Schwechtje Mihály: „Szándék se volt arra a rendszerváltáskor, hogy a nagy tömegekkel megértessék, mi ez az egész”

Tanít, filmrendezőként két egész estés játékfilmet – Sünvadászat, Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) – írt és rendezett két egész estés dokumentumfilmje és tíz kisjátékfilmje mellett. Drámáit az Örkény Színházban, a Radnóti Miklós Színházban és a Jurányi Házban vitték színre. Ezek a művek megjelentek már könyv alakban is?

Nem, drámakötetből ez az első, korábban egy könyvem jelent meg, a Félúton Berlinbe. Ifjúsági témájú regény, de valójában felnőtteknek is bátran ajánlom.  

A POKET kiadvány egy válogatás?

Nem, benne van az összes eddigi drámám. Örülök, hogy megszületett egy ilyen összefoglalás.

Mindegyikben olyan társadalmi kérdéseket jár körül, amelyekről a hírekben is sok szó esik, és egyikben sem fest virágos képet. Hogy nyúl a témákhoz? 

A klasszikus műfaji besorolás szerint Az örökség és a Gina tragédia, a Hajtűkanyar Autósiskola leginkább fekete komédiának tekinthető. A Szex.Újra. El. is inkább komédia, amit egy elképzelt világban helyeztem el.

Az utóbbiban kották is gazdagítják a kiadványt, és ne feledkezzünk meg a kötet illusztrációiról, amelyeket szintén ön készített.

Igen, a rajzokat én készítettem, a kották viszont az Örkény Színházban bemutatott darab zeneszerzője, Farkas Bence munkái. A dalszövegeket pedig Máthé Zsolt írta.  

A Hajtűkanyar Autósiskolát fekete komédiának nevezte, de egyértelműen vannak benne krimi-, illetve thrillerelemek is. Jól tudom, hogy ebből filmet is forgat?

Decemberben kezdjük a forgatást.

Mióta dolgozik rajta? 

A Covid alatt próbáltuk, a Jurányiban, és utána mutattuk be, de én már jóval régebb óta dolgozom rajta. 2018-ban már kaptam erre a forgatókönyvre Nipkow ösztöndíjat Berlinbe. Aztán pályáztam vele a szerencsére mára már letűntnek nevezhető Andy Vajna- és Káel Csaba-rendszerekben is. Mindkettőben elutasították, most külföldi finanszírozásból készül el.

A történetben a korrupt vizsgabiztos és a megvehető gépjárműoktató összetűz egy politikai aktivista vizsgázóval, aki nem hajlandó kenőpénzt fizetni. Mindez egy rendszer bukásához vezet. Egy ember elutasítja a korrupciót, amitől megváltozik a világ?

Azt a helyzetet szerintem mindenki ismeri, amikor egy szakember, mondjuk egy villanyszerelő megkérdezi, hogy számlával vagy számla nélkül kérjük-e a munkát. Ha számlával néhány tízezer forinttal drágább, hajlamosak vagyunk a második megoldásra, ezzel viszont már részt is veszünk a játékban. Később már akkor se dől össze a világ, ha például azt mondja egy politikus, hogy az adóforintok egy része valahogy elveszti közpénz jellegét, és magánvagyonná válik. 

Meglehetősen aktuális történet.

Pedig ennek a történetnek nagyon rég nekiláttam, sőt az ihlető forrásai inkább olyasmik voltak, mint a szlovákiai újságíró-gyilkosság. Azt vettem észre, hogy a nagyon fiatal, gyökeret nem eresztett demokráciákban az tud valamit megfordítani, ami érzelmi alapon hat az emberekre. Drámaíróként sokkal jobban érdekel az emberi működés, illetve a tömegek működése, mint az aktuális események. Ennél a történetnél azt is vizsgálom, milyen a mi fiatal demokráciánk, és miért ennyire sérülékeny.

Miért lett ennyire sérülékeny?

Szerintem szándék se volt arra a rendszerváltáskor, hogy a nagy tömegekkel megértessék, hogy mi ez az egész, mi az egyének feladata és szerepe az átalakulásban. Ezért történhetett meg, hogy megrogytak, szinte el is tűntek a demokrácia tartóoszlopai.

Miben különbözik a Hajtűkanyar színpadi és forgatókönyves változata? 

A forgatókönyv sokkal bővebb történet, párhuzamos szálakon fut, és jobban ki kell fejteni az egyes történetelemeket. A színpadi adaptáció koncentráltabb. Ebben az esetben az történt, hogy már létezett egy forgatókönyv, amire nem sikerült támogatást kapni, és nagyon szerettem volna, hogy történjen vele valami, ezért megcsináltuk színpadon is.

