Úgy válhatunk olvasókká, mint ahogyan a futók készülnek a maratonra

Vekerdy Tamás pszichológus, író szerint „Annak a gyereknek van szerencséje, aki már elolvasta A Pál utcai fiúkat, mire az iskolában eljut odáig, hogy meg kell számolnia, hányszor sír Nemecsek a regényben, vagy el kell mondania, mikor milyen ruhában volt az áruló Geréb”. Az idézet arra utal, hogy az iskolában, az addig ismert mintákkal ellentétben, már nem az élményen, hanem a teljesítményen van a hangsúly. Azon, hogy ki tud minél több – többségében fölösleges – tárgyi tudást magába szívni és átadni az adott művel kapcsolatban. Itt már nem élvezni és átélni, hanem érteni és átadni kell.

Ha megfigyeljük, általában azoktól halljuk, hogy „nem szeretek olvasni”, akik az olvasást pontosan ekképpen, a kötelező olvasmányok mondvacsinált értelmezésein keresztül ismerték meg. Így aztán nem is hibáztathatunk senkit, aki erre a bizonytalan talajra építve felnőttkorára nem vagy csak nagyon nehezen vált olvasóvá. Ebben a cikkben összegyűjtöttünk néhány hasznos tippet, amelyek segítségünkre lehetnek ebben a folyamatban.

Ne kétszáz oldal legyen a cél, hanem csak kettő

Ki látott már olyat, hogy valaki egy nap alatt készült fel a maratonra? A profi futók szerint a fejlődés ott kezdődik, amikor elfogadod, hogy az elején még nem tudsz gyorsan futni – vagy talán még futni sem. Ahogyan a sportban, úgy az olvasásban is a rendszeresség a lényeg, az agyunk állandó trenírozása.

A kezdő olvasók – hasonlóan a kezdő futókhoz – gyakran elkövetik azt a hibát, hogy folyamatosan irreális elvárások elé állítják magukat, amelyek a siker hiányában dühöt és csalódottságot eredményeznek. Bizonyára sokakkal előfordult már, hogy meggondolatlanul nekirontottak egy négyszáz oldalas könyvnek azzal a céllal, hogy lefekvés előtt még a feléig kiolvassák, de végül csak a második oldalig jutottak el. Persze hogy ilyenkor kedvetlenné válunk, hiszen az agyunkba az az üzenet érkezik, hogy nem tudtuk teljesíteni a kitűzött célt. Még akkor is, ha ez a cél eleve megvalósíthatatlan volt. Gyakori – igencsak hibás – olvasói attitűd ez, amely elsősorban talán abból fakad, hogy szeretnénk minél hamarabb behozni az évek alatt felhalmozódott „lemaradásunkat”. Ehelyett azonban hamar belekerülünk egy negatív spirálba, amely nemhogy elősegítené az olvasóvá válást, de még hátráltatja is. Megbénítja a cselekvőképességünket, hiszen folyvást arra a megállapításra jutunk, hogy mi nem vagyunk erre képesek.

De mi van akkor, ha nem kétszáz oldalt akarunk elolvasni egy este alatt, hanem csak kettőt? Mindennap, egészen addig, amíg el nem jutunk a végéig. Ez a módszer egyrészt apró – de állandó – sikerélményeket biztosít, pozitív élménnyel tölti meg az olvasásra szánt időt és segít a rutin kialakításában. Másrészt edzésben tartja az agyunkat, így nagy valószínűséggel néhány napi olvasás után már kettőnél több oldal befogadására is képesek leszünk.

Nyomtatott könyv, e-könyv vagy hangoskönyv?

A válasz egyszerű: bármelyik, mindegyik.

Sokak szerint a valódi (elmélyült) olvasói élményt csak a nyomtatott könyv tudja megteremteni. Tény, hogy a könyv, amit szagolni és tapintani lehet, mágikus erővel bír, és már az olvasást megelőzően is képes hatni az olvasójára. Ugyanakkor hibás lenne azt feltételezni, hogy egy hangoskönyv vagy egy e-könyv bármivel is értéktelenebb lenne, vagy ne tudna ugyanúgy hatni a befogadójára. Tud, csak másképp. Ugyanakkor a nyugodt, lapozgatós könyvolvasás az átlagember rohanó hétköznapjaival egyszerűen összeilleszthetetlen.

