(Szép)irodalmi fagylaltok

Apám iparosemberként barátságban volt a város nevezetes cukrászmesterével, -iparosával, ezért lehetett kölyök koromban folyószámlám heti egy fagylaltra a város legnagyobb és legjobb cukrászdájában, amelyik már 1911-ben hirdette a „ villanyerőre berendezett munkaterem”-mel működő „cukrázdá”-ját, amelyet tíz év múlva így hirdetett a tulajdonos:

„Naponta friss fagylalt, jegeskávé, reggeli- és ozsonnakávé kapható Makoviczky Cukrászdában.” (Zalai Közlöny)

Csak a Kölcsey utcai hátsó bejáraton merészkedtem be a műhelyajtóhoz, ahonnan beláttam a fűszerillatú sütemények világába is, itt kaptam meg a segéduraktól az ötvenfilléres fagylaltot. Ez akkor egy gombóc volt. Anyai nagymamám megajándékozott gyereknek való fagylaltoskanálkával, de jobbára nem használtam az aprócska alpakkalapátkát. Azt csak most vettem észre, hogy először „cukrázdá”-t írtak a reklámban, és hogy a XIX. század végén Szarvas Gábor szerint helytelen a cukrászda és a cukrázda is, csak a cukrászat szó a helyes. Találtam ilyet is: „Makoviczky Gyula villanyerőre berendezett cukrászat.” A Makovicky Cukrászat államosítása után a felirat Muskátlira változott, majd 2003-ban megszűnt a város legendás cukrászdája.

A nemzet mindenesének nevezett Fáy András, akinek a nevéhez az első magyar takarékpénztár fölállítása is kapcsolódik, egy évszázada így írta le a fagylaltkészítés műveletét:

„Fagylaltakat (Gefrorenes) készíteni.

Két ittze fagylalthoz végy tizenkét lat czukrot, tizenkét tojás sárgáját, és egy egész tojást. Tedd ezeket egy réz edénybe, kavard fél óráig, telts két ittze jó tejfelt hozzá, tedd gyenge széntűzre, főzd, és kavard mindaddig, míg meg nem sűrűdik, de ne főjjön, mert úgy öszve-olvadna. Azután szűrd szitán által, és meghűlvén, töltsd az erre készült czín-pixisbe, tégy vaníliát bele, s a szokott mód szerént fagylaltasd. Midőn már a fagylalat sűrű, kanállal verd‑öszve, s dézsába jeget tévén, helyheztesd a pixist a jég közepébe, s forgasd sebesen a jég között. A jeget meg‑is sózhatod, hogy tovább tartson. Midőn már jó sokáig forgattad, rakd‑be az egész pixist jéggel, s nem sokára kiszedheted a fagylaltat. E szerént csinálnak fagylaltakat kávéból, chocoládéból, dióból, mogyoróból, mandulából, narancsból, czitromból, eper és szederből, málnából, ananászból, tengeriszőllőből, meggyből, szilvából, cseresnyéből, almából, körtéből és szőllőből.” (Hasznos házi jegyzetek)

Arany János egész életében a szalontai életszínvonalon élt, még élete vége felé is, amikor már gazdag ember volt, mindig beérte két egyszerű fogással. Egy margitszigeti vendéglői számláján (1882 nyarán) három fagylalt is szerepel, talán mert felesége és Piroska is vele volt. Szalontai segédjegyzőként Arany János többnyire hideg szobában ír, ahol a gyerekzsivaj nem zavarja. Itt aligha a hideg juttatta eszébe a fagylaltot. Komikus eposzában Hamarfy az előző esti fényes lakoma után – amelyet éppen a szabadelvűeknek adott Ingady, aki a maradó,konzervatív pártot éppúgy etette – nem érzi jól magát, még a politikai színezetű (!) fagylalt sem segítette „hélas” (’sajnos’):

„[…] mivel úgy szabadelvü modorban
Itta vizét a közös habarékú városi kútnak,
»Nem vala szokva ehez, minthogy nem iszik vizet otthon«
Rosszúl lőn az ebéd végén: megevék tizenöt szem
Labdacsot, egy cigarót elfúkált, nemzeti színű
Fagylaltat csemegéze, zuhanyt vőn: hélas! hiába!
Gyomra motóláit megakasztani nem vala képes […]” (Az elveszett alkotmány)

A vármegyei nagyságok világát gúnyoló Arany mellé Jókai Mór országgyűlési firkából kívánkozik az, amelyikben a semmittevő képviselő urak munkája van bemutatva. Egyikük napi beosztását mutatja meg az író – aki egyébként évtizedekig maga is képviselő volt –: „…y …y táblabíró úr számadása, mellyel ő saját magának szokott az elköltött idővel beszámolni”. A szatirikus számadásban az üres életű és szolgalelkű képviselő a fagylalttal kapcsolatban „valakit” les a kioszkban, aki feltehetőleg édesszájú (hölgy?)…

(Országgyűlési firkák – Charivari)

Mauks Ilonának – akitől rossz anyagi helyzetük miatt elvált, majd később újra feleségül tudott venni – írta 1872-ben Mikszáth:

„Kedves haragos kis Ilonkám!

