?Nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, s utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság. Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított. Mindenki csak a viszontagságokról, a borzalmakról kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S hacsak magam is el nem felejtem.?

(Idézet a Sorstalanság című regényből)

 

GettyImages-541449691
Fotó: Getty Images/historytoday.com

?Az irodalom célja az, hogy az emberek műveltekké váljanak, hogy szórakozzanak, ezért nem kérhetjük őket arra, hogy szörnyű látomásokkal foglalkozzanak. Olyan művet hoztam létre, amely ábrázolja a holokausztot, mint olyat, anélkül, hogy a borzalmak rút irodalma legyen. Talán arcátlan vagyok, de úgy érzem: munkám ritka tulajdonsága, hogy a történelem emberi arcát próbáltam ábrázolni, olyan könyvet akartam írni, amelyet az emberek el is akarnak olvasni? ? így fogalmazott 2013-ban a The Paris Review című irodalmi folyóirat nyári számában megjelent, utolsó interjújában Kertész Imre, akinek többek között a Gályanapló, a Kaddis a meg nem született gyermekért, A kudarc és a Sorstalanság című műveket köszönhetjük és akit önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntettek ki.

 

Kertész Imre élete és munkássága

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten, 1944. június 30-án a Budapest környéki csendőrpuccs következményeképpen tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs táborban is fogva tartották, majd a lágerek felszabadítása után, 1945-ben hazatért Magyarországra. Ezt követően újságírással és fizikai munkával tartotta el magát. Felsőfokú végzettsége nincs.

 

Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A sikert és azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, a nyolcvanas évek második fele, majd a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Első regénye már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, igazában azonban csak a nyolcvanas és kilencvenes években keletkeztek olyan kritikák, melyek a hazai irodalmi utómodernség kánonjába sorolják.

40396au
Fotó: penguin.com.au

 

A regényeket és az önéletrajzi jellegű könyveket (Gályanapló, Valaki más) olvassák a miméziselv alapján készült önéletrajzi jellegű művekként, mások pedig, ezt cáfolva, nyelvileg megszerkesztett műalkotásokként. Kertész Imre írásainak fő problematikája ? az eddigi értelmezések tükrében ? a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: ?az ?Auschwitzon túli? tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni? (Szirák Péter) ? a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásokban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége.

 

Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, és Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásnak örvendő, rendkívül népszerű filmet. Nagy sikere van német nyelvterületen, összegyűjtött művei a Rowohlt kiadó gondozásában jelennek meg, angolul a Random House adja ki, és mára a világ minden nagy nyelvére lefordították legalább egy könyvét ? így a Sorstalanság hindi és arab nyelven is olvasható.

 

Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra. Az 1998-as évben a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-ben a német Becsületrend (Pour le Mérite) választotta tagjai közé. A 2000-es év májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki, 2002. október 10-én pedig első magyarként tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal.

kertesz_imre
Fotó: pim.hu

 

Kertész Imre 2002-ben Budapest díszpolgára lett, 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktorává avatták, 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete lett, 2009-ben pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Hosszú betegség után hunyt el Budapesten, 2016. március 31-én.

 

?Az írás megváltoztatta az életemet. Ennek egzisztenciális dimenziója (is) van, és ez minden író esetében így van. Minden művésznél eljön az ébredés pillanata, amely megragadja, függetlenül attól, hogy festő-e vagy író.

 

A változás az életemben nem szakmai volt ? ez a mély ráébredés pillanata volt? ? mondta a már említett, 2013-as interjújában Kertész Imre arról beszélve, hogy 24 éves korában érezte meg először: íróvá vált. Szavai szerint hosszú időbe telt, hogy elsajátítsa az írásnak még az alapjait is. Eleinte nem tudott mit kezdeni az Auschwitzban eltöltött egy év tapasztalataival. ?Mert ez a tapasztalat nem jelentett irodalmi ébredést, nem adott alkalmat a szakmai és művészi önelemzésre. Fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit akarok és ezt kitalálni, küzdelem volt? ? mondta Kertész Imre, aki kijelentette: ?a tapasztalatom volt az az ár, amit megfizettem azért, hogy bekerültem az irodalomba?.

Elmerülhetünk a Nobel-díjas író életművében

Az irodalmi Nobel-díjas magyar író életművét bemutató digitális tudástárat hozott létre a Kertész Imre Intézet ? jelentette be Hafner Zoltán igazgató november 9-én Budapesten. Hafner Zoltán kiemelte: az intézet internetes oldalán (kerteszintezet.hu) közzétett, folyamatosan bővülő digitális tudástár az ?ismeretlen Kertész Imrét?, a 2018. november 9-én 89 éve született író életrajzát, műveit és korabeli fogadtatásukat igyekszik bemutatni túlnyomó részt mindeddig kiadatlan anyagok, kézirat- és interjúrészletek segítségével. A tudástár része egy 2018. augusztusig minden Kertész Imre művet és vele kapcsolatos szakirodalmat felsoroló bibliográfia, amely eddig nem publikált fotó-, hang- és filmfelvételekkel is kiegészül.

kertesz_imre.jpg.1600x0_q85
Fotó: kerteszintezet.hu

 

Schmidt Mária, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány vezetője hangsúlyozta: a Kertész Imre Intézet céljaira a fővárosi önkormányzattól 600 millió forintért megvásárolt Benczúr utca 46. szám alatti, 1910-ben épült, hosszú ideje lakatlan villaépület felújítása megkezdődött, a tervek szerint 2019 végére készül el. Az épület eredeti pompájának visszaállítása mellett kialakítanak egy konferenciatermet, valamint kutatói lakások is épülnek ? fűzte hozzá. A 2016-ban Kertész Magdával, az író azóta elhunyt özvegyével létrejött megállapodás alapján a közalapítvány lett Kertész Imre máshol el nem helyezett hagyatékának felhasználója és gondozója, valamint írói emlékének ápolója. A feladatok ellátására létrehozott Kertész Imre Intézet 2017 januárjában kezdte meg működését. A szerző kéziratainak jelentős részét ugyanakkor a Berlini Művészeti Akadémián létrehozott archívumban őrzik.

 

Hafner Zoltán felidézte: a megállapodás értelmében az intézethez került mintegy 10 ezer oldalnyi elektronikus fájl formában őrzött kézirat, Kertész Imrének az 1940-es években írt újságcikkei, valamint az író első feleségének és édesanyjának hagyatéka is. Jelenleg az intézet legfőbb célja összegyűjteni azokat a Kertész Imrével kapcsolatos anyagokat, amelyek sem Berlinben, sem az intézet gyűjteményében nem találhatóak meg ? hangsúlyozta az igazgató. Kiemelte: eddig mintegy 130 magyar nyelvű interjú, egy ötórás rádiós beszélgetés korrektúrázott lejegyzését és tíz műfordításkötet szöveggondozását, lektorálását fejezték be. Elkészült az író teljes életművét és annak hazai recepcióját feldolgozó bibliográfia, valamint folytatják Kertész Imre kötetben meg nem jelent műveinek feldolgozását és csaknem 200 magyar és német levél rendszerezését, fordítását is.

 

Forrás: MTI/pim.hu/Wikipédia