A hangoskönyv kiváló alternatíva, ha az élethelyzetünkből adódóan nem áll módunkban leülni és fizikailag is időt szánni az olvasásra, ugyanakkor hatalmas segítség azoknak is, akik nehezen – vagy csak fokozatosan – képesek ráhangolódni egy könyvre. Nem ördögtől való az sem, ha egy nyomtatott kiadvány helyett az e-könyv-olvasót választjuk. Ezek a készülékek több szempontból is megkönnyíthetik az olvasást a hétköznapokban. Többek között azzal, hogy az e-könyv-olvasók a nyomtatott könyvekhez vagy újságokhoz képest sokkal kevesebb helyet foglalnak; egy zsúfolt vonaton ülve például minden bizonnyal kényelmesebb megoldás egy e-könyv-olvasó, mint egy nagyobb méretű nyomtatott könyv. Szintén előnyös ezeknél az eszközöknél, hogy nem kell az olvasásukhoz plusz fényforrás, állítható fényszabályozóval rendelkeznek, amelyek ráadásul kímélik a szemünket is. Az e-könyv-olvasókra ugyanakkor több művet is le lehet tölteni, így bármikor könnyedén váltogathatunk az olvasni kívánt könyvek között.

Bármelyiket is válasszuk, tudnunk kell, hogy nincs rossz döntés. Nincs jobb vagy rosszabb módja az olvasásnak, hiszen végső soron az a legfontosabb, hogy megőrizzük a már említett rendszerességet. A modern olvasói módszerek és eszközök ebben nyújtanak segítséget, miközben persze nem kell lemondanunk a hagyományos olvasásról sem.

Két legyet egy csapásra: csökkentsd a képernyőidőd olvasással

Amikor azt mondjuk, nincs időnk olvasni, tegyük fel magunknak a kérdést: vajon tényleg nincs időnk rá, vagy csak mindig mást választunk helyette? A szabadidőnk eltöltéséért folyó harcban a közösségi médiaplatformoknak és a különböző filmes szolgáltatásoknak köszönhetően az olvasás általában alulmarad. Még úgy is, hogy ma már jól ismerjük a túlzott képernyőidő negatív hatásait: ilyen a stressz, az alvászavar, a szorongás, de súlyos esetben akár depresszióhoz is vezethet. A képernyőidőnk csökkentése tehát nemcsak a szabadidőnk felszabadítása miatt fontos, hanem azért is, hogy megőrizzük az egészségünket.

Természetesen itt nem a teljes megvonásról van szó, hanem a mértékletességről. Szakértők szerint a reggelünket és az esténket kell a leginkább megóvnunk a fölösleges képernyőhasználattól, ezek ugyanis a napunk legmeghatározóbb szakaszai. Bizonyára hallottuk már, hogy lefekvés előtt egy-két órával érdemes félretenni mindenféle mesterséges fényforrást, hogy az alvásunk mély és pihentető legyen. A reggeli órákra is igaz, hogy a képernyőidő kerülése jelentősen javíthatja az egész napi közérzetünket. Ha ezekre odafigyelünk, nemcsak jót teszünk az egészségünkkel, de időt is felszabadítunk magunknak, amelyben olyan tevékenységeket végezhetünk, melyek valóban kikapcsolnak. Például zenét hallgathatunk, rajzolhatunk, keresztrejtvényt fejthetünk, beszélgethetünk a szeretteinkkel, és végre elegendő időnk lesz a könyveinkre is, amelyek már régóta a könyvespolcon árválkodnak.

Azt olvasd, ami érdekel, ne azt, amit elvárnak tőled

Persze jó volna azzal dicsekedni, hogy elolvastuk Homérosztól az Iliászt és az Odüsszeiát, hogy ától cettig ismerjük Jókai összes művét, vagy hogy alkalmanként Shakespeare-t idézünk egy baráti összejövetelen, ám fontos tisztázni, ezek a művek nem arra valók, hogy olvasókká tegyenek minket. Kezdő olvasóként a legfőbb „feladatunk”, hogy megtaláljuk azt, amit szívesen olvasunk, amihez nem kell különösebb erőfeszítés és minden második mondatnál egy mély lélegzetvétel.

Bizonyára sokaknak ismerős az a mondat, hogy „ezt el kell olvasni, mert ez az általános műveltség része”. Az iskolában számtalanszor hallhattuk ezt a tanárainktól, amikor a kötelező olvasmányok szükségességéről értetlenkedtünk. S ugyan nagy valószínűséggel még ez sem győzött meg minket arról, hogy elolvassuk az adott művet, a mondatot azért még felnőttként is cipeljük magunkkal. Valahányszor könyvet vennénk a kezünkbe, nem az el szeretném olvasni, hanem az el kell(ene) olvasnom tételmondat jut az eszünkbe.

Pedig olvasóvá válni csak úgy lehet, ha élvezzük az olvasást, ha beszippant a történet és a világ, amit a mű teremt. Természetesen nincs kizárva, hogy Homérosz művei nem éppen így fognak hatni ránk, és Jókait se becsüljük alá, hiszen egy-egy regénye garantáltan felvenné a versenyt bármelyik Netflix-filmmel, de semmiképpen se nehezedjen ránk a súly, hogy bármit is el kell olvasnunk. Olvassuk azt, amit szeretnénk, és olvassunk azért, mert szeretnénk. Csakis így válhatunk olvasókká.

A kép illusztráció. Fotó: Shutterstock