Az Illés-dalok bizonyították, hogy nem múlnak ki, mint a politikai rendszerek

Az első magyar beatdalok

A teljesség igényétől vezérelve kezdjük a kislemezekkel. Hatvan éve, 1965-ben jelentek meg az Illésbe abban az esztendőben belépő Szörényi Levente első kislemezes kompozíciói. A Séta az arany húrokon, A magányos, az Üzenet Eddynek.

Eddy nem más, mint Duane Eddy, aki Slasht megelőzve hatvannegyedik a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosa 2011-es listáján. Ekkoriban még instrumentális gitárzenét (Shadows, Ventures, Spotnicks, Hurricanes) játszott Levente, ám kisvártatva Bródy Jánossal megírták első magyar nyelvű dalaikat: Légy jó kicsit hozzám, Oh, mondd, Az utcán, Mindig veled, amelyeket felvett a Magyar Rádió, és tekintettel sikerükre 1966-ban kiadta őket kislemezen a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat.

S lám, már a beat hőskorában a népzenei motívumok használata jellemezte a Szörényi-számokat.

Lecsapott a cenzúra

Ötvenöt éves a Szép lányok, ne sírjatok! című lemez… Azaz lenne, mivel sosem jelent meg… Pontosabban 2018-ban adta ki vinylen a Moiras Records, méghozzá Goodbye London címmel. Az egykor tervezett korong Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok! (1970) című filmjének zenei albuma lett volna, ám londoni BBC-interjújuk miatt az Illést kitiltották Budapestről, dalaikat a Rádió nem játszhatta, lemezt nem adhattak ki, filmben nem szerepelhettek, csak számaikat lehetett hallani, így kapott lehetőséget a vásznon a Syrius és a Kex. A dalok egy része a Human Rights és az Add a kezed című korongokra került, A lány és a csavargó, valamint az Elvonult a vihar pedig kislemezen jött ki.

Pár év késéssel itthon is leváltotta a beatzenét a rock: az LGT, a Taurus, a Bergendy és a Syrius megjelenésével együtt az Illés szintén keményebb, progresszívebb muzsikát játszott, a tematikus Human Rights a világ nyugati felén működő lemezboltokban is főhelyre kerülhetett volna.

Népzene helyett country

A hetvenes évek elején a Muszty–Dobay-duón kívül idehaza szinte senki nem játszott amerikai countryt, folkot, így a Fonográf hangzása kifejezetten újnak hatott, ráadásként viszonylag kis lemaradással követte az amerikai west coast legendákat, a Crosby, Stills, Nash & Youngot, az Eaglest és a Pocót. A Fonográf második albuma, a Na mi újság, Wágner úr? 1975-ben, pont fél évszázada jött ki. Ez tulajdonképpen a zenekar harmadik korongja, amennyiben Levente első szólólemezét, az Utazást már Tolcsvay Lászlóval, Móricz Mihállyal, Németh Oszkárral és bátyjával, Szabolccsal vette fel – Hammond orgonán Papp Gyula játszott. Az Utazásnak már semmi köze Szörényi Illésben megismert zenei világához.

A szólólemezről az Utazás, az Életrajz, a Zazi, a Bánatvirág, a Vidéki kislány, a Ne vágj ki minden fát és a Dal az ártatlanságról állandó darabjai lettek a Fonográf-koncerteknek.

A Wágner úr zúzós rockkal indul, Tolcsvay László hatalmasat ráz szájherflijén.

Az Utazásról ismert countrystílusban fogant a Fonográf örök klasszikusa, A széllel szemben.

De van itt progresszív rock is, amely majd a Jelenkor című utolsó albumon mutatkozik meg a maga tökéletességében.

Az Álmodunk és ébredünk a Szörényi–Bródy–Fonográf alkotóközösség egyik csúcsteljesítménye.

E pompás lemez mellett két Koncz Zsuzsa-albumot is rögzített a Fonográf 1975-ben. Kertész leszek címmel az énekesnő első versalbumát és a Ne vágj ki minden fát című lemezt.

Az előbbin három, az utóbbin öt dalt jegyez Levente.

Visszatérés a gyökerekhez

Az 1980-as Hazatérés teljesen új Szörényi Leventét mutat. Negyvenöt esztendős második szólólemezén a népzene a főszereplő.

A nyitódal, A hitetlenség átka a Kőműves Kelemen rockballada második száma lett az 1982-es pesti színházbeli bemutatón és a négy évvel később kiadott korongon.

A Szarvasűzés vezérmotívuma a Kőműves Kelemen nyitányaként vonult be a színháztörténelembe.

A Hazatérés zárószáma a rockballada fináléja lett.

Jellemző a korra, az elvtársak óvatosságára, hogy kicenzúrázták Petőfi Sándort, így a Petőfi '73 című számban pedal steel gitáron és szöveg nélkül szól az énekdallam.