Ma olyan hideg volt, mint a jég. Valóságos fagylalt. Köszönöm, nincs gusztusom a fagylaltra, amikor – nem kérek. Most az egyszer igazán megártott. Máskor lehetett miattam langyos meleg, zuzmara hideg, megjegesedett Minerva, megfagyott Juno, csak egy kicsit sajnáltam. Hanem ma – csak ma ne lett volna olyan hideg.” (Mikszáth Kálmán levelezése)

Mikszáth írásaiban tucatnyi helyen fordul a szó a fagylaltra. Egyik karcolatában bemutatja Budapest polgárosuló világát:

„Aki Budapest társadalmi életének külső részét meg akarja ösmerni, annak okvetlenül be kell néznie a Redoute előtti kioszkba, vagy ahogy közönségesen mondják: »Hangli«-ba.

Ez a kioszk nagy specialitás a fővárosban. […] itt van minden osztály. Ott egy asztalnál a miniszterné, a mellette levőnél a gazdag szatócsné ül leányaival: a Terkával és a Nettivel. Csinos teremtés mind a kettő, s olyan jól illik nekik, amint félig kinyújtott nyelvecskéjükkel lenyalogatják a fagylaltot a kis kanálról, hogy ezt ugyan hercegnők se tehetnék különben.” (A „Hangli”)

A fagylaltozás egyre gyakoribb lett. Szép Ernő a tölcsérbe mért fagylaltot is megemlíti a Mikszáth-féle kioszkkal együtt meg a cselédlányok igényéről udvarlójukkal szemben:

„Édes az a tölcsér,
Mert fagylalt van benne,
Nincs olyan gyerek, ki
Bolondja ne lenne.

Étel is, ital is
Ez a kedvelt tölcsér,
A gyerek nem adná
Semmilyen gyümölcsér.” (Az a tölcsér)

⁕

„A kávéház előtt keretet csinálnak,
Dézsából nő ki ott a büszke pálma,
A jó pincérek fagylaltot kínálnak,
Van kávé, citrom, vanilia, málna.” (Itt a tavasz)

⁕

Legény: Jó, jó, jó!
             Veszek néked mézes szivet
             Rá lesz irva, leszek hived.
Cseléd: Jó, jó!
             Ha lehet kérem szivessen
             egy fagylaltot is fizessen!
Legény: Jó, Jó, Jó! (Planéta)

Füst Milán nemegyszer említi naplójában a fagylaltot, amely a Szép Ernő-i édes tölcsér igazát idézi föl a meghűléstől féltő anyai tiltással – nyolcévesen apját elvesztette – szemben:

„A zálogház sokat szerepelt gyerekkoromban.... Még anyám jegygyűrűje is be volt néha csapva.... – S micsoda boldogság volt, mikor betegen a Szent-Király-utcában egyszer rendes ágyba fektettek! – A meleg kenyér boldogsága. – Mikor tej-pénzemet elvették. – – Mikor a fagylaltot eltiltották!” (1923. április)

⁕

„Talán az apám lett volna a pozitiv intuicióm. Ő talán azt súgta volna, hogy ne utasítsam el a fagylaltot és ha meg is tiltotta az anyám.” (1937. szeptember)

Kosztolányi Dezső életképében Viktor és Márta, a két szerelmes rendszeresen járnak cukrászdába találkozni, ott sem a fagylalt, sem a sütemény fogy el, mert annyi forró szót kell röptetniük egymáshoz. A befejezésben kiderül, hogy mindegyikük egyedül elmegy a szokott helyre, és ott „[a] Aztán megtetejezik tányérukat krémessel: sárga földig eszik magukat.”

„– Parancsolnak?

– Ja, igen – szól Viktor, aki kezét lassan kiveszi Márta kezéből, s rámered a kisasszonyra, megállapítva, hogy ott van előtte. – Mit rendel? – hajol oda Márta szőke fejéhez.

– Én? – kérdezi Márta, mintegy azonosítva magát önmagával.

– Maga.

– Igazán nem tudom.

– Én sem.

A kisasszony megszokta ezt a huzavonát. Közönyösen a levegőbe bámul, litániázza a fagylaltokat:

– Kávé, vanília, citrom, eper, málna, barack, tutti-frutti, ananász, csokoládé.

Hosszú töprenkedés után rendelnek egy fagylaltot, vagy egy málnaszörpöt.

