Érzéki érintések Szántói Lilla fotóin

Szántói Lilla fotóiban jó elmerülni: ezek a képek valami lélegző, lüktető, párás, ködös világba repítenek minket, olyan helyre, ahová behuppanhatunk, ahol menedékre lelünk. Egyszer a múltba megyünk, a gyerekkorba, amikor még nem volt gond, csak játék és kacagás, másszor pedig ember nélküli tájakra vezet az út, amelyek csak arra várnak, hogy belakjuk őket. Szántói Lilla Capa Központban látható fotói taktilis érzékelésen alapuló jelenségeket ragadnak meg.

Három sorozat szerepel a falakon, amelyek koncepciója és technikája teljesen eltérő, ugyanakkor az érintés, az érzékiség mégis összeköti e három szériát. Ezek a sorozat kvázi versekként működnek a falakon: finom líraiságuk folytán igazán könnyű elveszni bennük.

Kulcsszó: könyv

A Kulcsszó: könyv sorozat kiindulási alapja egy régi fotó, amelyen az alkotó nagymamáját látjuk olvasás közben. A családi archívumból előkerült kép egy nosztalgikus, idilli múlt pillanatát idézi fel, van benne valami időtlen szépség. Szántói e fotóból kiindulva alkotta meg installációját, ami a Fortepan kulcsszavazott kereséssel választott képeinek részleteiből áll össze. A sok apró mozaikból látszik, hogy a családi és privát képek sorában gyakran előkerül a könyvet olvasó, lapozó ember. Szántói ezekből a fotókból csak azokat a részeket tartotta meg, amelyeken a könyvek különféle érintési módjai látszódnak, a mozaikok, amikor létrejön a szent kapcsolódás a mű és az ember, az olvasó és a szerző között. 

A képek idővonalszerűen vannak felfűzve 1910-től egészen 1990-ig. Alattuk pedig olyan kulcsszavakat olvashatunk, amelyekre egy keresés során a szemünk elé kerülhetnek ezek a régi képek. A kulcsszavak segíthetnek a tárgy pontosabb beazonosításában, azonban e fotók alatt sokkal inkább úgy működnek, mint apró versek, haikuk, plusz zeneiséget adva így a fotóknak.

Szántói, miközben a figyelmet ezekre a lágy és gyengéd mozdulatokra irányítja, a talált fotókat meg is fosztja a kontextusuktól. Csak annyit tudunk, hogy az adott kép mikor készült, és hogy milyen kulcsszavak tartoznak hozzá, de azt már nem tudjuk felfejteni, hogy kinek a kezét látjuk, és hogy az olvasás milyen környezetben történik. Szántói ezzel nagyon érdekes dolgot tesz: a fotókat kiemeli térből és időből, az olvasás időtlenségére irányítva a figyelmet. Legyünk bárkik, éljünk bármilyen korban, az embereket az olvasás öröme mindig elkíséri. A vágy, hogy egy történettel más világba repüljünk, nem fog kihunyni sohasem. Az már kérdés, hogy száz év múlva vajon lehetne-e ugyanilyen sorozatot készíteni, hogy a könyvtárgy jelentősége mennyiben szorul vissza. Egy biztos: a fiktív világokhoz való kapcsolódás nem fog veszíteni a jelentőségéből. 

Érintés

Ebben a sorozatában Szántói Lilla rámutat, hogy a digitális eszközök térhódításával az érzékelésünk, az érintés jelentősége is rengeteget változott. Az érintőképernyős telefonok használatával felerősödött az ujjbegyeinkkel való munka, mozdulataink bizonyos szempontból finomabbá, érzékenyebbé váltak. Ezek a mozdulatok némiképp párhuzamba állíthatók az ujjal való festéssel. És Szántói párhuzamba is állítja őket. A sorozat kilenc munkáján azokat az érintéseket rögzítette, amelyeket a mindennapos kapcsolatfelvétel, képernyőfeloldás, üzenetírás, hírek görgetése során teszünk. Ezek a mozdulatok láthatatlanok, lényegtelenek maradnak, olyanok, amikre nem figyelünk oda, azonban Szántói munkáin most mégis találkozunk velük.