Az Illés másodvirágzása

A rendszerváltás elsöpörte a három T-t és a cenzorokat. Az Illés-dalok bizonyították, hogy örök érvényűek, nem múlnak ki, mint a politikai rendszerek. Harmincöt éve, 1990-ben a zenekar fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából a Népstadionban adott koncertet. A nyilvános főpróbát negyvenezren, a másnapi bulit kétszer annyian nézték-hallgatták. Ráadásul a produkciót élőben sugározta a Magyar Televízió. Hat évvel később a Budapest Sportcsarnokban három telt házas koncertet adtak. Negyvenöt éve A Koncert (1980) alapvetően filmforgatás miatt szerveződött a Nemzeti Sportcsarnokban, amelynek befogadóképessége mindössze háromezer fő. Itt is zajlott nyilvános főpróba.

A Népstadionban elhangzott az összes meghatározó Szörényi-szerzemény és az István, a király, amelyet sokan Levente életműve csúcsának ítélnek. Ráadásul a bulin egy új nótával is meglepte a rajongókat.

Noha nem az István az első magyar rockopera – hanem Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor Sztárcsinálók című remekműve –, témája miatt, s mert egyesíti a nép-, az egyház- és rockzenét, legyőzhetetlen a népszerűsége. Az 1983-as nyilvános filmforgatást követően ’85-ben már a Nemzeti Színház műsorán szerepelt, és 2000-ben felújították. A Népstadion mellett a millennium évében a Szegedi Szabadtéri színpadán az eredeti szereposztásban játszották, s szintén szabadtéren, a Margitszigeten vitték színre 1995-ben. S ezek csupán az idén évfordulós előadások.

Öt évvel ezelőtt a Magyar Állami Operaház István, a király-produkcióját Gyöngyösi Levente hangszerelte nagyzenekarra. Ahogy az intézmény honlapján olvashatjuk: „...tisztán szimfonikus partitúrája révén és a produkcióban részt vevő operaénekesek által a mű teljességgel megszabadulhat a kihangosítás szükségletétől, és a legnagyobb magyar színházi tér, az Erkel Színház atmoszférájában újabb értékei tűnhetnek fel.”

Boldog fél évszázadot!

1995-ben Szörényi Levente ötvenedik születésnapjára barátai válogatást állítottak össze, ez lett a Levi’s Best 50 lemez. Érdekessége, hogy a muzsikus három szólólemezének anyagára összpontosít. Hallgassunk meg egy dalt a Végtelen úton (1986) című harmadik korongról.

Ennek születésekor Levente már túl volt a negyedik ikszen, és elköszönt a színpadtól. Legalábbis úgy hírlett az 1984-es Fonográf-lemezbemutató bulikról. Ám a háromkoncertes produkció a Jelenkor premierje helyett az együttes búcsúja lett. Ettől fogva Szörényi Levente, szerencsére, többször lépett utoljára a színpadra.

A régiek mellett a Levi’s Best 50-re jutott egy új kompozíció, méghozzá saját szöveggel.

Történelmi trilógia

Az István egy trilógia nyitánya volt az Attila – Isten kardja (1993) és a huszonöt esztendeje bemutatott Veled, Uram! (2000) című rockoperákkal. Ez utóbbi Szent István utolsó éveit, az utódlás kérdését dolgozza fel. Ennek megfelelően nyitánya a Szállj messze, szállj magasra az István, a királyból.

Az Árpád-ház végével A kiátkozottban foglalkozott a Szörényi–Bródy szerzőpáros, az Árpád népe pedig a Veled, Uram! folytatása. Ennek  szövegkönyvét már Pozsgai Zsolt írta, aki az Attilánál a szöveg átdolgozását végezte.

Székelyföldi búcsú

Két évtizede, 2005-ben, első és mindjárt utolsó alkalommal lépett fel Erdélyben az Illés, ugyanis a Miért hagytuk, hogy így legyen? című csíkszeredai buli az együttes búcsúkoncertjének első állomása volt, hogy augusztus 9-én, a Sziget nulladik napján, negyven év múltán végleg elköszönjenek a rajongóktól. Székelyföldön dupla előadást terveztek, ám Pásztory Zoltán váratlan halála átírta a forgatókönyvet.

Noha az Illés nem, Levente járt hivatalosan Erdélyben, amikor 2003-ban Csíksomlyón előadták az István, a királyt.

Eztán Szörényi Levente parádés koncerttel köszönt el újfent a színpadtól, amikor tizenöt esztendeje megtartotta Hattyúdal című koncertjét. Persze, miként az összes előző búcsú, ez sem bizonyult tényleg véglegesnek: 2014 végén, az Illés megalakulásának félszázados évfordulóján Beatünnepet tartottak, amelyen a három élő tag, Levente, Szabolcs és Tini is fellépett. A hatvanadik évfordulós idei köszöntést, amelyen az Aurevoir., a Blahalouisiana, a Carson Coma, az Esti Kornél, a Honeybeast, az Irie Maffia, a Leander Kills, a Margaret Island és a Street Sixteen tolták a legendás dalokat, Szörényi Szabolcs már nem élhette meg. Az Illés 60-on a legendás szerzőpáros, Szörényi Levente és Bródy János állt a reflektorfénybe.