Honnan jött Az örökség ötlete?

Készítettem egy kisjátékfilmet, az a címe, hogy Aki bújt, aki nem, amit egy olyan telepen forgattunk, mint a darab helyszíne. Sok mindent láttam, de a többségük a kisfilmes terjedelem miatt nem volt elmesélhető. A darab kapcsán eszembe jutott, hogy egy külföldről visszajövő orvos köré rendeződjön a történet. A gyerekvédelem környékéről pedig több helyről is szereztem a tapasztalatokat, láttam, hogy milyen problémák vannak.

A darab cselekményében lassan kiderül, hogy súlyos visszaélések zajlanak a helyi hivatalos szervek közreműködésével, és gyerekek az áldozatok.

Igen, 2019-ben mutattuk be a darabot a Jurányiban, jóval a kegyelmi meg a Szőlő utcai botrányok kirobbanása előtt, és most mintha aktuálisabb lenne, mint akkor. Bár a problémák akkor is megvoltak, csak most jobban látszanak.

Hogy lát neki egy színdarab vagy forgatókönyv megírásának, miután rátalált a témára?

Általában a történet struktúráját készítem el mindkettőnél. Kitalálom, hogy mi történik, ki mit képvisel, megtervezem a drámai ívet, és utána jönnek a párbeszédek.

Mikor érzi úgy, hogy készen van?

A színdarabok szövegét a színészekkel való próbákon szoktam véglegesíteni, ezért olyan is van, hogy én már írok egy párbeszédet, de még nem adom oda nekik.

Miből dolgoznak a próbán?

Elmondom, hogy miről szól az adott jelenet, te ezt csinálod, ő azt csinálja, és nézzük meg! Ezt általában videóra veszem, és megnézem, hogy van-e benne valami használható. Néha csak egy fél mondat válik véglegessé, olyan pedig nagyon ritkán fordul elő, hogy egy teljes improvizáció bekerülne a darabba.

A Szex.Újra El. című darabját egy furcsa közgazdasági elmélet ihlette, amely arról szól, hogy alapjogként kellene kezelni a szexuális szükségletet, így kiegyenlítettebb és boldogabb lenne a világ. A drámát – az ön műfaji definíciója szerint komédiát – az Örkény Színházban mutatták be a színészek rögtönzései alapján.

Igen.

Az így keletkezett szöveg a kötetben véglegessé vált?

Valamennyire véglegesedtek a kötetben, de amint valaki hozzányúl egy darabhoz – akár én, akár más –, és nekilát, hogy színpadra állítsa, akkor megint elkezd fellazulni, és ez a normális.

Miután elolvastam a darabokat, a Gina című drámában éreztem legerősebben a krimis fordulatokat. Ez szándékos volt?

Íróként én fikciót és történetet mesélek. Ezen belül igyekszem elmenni a legszélsőségesebb pontig, azon dolgozom, hogy minél jobban kifeszüljön a drámai alaphelyzet.

Nagyon életszagúak, hitelesek a szereplői mondatai, reakciói. A negatív karakterek fejébe is belebújik írás közben?

Általában úgy dolgozom, hogy amikor valamelyik szereplővel vagyok, éppen őt írom, vagy kitalálom, akkor megpróbálom beleélni magam a helyzetébe. Végiggondolom, honnan fogalmazza meg véleményét, a maga igazságát. Ami nem azt jelenti, hogy amikor egy ponton olyan határokat lép át a karakter, ami már elfogadhatatlan, még mindig azt várom a nézőtől, hogy azonosuljon vele érzelmileg, azt viszont szeretném bemutatni, mik azok az elemek, amik odáig vezették őt, hogy elkövesse, amit elkövet.

Színpadi vagy filmes rendezőként érzi jobban magát?

Jobban izgulok, amikor színpadra rendezek, a forgatásokon otthonosabban érzem magam.

Miért kevésbé otthonos a színpad?

A színházban mindig másokkal dolgozom, legalábbis eddig ez volt a helyzet. Jurányiban többször is dolgoztam, de ez egy játszótér, ahová különböző helyekről hívjuk a színészeket. Az Örkényben és a Radnótiban is egyszer rendeztem. Ezek egyúttal ismerkedések is voltak a színészekkel, illetve munkatársakkal.

Fotók: Sorok Péter / Kultúra.hu