Vers fényképhez
Ilyen egy éhes, rémült vadállat.
Ezek a fogaim, itt a szárnyam,
szakadt palástom, pajzsomról
lepattogott szilánkok. Ilyen egy
lőfegyver, ha lábamba mart
és egy repesz koponyámból.
Gyönyörű vagyok, hibátlan.
Narkisszosz vagyok.
Formátlan diktatórikus geometria.
Fénnyel kontrasztos, ellenséges vonalak.
A váltóáram Istentől messze eső.
Ezért rettegünk felsővezetékektől.
Alulról nézem. A sín átadja rezgését
tarkómnak és csigolyáról csigolyára
visszhangzik egy ritmus.
Isten ma kreatívan bánik a nappal.
Fénynapalmmal szőnyegbombáz
a horizonton. Megvárom a lementét.
Nincs szükségem cicomára. Egy
utcalámpa sárgája elég, hogy
személytelen maradjak.
Indusztriális kikötő, szélben csikorgó,
szürke fémalkatrészek. Olajtól fekete,
rozsdától barna látomás. Igen kikötő.
Elegem van vonatokból. Unok minden
menetrendet és a monoton kattogó
kerekek hipnotikus fáradtságát.
Itt másfajta emberek fordulnak meg.
Némán kolduló alom, harsány árus és
sellőket féláron kínáló tetoválószalon.
Ma nem győzött a parasztfelkelés.
Zászlókat égető műkedvelő csőcselék.
Névtelen senkik. Fókuszon kívüli arcok.
Ilyen színek nem esztétikai elemek,
csak hangulat-kölcsönzők.
Háború után így néz ki egy utca és akik
közeli erdőbe menekültek.
Kisbalkán
Olajfestmény a pro szkénén. Sosem
csinálták azzal. Vidéki ház egy urbánus
háttérrel. Talán Magyarország. Forró
aszfaltszagban egy pohár világos.
Mindig téged jósollak a sörhabból.
Elpirulsz, sodorsz nekem cigarettát.
Mesélek a munkámról, úgysem hiszed el.
Junoszton nézünk közben agárversenyt.
Így látlak álmos, csipás szemekkel.
Felkészítelek egy átváltozásra. Még
nincs rajtad jelmez, maszk. A szöveget
súgó után mondod. Korai szakasza
lehet életünknek.
Intesz taxit, neked talán meg is állnak.
Be kell érnem azzal, hogy valaki
valóra vált álma lehetek. Mire hazaérünk
talán felismerem a nagy göncölt. Azt az
egyet bármikor. Minden csillagképre
rámondom és lehazudom neked
a heszperidák álmát.
Belekap az orrvitorlába egy passzát.
A fedélzet átgondolatlan,
de az álmok ilyenek.
