Ezeregy éjszaka
november 3., Pesti Magyar Színház
Az Ezeregyéjszaka az egyik legismertebb és legcsodálatosabb mese az egész világirodalomban. Páratlanul gazdag és színes történet szerelemről, hűségről, örök emberi értékekről, de ravaszságról, cselvetésekről, gyarlóságról is. Az izgalmas world musical kezdetén Sahriár király szerelmi bánatban szenved, de elé vezetik Seherezádét, a rabnőt, aki – hogy életét mentse és a királyt felvidítsa – mesélni kezd. Meséiben megelevenedik a varázslatos kelet világa különleges hőseivel, vicces vagy épp félelmetes figuráival; királyfival, hercegnővel, tolvajjal és gonosz varázslóval, no és persze mindannyiunk kedvencével, a nagydumás Dzsinnel. A world musical szerzői Tasnádi István, Geszti Péter és Monori András, rendezője Juronics Tamás.
Geszti Péterrel készült interjúnk itt olvasható.
Apacsok
november 11., Vörösmarty Színház (Székesfehérvár)
1963 nyarán egy baráti társaság a szocialista Magyarországon kiköltözik a Bakony rengetegébe, hogy indiánosdit játsszanak. Mindegyikük választ magának egy indián nevet, és megállapodnak a játékszabályokban. Az „apacsok” azt hiszik, hogy a külvilág szemeitől elrejtve létezhetnek. Azonban – ahogy évekkel később kiderül – a rendszer belelátott a játékba. A valós eseményekre épülő történet az ügynökkérdéssel foglalkozik, és a bakonyi indiántábor sajátos világát mutatja be. Bereményi Géza és Kovács Krisztina sajátos dramaturgiai megoldást választottak: a darab története egy ideig visszafele halad az időben, majd ugyanazon a nyomvonalon vissza. Így különleges nézőpontból ismerhetjük meg azt a korszakot, amikor senki nem tudta, kiben bízhat, és ki árulja majd el.
Az olvasópróbáról szóló beszámolónk itt, a rendezővel, Bagó Bertalannal készített interjú itt olvasható.
Az Orfeum mágusa
november 17., Budapesti Operettszínház
Az Operettszínház épületének megálmodója és építtetője, Somossy Károly élete több kalandregény témája lehetne. Nemcsak Budapestet tanította meg mulatni, hanem egész Európát. Az 1894-ben megnyílt Somossy Orfeumba jártak szórakozni a bécsi, a berlini, de még a szentpétervári urak is. A leendő angol király, VII. Edward is gyakori vendége volt az Orfeumnak, és az ős csárdáskirálynő, Carola Cecília kegyeit kereste. Somossy építtette föl a magyar Las Vegast: a Konstantinápoly Budapesten nevű vigalmi negyedet is. Az orfeumi miliőben gyökerezik Kálmán Imre operettforradalma, a 20. század első felének magyar előadó-művészete, irodalmunknak az a vonulata, melyet Krúdy Gyula és Heltai Jenő neve fémjelez, de Hollywood és a Broadway megálmodói közül is többen ebből a világból merítettek ihletet. Ebbe a varázslatos miliőbe röpít vissza Az Orfeum mágusa című nagyoperett.
A készülő előadásról és a bemutatóhoz kapcsolódó Orfeumi játékokról ebben a cikkünkben számoltunk be, a Somossy Károlyt alakító Nagy Lóránt itt mesélt a feladatról.
Dorottya
november 17., Csokonai Nemzeti Színház (Debrecen)
Bár Csokonai Dorottyájának eredeti helyszíne Somogy, a rendező, Szabó K. István Hajdú-Biharba, egyenesen Debrecenbe ülteti át a mű kultikussá vált „fársángi bálját”. „Debrecenyiesíti” azt a barokkos túlzásoktól sem mentes estét, amikor egy ünnep még felszabadító erővel bírt, és ennek hatására a tudatalattiból előtörhettek olyan vágyak és szenvedélyek, amelyek a hétköznapokon nem. Az ebből fakadó tragikomikus események láttatásához ebben az adaptációban nemcsak a helyszínen, hanem a nyelvezeten is változtattak az alkotók. Az eredeti mű pajzán humorát és rokokós szófordulatait tiszteletben tartva friss, mai nyelvre „lefordítva”, Verebes Ernő átiratában készül a vígeposz-remix, amelyhez a zenét Prieger Zsolt és zenekara készítette, de a színház művészei mellett szerepelnek benne a PR-Evolution Junior Debrecen táncosai és a Csokonai Színház Énekkara is.
Buborékok
november 24., Győri Nemzeti Színház
Csiky Gergely 1884-ben írta a Buborékokat, ezt a ma is meglehetősen ismerős szomorú komédiát a Solmay családról. A drámában különböző generációk, világnézetek, jellemek és szerelmek szövik hálójukat. Akkor az élet egy kicsit másabb volt, egy kicsit lassabb, egy kicsit őszintébb, egy kicsit könnyebb, vagy mégsem? Egy földbirtokos apa, aki családjának anyagiaskodó szeszélyeit igyekszik kielégíteni, fennhéjázó életük útvesztőjébe kerül, azaz a mértéktelen költekezés miatt teljesen eladósodik. Miközben a család minden eszközzel igyekszik úri világuk látszatát fenntartani, a buborék lassan elpattan, és a valóság színre kerül, az anyagi csőd pedig elkerülhetetlennek látszik. A Bakos-Kiss Gábor rendezte előadással a Solmay házaspár szerepeiben Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész és Csankó Zoltán Jászai Mari-díjas színművész kettőse tér vissza a színpadra.
