Melyik a kedvenc magyar városod?

Inkább úgy mondom, hogy két kedvenc helyszínem van: a Balaton és a Szigetköz. Gyerekkoromban a szüleimmel nyaranta mindig a Balaton környékére jártunk, mert apukám vám- és pénzügyőrként dolgozott, és akkor még üzemelt Hévízen a pénzügyőrszálló. Emlékszem, hogy a sétálóutcán rendszeresen játszott egy zenekar, és körülbelül hatévesen az egyik tagjába halálosan beleszerettem. CD-t is vásároltunk tőlük, apuval pont a napokban találtuk meg. Nagyokat fürödtünk, úsztunk, teniszezni tanultunk. Most már, ha időnk engedi, a párommal látogatjuk a Balatont. Zamárdiba járunk, és igyekszünk minden kötelező balatoni tevékenységet kipipálni: vízibiciklizés, lángos- vagy hekkevés és még folytathatnám.

Szigetköz a másik kedvencem. Anyával suppolni szoktunk a Mosoni-Dunán, apa pedig kajakkal jön utánunk. Rengeteg kis holtág van arrafelé, amikben összevissza lehet kanyarogni, időnként megállni, körülnézni, megpihenni, és ha meleg van, csobbanni egyet a vízben.

Mindkét kedvenc helyed természetközeli. 

Imádom a természetet! Nagy vízicsibe voltam kiskoromban, mára óvatosabb lettem a folyóvízzel és a tengerrel. Ha meglátom azt a végtelen mennyiséget, hogy mekkora úr, mély tisztelet ébred bennem, és inkább csak nézem, meditálok a partján, mint hogy megmártózzam benne. Mosonmagyaróvártól – ahonnan származom – nem messze, Doborgazszigeten van egy jó strand, azt bátran ajánlom. Ott is sokat táboroztunk nyaranta, csodás arrafelé a víz, a Mosoni-Duna nyugodt. 

Hamarosan jön ki a Hunyadi-film, amiben szintén kiélhetted a természetszeretetedet. Hol forgattatok?

Rengeteg állattal dolgoztam, és jó volt látni, milyen kedvesen, szépen tartották a kacsákat, a lovakat, a szamarakat. Nem bírtam ki, hogy ne lépjek oda az összeshez egy-egy simogatásra, de ha éreztem, hogy nincsenek olyan hangulatban, akkor arrébb mentem. A forgatás során sokszor segítettek nyugalmi állapotban tartanom a pulzusomat. Pár forgatási napon a kisoroszi szigetcsúcsnál egy gályán vettünk fel jeleneteket. Rengeteg búvár biztosította a helyszínt, óriási sodrása volt a víznek. A gálya ki volt kötve, hogy ne tudjon elmozdulni, felvételnél a sodrásiránynak megfelelően eleresztették, a végén pedig motorcsónakkal visszahúzták a kezdőpozícióba. Összehangolt munka volt, csak pislogtam, mit nem tudnak ezek a srácok. Addig könyörögtem, amíg megengedték, hogy egy speciális búvárruhában bemenjek velük a vízbe. Engedtek úszni a sodrással, de velem jöttek. Mindenki figyelt rám, fogtak, én meg mint a tejbetök, vigyorogtam. Csodás élmény volt! 

Pátyon és Babatpusztán is sok időt töltöttünk el, távol a város zajától. Szinte minden hajnalom úgy telt, hogy mikor megérkeztem a helyszínre, először a rendszeresen velünk dolgozó Juhász Team csodálatos lovainak köszöntem. Az egész forgatás terápiás munka volt számomra. Gyakran hallottam is az asszisztenseket az adóvevőben így tanakodni. „Vivi hol van?” „Biztosan az állatoknál. Megyek, megnézem.”