Vivaldi-premierrel zárja az évadot az Operaház

Egyéb

A korában Vörös pap néven elhíresült ? ám nagy megbecsülésnek örvendő ? Vivaldi számos, közel 80 operát írt, amelyek azonban gyakorlatilag az ismeretlenség homályában húzódtak meg egészen a XX. század utolsó negyedéig. A kétezres évek eleje óta viszont ezekből egyre több felvétel és előadás születik, valóságos kultuszát éli a repertoár.

A Farnace Vivaldi egyik kedvenc operája volt. A történet Mithridatész pontuszi király utódjáról szól, akit anyósa bosszúból el akar pusztítani. Intrika, politika halálos ítélet, szerelem, manipuláció, gyűlölet ? a szereplők a legszélsőségesebb helyzetekben találják magukat, hatalmas érzelmi skálát bejárva. Nem csoda, hogy a történetre még négy szerző (Antonio Caldara, Carlo Francesco Pollarolo, Leonardo Vinci és Josef Mysliveček) írt operát a korszakban.

A Vivaldi-féle Farnace eredeti, 1727-es bemutatójának kottája nem maradt fenn, később azonban több változatban is játszották a művet, és ezekből kétféle változat maradt ránk. A darab bemutatója vitathatatlanul az Opera évadának egyik legizgalmasabb zenei vállalkozása. A produkció dirigense, zenei vezetője Németh Pál fuvolaművész-karmester ? a magyarországi régizenei irányzat egyik úttörője ? és Anger Ferenc rendező a Torinói Nemzeti Könyvtárból szerezte be a másolatot mindkét fennmaradt változatról. Ezt követően készítették el a saját, ?két és feledik? változatukat. ?Ez jó és normális dolog, Vivaldi idejében is pontosan így működött: mindenhol saját változatot adtak elő. Mi több, az emberek a XVIII. században is irigyek és ostobák voltak, és ha kifutott egy produkció a repertoárból, nemes egyszerűséggel elégették a kottákat (a partitúrát, a szólamkottákat, mindent), hogy más ne tudja előadni.? ? emelte ki Németh Pál.

A Farnace a múltbeli sérelmek operája ? a valódi konfliktus már a darab kezdete előtt lezajlott, és a közönség a történet legvégét, a megoldást láthatja a színpadon. ?Ez egy családi történet politikai környezetbe ágyazva: nagyon mellbevágó és nagyon tragikus? ? mondja a rendező, Anger Ferenc. ? ?Olyan borzalmasan felkavaró jelenetek is vannak a műben, mint például amikor Tamiri úgy dönt, nem öli meg a fiát, viszont kénytelen a mauzóleumba zárni, mert ez az egyetlen lehetősége a túlélésre. Bezár egy gyereket a holtak közé, és azt sem tudja, megmenti-e végül ezzel. Ez hátborzongató. Ugyanakkor vannak a darabban operettbe illő elemek (a két ?hősszerelmes?, Gilade és Aquilio küzdelme Selinda szerelméért) és kimondottan vígjátéki elemek is, mint pl. a kettős merénylet Pompeo ellen. Már-már túlzottan szövevényes és tragikus a sztori, és véleményem szerint ezt úgy lehet a legérzékletesebben eljátszani, ha humorral nyúlunk hozzá.?


farnace_sajtotajekoztato_450x330.png
Németh Pál (karmester), Xavier Sabata (Farnace), Anger Ferenc (rendező), Meláth Andrea (Tamiri), Zöldy Z Gergely (jelmeztervező), Szendrényi Éva (díszlettervező) ? fotó: Pályi Zsófia

A rendező Szendrényi Éva díszletével kapcsolatban elmondta: a szereplőkben dúló kettősséget hivatott leképezni, az élő és holt, értelem és érzelem, a test és lélek harcát. ?Két szintet alakítottunk ki: egy emeletet, ahol Mithridatész mauzóleuma látható, és egy lenti részt, ahol Farnace titkos laboratóriuma található. A mauzóleumban megtekinthető a nagy Mithridatész holtteste, amit olykor Farnace leszállít a lenti laborba, boncterembe, mert ki akarja deríteni, hogy mitől volt olyan zseniális az apja. Ez a motívum jelenik meg Farnace jelmezén is: van a szíve fölött egy sebhely, ami le van takarva egy lemezzel ? a saját szívét is felnyitotta már, hogy választ kaphasson. De rossz helyen keresi a megoldást: nem a test a lényeg, hanem az, ami az elme, a lélek rejt? ? tette hozzá Anger Ferenc, akinek színrevitele a fekete humor eszköztárával is él, hiszen a darab eredeti szándéka is az, hogy az emberek közti kapcsolatokat kifigurázza és láttassa a pitiáner, kisstílű konfliktusokat.

ANTONIO VIVALDI: FARNACE

Opera három felvonásban, két részben, olasz nyelven,

magyar és angol felirattal

BEMUTATÓ: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ, 2015. JÚNIUS 12.

Szövegíró: Antonio Maria Lucchini

Rendező: Anger Ferenc

Díszlettervező: Szendrényi Éva

Jelmeztervező: Zöldy Z Gergely

Koreográfus: Venekei Marianna

A koreográfus asszisztense: Sárközy-Holler Ágnes

Dramaturg: Kenesey Judit

Játékmester: Nina Dudek

Rendezőasszisztens: Magyar Orsolya

Zenei asszisztensek: Dallos Erika, Harazdy Miklós, Andrea Fernandes,

Szennai Kálmán

Karigazgató: Strausz Kálmán

Karmester: Németh Pál

Farnace, Pontusz királya: Xavier Sabata

Tamiri, Farnace felesége, Berenice lánya: Meláth Andrea

Berenice, Kappadókia királynője: Szabóki Tünde

Pompeo szóvivője: Hegyi Barnabás

Selinda, Farnace húga: Schöck Atala

Gilade, Berenice kapitánya: Ducza Nóra

Aquilio, a római légiók prefektusa: Szigetvári Dávid

Pompeo, római prokonzul: Pál Botond

Farnace és Tamiri fia: Leveleki Gábor

További előadások: június 14., 18., 20.