A fagylalt fölött forró szavak röpködnek, úgyhogy az közben a kis tálcáján megolvad, langy pempő lesz belőle, a málnaszörp meggyöngyösödik, átmelegszik, ihatatlanná válik.” (Cukrászda)

A szerelmesek együttlétéhez másnál is kelléknek bizonyul a fagylalt. Tar Károly novellahőse, akinek vágyott Lolája fagylaltszopogatása is élmény lehet(ne):

„Haragszom rád, Lola! Amióta a fiú kihozta a fagylaltodat, velem vagy, már akkor oda képzeltelek az asztalom mellé, láttam, miként szopogatod a selymes, fagyasztott gyümölcslevet, a kiadós ebéd után miként teszünk kellemes sétát az öreg város hűs utcáin, összetartozásunk jeléül kart karba öltve. Lola, behűtöttem két üveg jó fajta bort, olyant, amilyent annak idején a jó Mikes Kelemen sem vetett meg, sőt gyönyörűséggel csemcsegte. És miattad pasztellszínűnek dicsértem ezt a várost; utcáit behintettem hársfaillattal, az aszfaltot is megpuhítottam egy picit, hogy feszes lábad járás közben is pihenjen. Nem jöttél […]” (Szürke utazás)

Az említett „selymes, fagyasztott gyümölcslé” az olasz fagylaltot idézheti az ínyencekben. A világhálón például az olasz fagylaltról népszerűsítő előadásban – amit a fagyi szóhasználat is jelez – ez olvasható:

„A fagyi készítésénél legtöbbször tejszínt és tojássárgáját is használnak, addig a gelato leginkább tejalapú, tojás pedig csak nagyon ritkán kerül bele. Így a két desszert zsírtartalmában is különbözik egymástól, ezért a klasszikus fagylalt íze vajasabb, fogyasztásánál egy vékony réteg képződik a nyelvünkön. A gelato alacsonyabb zsírtartalmának köszönhetően viszont sokkal hamarabb érezteti magát ízlelőbimbóinkon.

A tárolásban is lényeges különbség van a két desszert között. Az összetevők miatt a fagyi esetében szigorúan kerülendő az olvadás lehetősége, míg a gelato 6–8 fokon érzi jól magát. A hőmérséklet-különbségnek köszönhetően a klasszikus fagyi nyalása közben sokszor érezhetjük, hogy a nyelvünk is lefagy, viszont olasz társánál ez a probléma nem áll fenn.

További differencia a két finomság között az, hogy a fagylalt szinte bármilyen ízben kapható, addig a gelato csak a klasszikus olasz ízekkel játszik. Ilyen például a csokoládé, a vanília, a pisztácia, a mogyoró, a sztracsatella vagy a tiramisu.

Mindezek ellenére akad néhány olyan különbség, aminek köszönhetően könnyen megkülönböztethető az olasz a klasszikus társától. Utóbbiba ugyanis több levegő kerül, így állaga könnyebb lesz, a gelato viszont ennek az ellenkezője, azaz sűrűbb és selymesebb.” (www.mindmegette.hu, 2025)

A közelmúltban és néha mai utcán is árultak, árulnak fagylaltot, a fagylaltoskocsi egy-vagy két tartályát jég hűtötte, az eladó maga tologatta a kocsit a városban vagy a faluban. Mándy Iván novellája az ezzel foglalkozók világba, naposabb és zordabb esetekkel viszi el az olvasót:

„Nagy, piros ernyő alatt állt Szalontai, világoskék fagylaltoskocsijával. Előtte szalmahajú nő két gyerekkel. Ő pedig fagylaltot csapott egy tölcsérbe.

– A vanília, a málna, a citrom, a kávé jégen tartva, behűtve a valódi olasz! Csak közelebb, kisasszony, közelebb, gyerekek, ötven fillér a kisadag a citromból, a málnából. A nyakadba csurog, öcsém, hogy tartod azt a tölcsért, nem kell körülrágcsálni… Kisasszony, ha este ráér, szívesen találkozunk, kimegyünk Hűvösvölgybe… Nagy adagot? Hát eper nincs, na ezt kitippelte, más már nem is lenne jó! Holnap hétre az Eldorádó mozinál!” (Fagylaltosok)

Ez a fagylaltos tanítja is a gyereket, hiszen a fagylaltfogyasztásnak is van etikettje, erről részletezőbb karcolatot írt Bistey András:

„Az autóbuszmegállóban két férfi ül a padon. […] A fiatalabbnak fagylalt van a kezében. Óvatosan érinti hozzá a nyelvét. Ha nem félne, hogy elolvad, talán csak gyönyörködne benne. A társa nézi, ádámcsutkája föl-le jár. Csendben van egy darabig, azután nem bírja tovább: – Hogy eszed azt a fagylaltot? A tetejét nyalod, te? Amaz a birtokon belül levők magabiztosságával szótlanul megvonja a vállát. Az öreget ez nem tartja vissza, folytatja a korholást. – A fagylaltot nem így kell enni! Ne a tetejét nyald, hanem a szélét, körbe, így…! Önkéntelen mozdulattal nyúlna a tölcsér után, de a keze megáll félúton, azután legyint. A fiatal megint nem szól, nem is néz rá. Szürcsölve beszívja a fagylaltot, a gombóc kihegyesedik, ahogy elveszi a szájától.” (Két gombóc fagylalt)

A folyószámlás fagylaltozásom megszűnt az 1949. évi államosítással, amely nemcsak a Makoviczky Gyula-céget, hanem a Büky és Buday asztalosüzemet is érintette, ezért az egy gombóc fagylalt is drágának bizonyult. A fagylaltoskanálkát máig őrzöm.