Szürreális kortárs özönvíztörténet – Szinvai Dániel: Álmomban az eső
Az csak a befogadón múlik, hogy szellemileg mennyire inspiráló ennek a csendes könyvnek (más néven képkönyvnek) a költőien fiatalos vizuális narrációja. Hogy kinek milyen emlékek, asszociációk merülnek föl a lélekóceán mélyéről, miközben a képek egymásutánját nézegeti. Szinvai Dániel könyvét ajánlja Harmath Artemisz.
Mintha egy némafilm kockái pörögnének, néhol a teljes látvány részleteire zoomolással. Ami biztos, egy fiú és egy lány álombeli utazását követjük a hajóskapitánnyal egy víz alatti városba, megmenteni mindent, ami alámerült.
Mintha vízfüggöny mögül és víz alól, csak körvonalaiban szűrődik át az elsüllyedt város képe a borítóról egy különleges tapintású palackzöld pauszpír-védőborítón át. Ez a technika egyrészt vonatkozik a sztori szerkezetére, mert az álomkép a valóságra, a fotó a festményre, egyik kép a másikra vetül rajztechnikai szempontból és metaforikusan is. Egy önálló, szürreális víziót alkotva, ami a kerettörténet szerint a fiú alkotása. Ami összeköti, összemossa a létdimenziókat, az a címszereplő „eső” motívuma, amely a fizikai látvány terén ellepi a várost.
Egy álombéli esőtörténet nyomozásaként olvasható a terjedelmes és néhol több szálon futó képkönyvregény. Annyi cselekmény, ahány olvasás, de jól kivehetőek az összefüggések és a szereplők viszonyai. A képi elbeszélés időben és térben úgy áll össze, hogy minden oldalon megismétlődik egy elem az előző oldalról.
A realitásból indulunk, egy fiút és egy lányt látunk külön-külön, majd egy iskolát, ahonnan kétfelé szaladnak külön otthonaikba a szakadó esőben.
A fiú festőkészlete fölé hajol, álmodik, képzelődik. Az előszobában lógó fotó alapján sejthető, hogy hajóskapitány édesapját festi meg búvárként. Tehát emlékezik is. A férfi ugyanis hiányzik a frissebb fotókról, ahol a fiú csak édesanyjával látható. Közben odakint zuhog az eső… Lapozunk, és a valóság, a fiú otthona és a képzeletében élő kapitány egy közös, szürreális képre kerül: a ház már vízben áll, a kapitány csónakkal érkezik. Kezdetét veszi az álombéli kaland. A lánnyal együtt hajóra szállnak, viharba keverednek, majd egy cet szájába kerülnek. Mindent elborít az özönvíz. A tengermélyre, ott egy víz alatti városba jutnak, ahol az óriáspolip uralkodik az álarcosok közt.
Trendi színű a paletta, melyben a türkizek uralkodnak, steampunkszerű, hangszerrel kombinált járművek jelennek meg, mint a tengeralattjáró-géporgona és a tuba-hajókürt. Art deco tornyok magasában járunk, mire a kapitány megküzd a polippal, a lány kihúzza az óriásdugót, a víz lefolyik, és visszatérünk a fiúszoba festményei közé, a realitásba. Azokat a képeket pedig láttuk már valahol…
Fotók: Sorok Péter / Kultúra.hu
Korosztály: 12–99 év
