Hogyan indultál el a szinkronizálás útján?

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Gálffi László volt az osztályfőnököm, aki felkérte Aprics Lászlót egy szinkronkurzus megtartására. Ő három hónapig tanított bennünket heti egy-két alkalommal. Rövid elméleti bevezető után rögtön gyakorlat következett, hozott filmeket, sorozatokat, amelyekben kipróbálhattuk magunkat. A kurzus végeztével folyamatosan hívta az osztályt az SDI Media Hungarybe tömegezni. Ez azt jelenti, úgy nyolc ember megteremti azt az atmoszférát, amiben az adott jelenet játszódik, mondjuk egy kávéház háttérzaját. Aztán jöttek az egymondatos szerepek, mint például a hármas számú rendőré. Aprics nagyon jól reklámozott minket, körbevitt és bemutatott bennünket mindenkinek a stúdióban. Aztán egyre nagyobb szerepeket kaptunk.

fehertibor2Egy kezdő színésznek vonzó lehet ez a szakma mint keresetkiegészítés?

Azért annyira nem fizetik meg ezt a munkát, hogy vonzó legyen. Nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy megérje. Két éve nyáron ráértem, és sokat tudtam szinkronizálni, reggel kilenctől délután ötig fél óra ebédszünettel dolgoztam végig a napot. Méltatlannak tartom a fizetést, nem egyenesen arányos a belefektetett munkával. Mégis szeretem csinálni, hiszen profi szakemberekkel dolgozom együtt, illetve teljesen más, mint a színház. Itt pillanatok alatt bele tudok bújni egy teljesen eltérő személy bőrébe, akire aztán ráhangolódok és a film vagy sorozat végéig nem eresztem. A karaktert nem én magam találom ki, hanem összerakom az eredeti színész játékából, a rendező kéréséből, és hozzáteszem a saját gondolataimat, személyiségemet.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó szinkronszínész legyen?

Azt hiszem, alázat, kitartás, koncentráció és kreativitás. De erről kérdezz meg egy jó szinkronszínészt (nevet). Leginkább egy normális képzésre lenne szükség. Tudni kell blattolni, azaz miközben olvasod a szöveget, a szemednek előrébb kell járnia, és tudod, mi fog következni. Egyszerre figyeled a képernyőt és a papírjaidat, ami nagy koncentrációt igényel. Segítségként beillesztenek a szövegbe az apró utasítások. Például ha a mondatot képen kívül mondják el, két ?k? betű jelzi számomra, hogy csak a hangra kell figyelni, illetve hol kell sóhajtani, szipogni, levegőt venni. Amikor először látja valaki a szerepet, megnézheti pár tekercs erejéig, milyen karakterű a színész. Nagyon fontos a természetesség. A szinkronrendezők szeretik kérni, hogy emeltebben beszéljünk, mert a lapos hangzás nem él meg, ám nagyon pici hajszál választja el az embert attól, hogy átessen a túloldalra. Szerencsére azok a rendezők, akikkel dolgoztam/dolgozom, remek instrukciókat adnak. Néha meglepődök magamon, hogy az utasításoknak köszönhetően milyen jól fel tudok mondani egy adott monológot. A szinkron egy csapatjáték. A rendezőn túl a hangmérnök is figyel rád, néha ő is instruál. Esetleg ha a magyar szöveg nem jön ki olyan pontosan, akkor ? számomra követhetetlen módon ? három másodperc alatt a helyére pakol mindent. Na meg persze egy inspiráló, kreatív kolléga mellett öröm dolgozni. Szerencsére sok ilyen kaliberűvel találkozom.

Létezik olyan, hogy egy színész csak sorozatban vagy csak filmben dolgozik?

Nincs ilyen. Nagyon jó példa erre Galambos Péter, aki a Jóbarátokban David Schwimmer hangjaként lett ismert. De ha beülsz egy moziba, őt hallod, ahogy a klasszikus ?Idén nyáron?? kezdetű előzeteseket mondja, valamint reklámokban is vállal szerepet. Mindezeken túl persze rengeteg filmben tűnik fel. Nincs az, hogy csak egyfajta munkát vállal el a színész, itt hangok és karakterek vannak. A szinkronrendező este hazamegy, megnézi a művet, kiosztjaa a szerepeket, te pedig örülsz, ha rád gondolt, és igyekszel helyet szorítani a naptáradban egy jó filmnek. Olykor lehet, hogy az adott karakterre csak a tizenötödik hang ér rá. Aprics László mesélte, nála is előfordult, hogy csak a tizenkettedik ember ért rá a munkára, mert mindenkinek volt egyéb elfoglaltsága.

Van kedvenc karaktered?