Ezek az érintések olyanok, mintha ujjunkkal absztrakt, csak pillanatokra megmaradó, majd eltűnő képeket festenénk, mintha mi magunk is művésszé válnánk. Azonban itt is hasonló történik, mint az előbb említett sorozatban: a kontextus eltűnik, nem tudjuk, hogy kinek a mozdulatait látjuk, hogy az mikor és hol történt. A fényképeken megörökített pillanatnyi jelek ugyan konkrét események lenyomatai, azonban arról már csak találgathatunk, hogy pontosan mi történt. 

E fotókat nézve akár ősi barlangrajzokra is asszociálhatunk, hiszen a bennük fellelhető gesztusok, akár az ősemberek mozdulatainak is megfeleltethetők. Ha efelől nézzük ezeket a sötét, absztrakt látványt adó munkákat, akkor ezek éppúgy a múltba repítenek minket, mint a Kulcsszó: könyv sorozat darabjai, de a nosztalgia helyett inkább a tudományos érdeklődés kerül fókuszba.

Szél

A Szél sorozat egy utazáson készített természetfotókból áll össze. Ezek a látszólag csendes, mozdulatnak képek a természet tanulmányozását és megértését célozzák meg. A fotók a nagy összefüggésekre, a fizikai valóságban rejtőző törvényszerűségekre való ráeszmélést hordozzák magukban. Az alkotó szeme és a néző tekintete szinte rácsodálkozik arra, hogy a természetben micsoda fenséges rend, milyen pazar tökéletesség uralkodik.

A fotók azonban mégsem az idő kimerevített mozdulatai csupán. Ezek a képek teli vannak apró rezdülésekkel, finom mozdulatokkal: a hosszú, forró nyári úton a szél láthatatlan, lágy érintése élettel tölti meg a tájat. A fotókat végignézve ráébredünk, hogy tulajdonképpen mindegyik a láthatatlan szellő láthatóvá tételéről szól. A légmozgások tetten érhetők a hullámok fodrozódásában, a víz tajtékzásában, a falevelek rezzenésében, a párás derengésben, a felhők suhanásában, a búzatábla táncában. Belépünk ezekbe a terekbe és szinte magunkon érezzük, ahogy a lágy fuvallatok cirógatják a bőrünket. Szántói olyan érzékiséggel ragadja meg magát a szelet, hogy szinte beleborzongunk. 

A sorozatban van még egy játékos gesztus. Ezek a fotók elhitetik velünk, hogy a valóságot látjuk, azonban az eredeti látvány absztrakciója ölt itt testet. A rizográf nyomtatási technikával készített képeken a bőrön végigsimító szél láthatatlan érintése a különféle kémiai folyamatok által izgalmas formákban ölt testet. 

A sorozat a Kulcsszó: könyv sorozathoz is kapcsolódik. Ezek a fényképek egy könyv lapjain jelennek meg úgy, hogy szinte vágyunk megérinteni ezeket a tájakat, hogy kapcsolódhassunk a bennük testet öltő békéhez, idillhez, hogy bőrünkön érezzük az enyhet adó szél lágy simogatását. 

Szántói Lilla fényképei és fotókönyvei érzékeny, finom rezdüléseket vesznek észre a világunkból. Általuk felismerhetjük az érintéssel járó különféle formákat és mozzanatokat, és ráébredhetünk az érintés fontosságára és szükségességére. Arra, hogy milyen fontos, hogy megéljük, hogy érzékeljük a körülöttünk levő jelenségeket. 

A kiállítás kurátora Gellér Judit, a tárlat október 11-ig látogatható.

Fotók forrása: Capa Központ