Mit jelent Önnek a POSzT?
Ahogy annak idején a POSzT-ot azt a Jordánék (Jordán Tamás ? a szerk.) kitalálták, az nagyon szerethető. Ez a találkozások színhelye. Sajnos az utóbbi időben kopott a fesztivál értéke az anyagiak híján: 13 évvel ezelőtt ugyanis éppen az volt a cél, hogy a társulatok ne csak eljöjjenek, hanem időzzenek is itt. Ez ma már egyre nehezebben kivitelezhető. Korábban a versenyprogramokat nyújtó színészek a fesztivál teljes idején Pécsen maradhattak, ma ez már nem így van. Nem tud olyan igazi nagy forgataggá válni a POSzT, mint régebben. De azért most is nagyon élvezem, hogy itt lehetek, olyan emberekkel találkozhatom, akikkel korábban, vagy máskor az évben nem tudok.
A Félkegyelmű ? az Ön szereplésével ? a versenyprogram része.
Nagy büszkeség a szombathelyi színháznak ez, hiszen egy fiatal, hatéves társulatról van szó, ami fennállása óta kétszer járt már a POSzT-on. Tavaly négy díjat nyert a Szentivánéji álom, és most is itt vagyunk ? itt a közönség mellett a szakma is láthat minket.
Több évig játszott vidéken és a fővárosban. Miben különbözik a színjátszás a két helyszínen?
Most már negyven év tapasztalatom van abban, hogy tudjam, színpadon játszani ugyanolyan Pesten, mint vidéken. Abban azonban nagyon is különbözik a két helyszín, hogy milyen visszajelzéseket kap a színész. Szombathelyen rögtön érzem, ha az előző nap nem játszottam olyan jól. Mivel a város egyetlen színházáról van szó, a város számára is fontosabb a társulat, mint mondjuk a fővárosnak az egyik színháza: jobban átélhető a siker. Ennek oka részben az, hogy a Vas megyei megyeszékhely volt az utolsó előtti, ami saját társulatot tudott szervezni magának. 2007-ben alakult a társulat, a színház ? több tervet azonban keresztbehúzta a számításokat. Új színházat a 2008-ban kitört válság miatt nem tudtunk végül építeni, de a helyi művelődési házat birtokba vehettük, felújíthattuk.
Miközben színházat ?épít? Szombathelyen, továbbra is játszik a Nemzeti Színházban.
Nehéz a figyelem középpontjában maradni, ha nem állunk több lábon. Az Abigéllel járjuk az országot, játszom a Tizenkét dühös emberben a Nemzetiben. Vidéken kevesebb a lehetőség ? éppen ezért mentem Pestre az első, kecskeméti szerződésem után. Kíváncsi voltam, milyen az, amikor egy darab sikeres és lemegy 300-szor, egy kisvárosban a legjobb előadások is 50-60 alkalommal kerülnek színpadra.
Bizonyára akkora a rutinja, hogy már nem is izgul.
Minél régebben játszom, annál jobban izgulok, mert nagyobb a felelősség. Fiatalon még el lehet szúrni, akkor még van mit tanulni, de negyven év után nem. Tegnap este (az interjú az előadás utána nap készült ? a szerk.) is oda kellett figyelnem, hogy nehogy rontsak. Természetesen 67 évesen már nem fog az agyam úgy, mint korábban. Tegnap is mérges voltam magamra, mert biztosra játszottam. Ugyanakkor egy jól sikerült előadás után majdnem nagyobb az öröm.
Vidnyánszky Attila korábban azt mondta, hiányzik az ifjú rendezői generáció. Miért lehet ez így?
Mert nincsenek nagy idolok, eszményképek. Annak idején, amikor én kezdtem a szakmát, mindenki a Nádasdy Ádám zsákjából pottyant ki. Bekerülnek a főiskolára, és nem minősíteni akarom a tanárokat, de nem látom, hogy rajongva szeretnék őket ahallgatók. Az meg jó is és rossz is, hogy egyre több színész kezd rendezni, habár a színházi kiválasztódás így működik. Ha valaki egyre többet tud meg a szerepről, a színészetről, a színházakról, természetes, hogy növekszik benne az érdeklődés a rendezés iránt ? egyre jobban darabban kezd el gondolkodni, nem csak a szerepben. Nádasdy mondta el azt is, hogy a színész a szerepet játssza, a rendező meg a színdarabot.
Látni szép példákat a színészből rendezővé vált példára is.
Meglepődtem, amikor a nagyobbik lányom tavaly Jean Anouilh Jeanne D'Arcjában (A pacsirta) játszott, amit Kéry Kitti rendezett ? a szám elállt, annyira jól sikerült a darab, holott Kéry Kitti is színészből avanzsált rendezővé. A Jeles András, A félkegyelmű rendezője még mindig úgy kezd hozzá a darabhoz, mintha az első előadását rendezné, megejtően szimpatikus a koncentrációja. De én is, még mindig ugyanolyan izgalommal állok egy előadáshoz.