Nincs. Mindegyikben van izgalom, érdekesség. Bár én a gonoszakat jobban kedvelem, azokat élvezetesebb eljátszani, de szeretem a bohócokat is. Például imádtam a Lúzer töritanár című sorozatot: ezt egy angol humorista készítette, és a remek humora miatt nehéz volt vele a munka. Sajnos nem mindig jutnak eszembe filmek, amelyeknek a részese voltam, pedig némelyikre büszke vagyok. Nem szeretem visszahallgatni a munkáim, már csak azért se, mert teljesen máshogyan hallom a saját hangomat. Egyszer ültem be olyan mozira, amiben én is szinkronizáltam, ez Az öt legenda volt. Ki akartam próbálni az IMAX-et, és emlékszem, lenyűgözött a látvány, de amikor meghallottam magam, rögtön elkezdett kattogni az agyam, mennyire máshogy csinálnám. De olyan is előfordult, hogy otthon mosogattam, a háttérben szólt a Discovery, és nem az orgánumomat ismertem fel, hanem a szöveget. Mintha már mondtam volna. Ekkor jöttem rá, igen, ez én vagyok.

fehertibor1Szívesen lennél valakinek az állandó hangja?

Nyilván, remek dolog lenne, így végig tudnám követni a színész egész karrierjét. Érdekes lenne, ha Hollywoodban feltűnne egy fiatal tehetség, és kiválasztanának az állandó hangjának. Már előfordult, hogy azért hívtak egy szerepre, mert a színészt korábban szinkronizáltam, de nem jelenteném ki, hogy bárkinek is a fix hangja lennék.

Szívesen leülnél az általad szinkronizált színészekkel egy kávéra?

Bármelyikükkel át tudnék beszélgetni egy egész éjszakát. Ezernyi dolgot kérdeznék tőlük a forgatásról, egy adott jelenetet miért úgy csináltak: rendezői utasítás vagy saját ötlet volt. Az is izgalmas lenne, amikor megmutatom nekik, hogyan szólaltattam meg őket magyarul. Aztán vághatnánk a pofákat (nevet).

Kit tudnál elképzelni, mint Fehér Tibor ?angol hangja??

Na, ezen sosem gondolkodtam (nevet). Akkora önbizalmam nincs, hogy elképzeljem, ki lehetne az ?angol hangom?. Meg nem is adott az élet olyan lehetőséget, amit szinkronizálni lehetett volna. Eddig. Most forgatok egy sorozatot, élvezem, aztán meglátjuk mi lesz még.

Sorozatot, filmet eredeti nyelven vagy magyarul szeretsz nézni?

Amikor elkezdtem szinkronizálni, semmit sem bírtam magyarul nézni, mert láttam azok arcát, akik az adott hanghoz tartoznak. Nehéz volt elvonatkoztatni tőlük, viszont egy ideje már megy. Sőt, már azt is meg tudom mondani, mennyire jó volt egy szinkron, vagy miért nem volt szerencsés az adott szereposztás. Hat éve szinkronizálok, sokakat ismerek, meg tudom mondani, ki lett volna jobb a karakterre. Szeretem szinkronosan nézni a filmeket, mert a munkánk sokat hozzá tud adni a műhöz. Bruce Willist nem tudom elképzelni Dörner György hangja nélkül, de Al Pacinót se Végvári Tamás nélkül. Ellenpólus persze itt is van. Előfordul néha, hogy a színész nem tudja visszaadni a külföldi nyelv adta lehetőségeket. Olasz, vagy francia mozit szívesen nézek eredetiben. Rengetegszer javítunk munka közben a szövegeken, mert nem mindig sikerül a fordítónak elég fiatalosra magyarítani a mondatot. Ezzel is építjük a filmet. Hamvas Dani Family Guy-szöveggondozása például nagyon sokat hozzáad az eredetihez, mert ott teljesen más az aktuálpolitika, mások a nyelvi viccek, amelyeket nehéz magyarul átadni.

Úgy vettem észre, pont az ilyen animációs sorozatoknál van az, hogy kiforrott gárda alkotja meg a magyar változatot.

A fordítónak fontos a feladata, hisz a fiatalok körében egy szlenget alkot meg. Ezek nagy része még mindig benne van a köznyelvben. Például ilyen a Reszkessetek, betörők! ?Tartsd meg az aprót te mocskos állat!? szállóigéje. Olyan jó hallani a srácokat az utcán, amikor azt a szófordulatot használják, amelyet a fordító otthon kitalált, én meg a stúdióban felmondtam. A célunk mindig is az igényes művészi munka. Néha ellehetetlenítik ?az idő pénz? borzalmas csapdájával, de törekszünk a legjobbat adni magunkból.