„A dalaim többsége nem slágernek készült, hanem tényleg önkifejezésként született – emlékezett vissza a non-stopos időkre egy 2015-ben készült életútinterjúban. – A Lélegző furcsa hajnalon se dallam, se szöveg, se zenei, se harmóniai szempontból nem a sablonokat követte. Annak ellenére, hogy eltért a megszokottaktól, végül díjat nyert, ami révén persze a zenekar roppant népszerű lett, a fesztiválsiker hozta utána magával a haknikat számolatlanul. Futott a szekér, szinte mindennap máshol játszottunk, havi húsz-huszonöt meghívásunk volt, és a tagok nagy része úgy vélte, amíg megy, addig kaszáljunk. Én meg láttam, ahogy közben folyamatosan romlik a produkció.”
Non-Stop – Lélegző furcsa hajnalon (1971)
Ekkor Victor már a Magyar Rádió fiatal zenei rendezőjeként tevékenykedett, főleg beatfelvételeket bíztak rá, merthogy az intézménynél akkoriban főállásban dolgozó zenei rendezők mind hatvan felé jártak, és nem értették a fiatalabb generációt. Így találkozott a divatos slágereket játszó Non-Stop együttessel, melynek 1970-ben zeneszerzője, 1971-ben pedig tagja is lett. A Huszár Erikával írt számuk, a Lélegző furcsa hajnalon az 1971-es Táncdalfesztiválon a második helyen végzett.
Victor Máté persze abszolút a klasszikus zene univerzumából érkezett, gyerekkorától intenzív zenei nevelést kapott (az alaphangszere a hegedű volt), a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma Egyetem) tanult zeneszerzést. A hegedű mellett a zongora, a fuvola, a fagott világába is belekóstolt, tehát számos hangszeren kipróbálta magát, és bár egyikben sem mélyült el, ezt az ismeretét később remekül tudta használni a hangszereléseiben. A Zeneakadémián 1968-ban vehette át a diplomáját, majd két éven át Varsóban modern avantgárd és elektronikus zenét tanult. A szocialista tömbben akkoriban zenei téren messze Lengyelország számított a legprogresszívebbnek, az oktatásban is sokkal szélesebbek voltak a lehetőségek, ráadásul a nyelvet, a kultúrát is tudta, megtanulta.
Non-Stop: Tréfás kedvű Jack (1971)
A Táncdalfesztivál világa persze már akkoriban sem volt szokatlan számára, hisz a Harmónia Vokál tagjaként a hatvanas években sokat subidubizott a háttérben, de a Non-Stop – akárcsak korábban a Beatles – számára új perspektívákat nyitott. Bár a zenekarból 1972 nyarán kiszállt, a populáris zenével szerzőként sem vesztette el a kapcsolatot, hisz Várszegi Gábor invitálására – a csupán rádiófelvételeket készítő, 1976-ig létező „egyszemélyes” zenekara mellett – a Gemininek is jó néhány számot írt, meg vállalt hangszereléseket, illetve a Geminivel és Huszár Erikával közösen rockmusicalt (Holnaptól nem szeretlek, főszerepben Kovács Kati) is készített. Mi több, meghívott vendégként később fel is lépett velük (az együttes 2023 novemberében a MOM-ban adott jubileumi koncertjén szintén énekelt).
Gemini, Kovács Kati – Holnaptól nem szeretlek (1974)
1976-ban Kardos G. Györggyel és Mészöly Dezsővel még jegyzett egy rockmusicalt (Villon és a többiek), de ettől kezdve lényegében kivonult a popszakmából, és a nyolcvanas években – a Magyar Rádió mellett – jobbára színházi darabokhoz írt zenéket. Ilyen volt a könnyebben befogadható Cyrano (1983), Kacsóh Pongrác János vitéz című operettjének popátdolgozása (1985) és az ugyanebben az évben bemutatott Hamupipőke című mesemusical. Szintén az 1985-ös esztendő termése a Vörösmarty Mihály Szózatából vett, Itt élned, halnod kell című zenés történelmi játék. Az évtized második felében főleg daljátékokban jeleskedett, mint a Szentmihályi Szabó Péterrel készített Új Zrínyiász és a William Shakespeare vígjátékából átdolgozott Vízkereszt. Ez a sort folytatta a rendszerváltozás után a Fábri Péterrel közös Szennyes az Óperencia című mesés musical, illetve a 2002-ben bemutatott Királyfi és koldus.
