A szakemberek 2022 augusztusától 2024 áprilisáig végeztek feltárásokat 13,5 hektáron.
Szepes első írásos említése az 1235-ös Váradi Regestrumban található. A váradi püspök bevételei és a pápai tizedjegyzékek alapján gazdag, nagy összeggel adózó település volt, amelynek János nevű papja esperesi ranggal rendelkezett. A 14. század közepén már 330 lelkes falut végül 1594-ben a krími tatárok pusztították el.
A múltról mesélő leletek
A rendkívül gazdag leletanyag zömét a kerámiatöredékek teszik ki: ép edények főként a kutakból kerültek elő. Az egykori lakóházak tüzelőberendezéseire a feltárt kályhaszemekből, díszes kályhacsempékből lehet következtetni. A különböző szerszámok és eszközök, sarlók, kapák, ollók, balták, fejszék, fúrók, vésők, ekevas, kengyelek, zablák, patkók, béklyólakat, kézimalmok, kések, szegek, szekérvasalások a középkori ember gazdálkodásába, mindennapjaiba engednek bepillantást.
Az egykori épületekből számos ajtóvasalás, lakat és kulcs maradt fenn. Gyakoriak a lelőhelyen a szépen kidolgozott láda- és könyvveretek. Az egykori viseletből leginkább díszes csatok, gombok, gyűrűk és ruhaveretek maradtak meg.
A feltárt nagy mennyiségű állatcsontból jól kirajzolódnak a szepesiek állattartási és húsfogyasztási szokásai is, de a középkori ember szabadidős tevékenységéről is sokat elárulnak a leletek. A kikapcsolódást, szórakozást szolgálhatták az előkerült hangszerek, sípok, furulyák és egy vasdoromb.
Megtalálható a leletanyagban a háború, a hatalmaskodások nyoma: sok muskétagolyó, nyílhegyek, lándzsahegyek, kard méretű parasztkések, buzogányfejek, fokosok, fegyverként is használható kisebb balták kerültek elő.
Az eddig előkerült több mint 400 érme sok új információt hordoz a falu lakóinak vagyoni helyzetéről, kereskedelmi kapcsolatairól és a kor pénzgazdálkodásáról. A távolsági kereskedelem bizonyítékai, a külföldi pénzek mellett, a szép számban előkerült posztóbárcák is. A lelőhely egyik különlegessége, hogy az eddig feltárt 2051 régészeti objektumból mintegy 300 kút volt.
Újabb meglepetésekre lehet számítani
A leletanyag alapján a falu az írott forrásoknál évtizedekkel korábban, már a 12. század második felében létezett. A település fénykora a 15. századra tehető. Az 1594-es pusztulását követően már csak tanyaszerű szórványos megtelepedés észlelhető a területén, egészen a 20. század elejéig. A század nagy történelmi viharai is nyomot hagytak földjén, mivel a megtalált leletek ebből az időszakból második világháborús lövészárkok és katonasírok voltak.
A gazdag lelőhelyen a Déri Múzeum további feltárásokat tervez a közeljövőben. A projekt az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete által jött létre.