Valuska
december 2., Magyar Állami Operaház
Nagy pillanat elé néz a magyar zeneirodalom: az Operaház bemutatja az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operát. A mű Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés színpadi adaptációja. A Werckmeister harmóniák című filmből már ismerős lehet a történet, amelyet a zeneszerző természetesen más aspektusból közelít meg, mint annak idején Tarr Béla, a film rendezője. „Valuska, a tisztalelkű fiatalember a manipulatív társadalom áldozatává válik egy kitömött bálna árnyékában” – fogalmaz Eötvös Péter az immár tizenharmadik operájáról, amelyhez a szövegkönyvet Keszthelyi Kinga és Mezei Mari írták. Az Eiffel Műhelyházban fiatal alkotócsapat, Varga Bence rendező, Devich Botond díszlet- és Huszár Kató jelmeztervező viszik színre a művet az Opera jeles énekeseivel.
Devich Botonddal készített interjúnk itt olvasható, Cser Krisztiánnal készült Mi lenne, ha? podcastunk itt hallgatható meg, Eötvös Péter itt beszélt a darabról.
Fekete Péter
december 8., Centrál Színház (Budapest)
Bár a Fekete Péter című Eisemann-operett műfaját tekintve mese, alapszituációja aktuális ma is. A gazdasági világválság idején a jóképű világfi – aki nem mellesleg veszedelmes tőzsdecápa – véletlenül rábukkan a világ legnagyobb balekjára. A balek, azaz a címszereplő személye maga a katasztrófa: bármihez ér, az összeomlik. Mi lehetne hát jövedelmezőbb befektetés, mint részvénytársaságot alapítani a „kis ügyefogyott” pechjére? Az üzlet be is indul, de ahogy az a mesékben lenni szokott, közbeszól a szerelem, ráadásul a dörzsölt úriember és a balek szívébe is belecsap a villám. A vég természetesen boldog, a slágerekkel kikövezett úton mindenki megtalálja a maga – első látásra azért meglepő – párját. Az előadást Puskás Samu rendezi, a címszerepben Magyar Attila, mellette Básti Juli, Martinovics Dorina, Fehér Tibor és Alföldi Róbert is látható.
Extázis
december 15., Katona József Színház (Budapest)
Fenntartható-e a boldogság állapota? Ha igen, a közösségnek vagy az egyénnek van-e nagyobb szerepe benne? Hogyan látja Magyarország jövőjét az Y és a Z generáció? Az Extázis című, Varga Zsófia és Tarnóczi Jakab írta, utóbbi rendezte előadás erre keresi a választ, felfedezésre szólítva a nézőt. Egy konstruált miniuniverzumba invitál, egy színpadra sűrített, alternatív Budapest-labirintusba. A több szálon és több idősíkon futó multimédia-esemény egy csapat fiatal mindennapjait követi végig, akik arra az egyszerű kérdésre keresik a választ: hogyan lehetne jól vagy legalább jobban lenni. A zene, a tánc, a színház és a film formanyelvét használva áll össze az Extázis sajátos világa, amelyben elmerülve minden néző a saját narratíváját rakhatja össze dialógusokból és képekből.
Tarnóczi Jakabbal korábban készített interjúnk itt olvasható.
Aranyhajú hármasok
december 16., Nemzeti Színház (Budapest)
A Vidnyánszky Attila jegyezte előadás egy színpadi zenés mű alapján készül, amelynek története egy magyar varázsmese alapján írt tündérjáték és királydráma egyszerre, Bársony Bálint és Elek Norbert zenéivel, valamint Toót-Holló Tamás dalszövegeivel pedig egy műfajteremtő folkopera is létrejön. A darab alapja egy sok variációban fennmaradt népmesénk, de a szerzők hite szerint művük egy magyar ősmítosz feldolgozása, melynek kivételes értékét az adja, hogy az nem más, mint a magyarság első nemzeti sorstragédiájának jajkiáltása: a csillagvallási örökségünk elvesztése miatt érzett fájdalom bölcs kifejezése. Az összművészeti előadásban közreműködik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Fabók Mariann bábművész is.
A készülő előadásról itt írtunk, a Második Aranyhajú lányt Barta Ágnes alakítja. A színésznőt bemutató portréinterjúnk itt olvasható.
Liliom
december 16., Budaörsi Latinovits Színház
Liliom, a „szerethető csirkefogó”. Liliom, a „külvárosi hintáslegény”. Liliom, a „kallódó életművész”. A „proletár”. Az „áldozat”. Az „asszonyverő”… Molnár Ferenc talán legjobb színdarabját számtalan értelmezésben mutatták már be. Kovalik Balázs rendezése most darabokra szedi és új formában rakja össze a jól ismert történetet. Az építőkockákból egy „művész” (színész) ellentmondásos életpályája rajzolódik ki, egy művészé, akinek az ő szeretett Julija hiába kínálja fel a normális élet lehetőségét. Az út a reménytől a kitaszítottságon keresztül a kétségbeesett halálig vezet, sőt – ironikus módon –, még azon is túl. A címszerepben Alföldi Róbert, Julika Hartai Petra.
A nyitóképen jelenet a Pesti Magyar Színház Ezeregy éjszaka című előadásából. Fotó: Juhász Éva