Miközben a nagyközönség még 1983-ban az István, a király című Szörényi–Bródy-rockoperában csodálkozott rá, melyben a térítő papok vezetőjét, Asztrik atyát személyesítette meg. Ő volt az, aki elbúcsúztatta Géza fejedelmet, és aki felszentelte Istvánt, amit a nép ünneplése kísért: „Fejedelmünk, István!”
István, a király – Fejedelmünk, István! (1983, Victor Máté 2:02-től hallható)
Az István, a király elképesztő sikerszériája – a városligeti előadásokat irdatlan tömeg látta (egyben a Kádár-rendszer legnagyobb kulturális tömegdemonstrációja is volt), később filmen és hanglemezen is hatalmasat futott – nemcsak a szerzők és a főhősöket alakítók pályáján jelentett hatalmas ugrást, hanem a kisebb szerepeket játszók, így Victor Máté számára is komoly hozadéka lett. Ezen felbuzdulva kereste meg őt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, hogy a Non-Stop-korszak dalaiból (1971–1972), illetve az 1973 és 1976 közötti szólóanyagaiból készítsen egy önálló szerzői nagylemezt (ez lett az 1985-ös Victor Máté: Non-Stop LP).
Victor Máté – Játszom egy gondolattal (1976)
Ugyancsak az 1985-ös évben kapta meg az Erkel-díját is (nemcsak a lemez, hanem a korábban taglalt színpadi művei miatt), és hát a nyolcvanas-kilencvenes években az ő vezetésével készíthetett stúdiófelvételeket számos fiatal, kezdő zenekar a Magyar Rádióban. Miközben a kilencvenes években többéves kutatómunka után rendszerezte az intézmény által rögzített pop-, rock- és jazzkoncerteket, felfedezéseit pedig időről időre a hallgatókkal is megosztotta.
Körülbelül 170 teljes koncertanyag maradt fenn a hetvenes-nyolcvanas évekből. Sajnos, nincs meg az összes – Victor elmondása szerint 1975 előtti felvételre csak a legritkább esetben bukkanhat az ember, mivel ezeket a nyolcvanas évek elején helyhiány vagy szalagtakarékosság címen leselejtezték és letörölték. 1975-től kezdve viszont egyre több, ma már csemegének számító szalag maradt fenn, a nyolcvanas évek pedig már egészen jól dokumentáltak az MR archívumában is. Ezek alkalmi koncertfelvételek, a rádió mindig egyszeri adás céljából rögzítette, a kísérő kartonra pedig ráírták: adás után törölhető.
Viszont így is maradtak igazi zenei csemegének számító koncertfelvételek a Magyar Rádió archívumából. Többek között a Beatricétől (1976, Csuka Mónikával és Cziránku Sándorral), a Bergendytől (1975, Demjén Ferenccel), az Európa Kiadótól (1985), a Generáltól (1975, Révész Sándorral és a Mikrolieddel, illetve 1976, Charlie debütálása), a Koráltól (1978, 1981), a Minitől (1979, 1981), a Solaristól (1981) és a Syriustól (1973, 1975, 1977).
Victor Máté 2007-ben a Magyar Rádióból a Könnyűzenei Produkciós Szerkesztőség vezetőjeként ment nyugdíjba. 2012 és 2014 között az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület elnöke volt.
Egy 2023-as interjúban (Egy falat kenyér...)
