontra előkészítjük az anyagokat. Kutatható, nézegethető – és gyakran nemcsak információval, hanem élménnyel is gazdagodik az, aki elmerül ebben a meglepő, érdekes, mosolyra késztető vagy akár vitás kérdésekre is választ adó gyűjteményben.
