Akinek „még az ereiben is celluloid folyt” – 100 éve született Makk Károly
Száz éve, 1925. december 22-én született Makk Károly Kossuth-díjas filmrendező, a Magyar Mozgókép Mestere, a nemzet művésze, az 1945 utáni rendezőnemzedék egyik meghatározó alakja, a Liliomfi, a Szerelem, a Macskajáték, a Ház a sziklák alatt, a Fűre lépni szabad, az Egymásra nézve és az Egy erkölcsös éjszaka rendezője.
Berettyóújfaluban született. A mozihoz már kisgyerekként közel került, mert édesapja egy helyi filmszínház tulajdonosa volt. Később rendezőtársa, Bacsó Péter azt mondta róla: „Még az ereiben is celluloid folyik”.
Érettségi után fizetés nélküli gyakornok lett a Hunnia Filmgyárban, és beiratkozott a pesti egyetem esztétika–magyar szakára. A második világháború miatt megszakadt tanulmányait Debrecenben, majd ismét Budapesten folytatta, aztán a Sarló Filmvállalathoz került, Ranódy László hívására. 1946-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma: Egyetem), osztályfőnöke Radványi Géza volt, akinek később asszisztense lett a Valahol Európában című film forgatásánál. Végzése előtt kirúgták, mert egy kötelező feladatként kapott, úttörő témájú filmjéből az illetékesek hiányolták a szocialista realizmus ismertető jegyeit. A forgatást is, a főiskolát is félbe kellett hagynia. Rövid időre a Híradó- és Dokumentum Filmgyárba került, ahol konfliktusa támadt az igazgatóval, ezután fél évig traktorosként dolgozott, mígnem Nádasdy Kálmán „suba alatt” levizsgáztatta, és megkaphatta a diplomáját.
Ez volt az első filmje, amelyet meghívtak Cannes-ba az Arany Pálmáért folyó versenybe. A ma is felhőtlen szórakozást nyújtó filmnek csaknem hétmillió nézője volt. 1955-ben mutatták be a 9-es kórterem című filmjét, amelyben a korra nem jellemzően meglepően erős volt a társadalomkritikai hang.
A következő években forgatott sikeres közönségfilmeket (Mese a 12 találatról, Fűre lépni szabad) és feszültséggel teli lélektani drámát is (Ház a sziklák alatt).
Többnyire rangos irodalmi alkotásokat vitt a vászonra. A Déry Tibor két novellája alapján készült Szerelem a magyar filmművészet kiemelkedő alkotása, amelyben felejthetetlen alakítást nyújtott Darvas Lili, Törőcsik Mari és Darvas Iván. A forgatókönyv politikai okokból hat évig fiókban hevert, és 1970-ben csak úgy készülhetett el, hogy a történet hőse nem Kádár János, hanem Rákosi Mátyás börtönéből szabadul. A film az 1971-es cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri díját, az ökumenikus zsűri díját, a két női főszereplő alakítását külön kiemelte a zsűri, az alkotás még számos magyar és nemzetközi elismerésben részesült, s a 12 legjobb magyar film közé is beválasztották. A Szerelem teljeskörűen restaurált változatát 2016-ban újra bemutatták Cannes-ban (érdekesség, hogy a vetítésen Makk Károly ugyanazt a szmokingot viselte, mint 45 évvel korábban).
Formanyelvi bravúr volt az Örkény-kisregényből készült Macskajáték (1974), amelyet Oscar-díjra is jelöltek, hangulatos korrajzot adott az Egy erkölcsös éjszaka, Hunyady Sándor elbeszélésének filmváltozata. Az 1982-es, Galgóczi Erzsébet Törvényen kívül és belül című regényéből készült Egymásra nézve a magyar filmtörténetben az elsők között beszélt az 1956 utáni megtorlásokról, és az első magyar film volt, amely leszbikus kapcsolatot ábrázolt.
Jadwiga Jankowska-Cieslak lengyel színésznő elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját, az alkotás pedig a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) különdíját. Az utolsó kézirat (1987) volt a hatodik filmje, amely Cannes-ban versenyben volt az Arany Pálmáért.
Dosztojevszkij kisregényéből 1998-ban amerikai–magyar koprodukcióban készült A játékos. 2003-ban rendezte az árulás és szerelem témáját boncolgató Egy hét Pesten és Budán című filmdrámát, 2009-ben mutatták be a korrupcióról, a politika és a bűnözés összefonódásáról készített Így, ahogy vagytok című politikai krimijét. Élete végéig dolgozott, még 91 évesen is új filmtervvel pályázott.
1951-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1975-től egyetemi tanárként. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, 2011-től elnöke volt. 2012-ben szülővárosában, Berettyóújfaluban édesapjáról nevezték el a felújított mozit, melynek nyitóelőadásán Makk Károly jelenlétében vetítették le a Fűre lépni szabad című filmjét. 2014-ben jelentette meg Szeretni kell – Egy élet filmkockái című életrajzi könyvét.
1959-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1970-ben érdemes művész lett, 1973-ban Kossuth-díjat vehetett át. 1982-ben kiváló művész címben részesült, 1994-ben a Magyar Filmszemle életműdíját kapta meg. 2003-ban szülővárosa, 2004-ben Budapest, 2005-ben Paloznak díszpolgára lett. 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere címmel tüntették ki. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést vehette át, valamint megkapta a filmkritikusok életműdíját. 2008-ban Prima díjas lett, 2014-ben az elsők között nyerte el a Nemzet Művésze címet, 2016-ban a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjával tüntették ki.
A Fiumei úti sírkertben helyezték végső nyugalomra. 2019-ben egykori budai otthonának kertjében tiszteletére emlékművet avattak, a Jovánovics György szobrászművész tervezte, fehér mészkő oszlopon filmjeinek címe van kőbe vésve. 2024-ben Badacsonytördemicen, ahol élete utolsó tíz évét töltötte, utcát neveztek el róla. Lili lánya a filmes családi hagyományt folytatva vágó lett.
