Hogy szeretsz?

A realista, mesés, romantikus és epikus színházi elemeket vegyítő All's Well that Ends Well című Shakespeare-darab körül sok a bizonytalanság. Először az 1623-as fólióban nyomtatták ki, a szöveg alapjául egy, a társulat birtokában maradt régi kézirat szolgált. A megírás, illetve az ősbemutató dátumára vonatkozó külső adatunk azonban nincs. Szakértők 1590 és 1602 közé teszik, többek szerint ez lehetett a Love's Labour Won című vígjáték. A textusból és a cselekményből ellenben arra következtethetünk, hogy a dráma a Jakab-korszak elején, a Troilus és Cressida, valamint a Szeget szeggel között, 1602-1603 táján készült.

 

A szerzőt Boccaccio Dekameronja, Giletta di Nerbona és Beltramo di Rossiglione gróf története inspirálta, bár azt nem tudjuk, hogy az eredeti művet olvasta-e vagy William Painter Palace of Pleasure című antológiája került a kezébe. A furcsa, fanyar happy enddel lezárt, viszonylag könnyen áttekinthető cselekményű, mindössze 23 jelenetből álló darab karakterei új jellemvonásokkal gazdagodnak. A legfontosabb módosítás az, hogy a főszereplőket a szerző sokkal fájdalmasabb szituációba helyezi, mint az a romantikus komédiákban szokás. Shakespeare olyan problémákat jár körbe, mint a házasság, a jogi formák mögött rejlő, kiszámíthatatlan érzelmek bizonytalansága, a reménytelen szerelem, a szüzesség feladásának természeti törvénye és a felszarvazás elkerülhetetlensége, a rang és szerelem szembenállása, a kényszerházasság, az akarata ellen megnősített férfi érzelmei.

 

A 17. században a szereplők közül Parolles figurájára került a hangsúly, dalokkal, táncokkal dobták fel az előadásokat. Az 1800-as években nem törődve azzal, hogy a fő- és a mellékszálak tulajdonképpen egymást imitálják és parodizálják, kiigazították az ostoba, lapos véget, az erkölcstelenséget pedig száműzték a színpadról. A darab első magyar fordítója is ilyen szövegváltozatból dolgozott. Pap Gyula munkájának nyoma veszett, ám a kortársak visszaemlékezései szerint egyáltalán nem kár érte. 1872-ben a Kisfaludy Társaság kiadásában már Győry Vilmos magyarítása jelent meg.

 

A darabot magyar nézők először 1940-ben láthatták a Nemzeti Kamaraszínházban, ám azt ősbemutatónak nehezen tekinthetnénk, hiszen a szövegkönyv egy, a szerkezeti hibákat kiigazító német átdolgozást követett. Amikor Várkonyi Zoltán rendező a Katona József Színházban Vas István 1948-ban kiadott fordítását használta, azt tekinthetjük a Minden jó... magyar nyelvű premierjének. Valló Péter másodszor állítja színpadra a darabot a Vígszínházban. 1979-ben a kritikák szerint értelmezése már-már az abszurd dráma határát súrolta. Hogy ma mit gondol a drámáról, amely keserűen idézi fel a szonettekből kibontakozó vágyódás kudarcának élményét, megtudjuk az előadásból, amelynek főszerepeit Tornyi Ildikó és Szőcs Artur játsszák, G. B. Shaw szerint a világirodalom valaha írt legszebb idős női szerepében Rousillon grófnőként Igó Éva látható.