Főként a kamarazenében alkotott újat a miniatúrák 100 éves mestere
Február 19-én ünnepli századik születésnapját Kurtág György kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész. A kortárs zene világhírű alakjának tiszteletére február 15-én fesztivál kezdődött a Budapest Music Center (BMC) szervezésében, ennek keretében mutatják be a zeneszerző Die Stechardin című új egyfelvonásos operáját és a Kurtág-töredékek című dokumentumfilmet.
Kurtág György az akkor már Romániához tartozó bánáti Lugoson (Lugoj) született. Ötévesen kezdett zongorázni, már kisgyermekként Haydn- és Beethoven-szimfóniák, Mozart-nyitányok négykezes átiratait játszotta édesanyjával, életre szóló élményt jelentett számára, hogy tízévesen ott lehetett Bartók Béla a városban adott koncertjén. Temesváron a Bartók-tanítvány Kardos Mártától zongorát, Eisikovits Mihály Miksától zeneszerzést tanult. 1946-tól a budapesti Zeneakadémia zongora és kamarazene, majd zeneszerzés szakán Kadosa Pál, Weiner Leó, Veress Sándor és Farkas Ferenc tanítványa volt, Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence órái is meghatározók voltak számára. Főiskolai évei alatt kötött életre szóló barátságot Ligeti Györggyel, és ekkor kötött házasságot Kurtág Mártával, aki alkotótársa is volt. Zongoraművész, zenetanár feleségével, aki 2019-ben halt meg, számos alkalommal léptek fel együtt.
Diplomáját 1951-ben kapta kézhez zongora és kamarazene, négy évvel később zeneszerzés szakon. Rövid ideig a debreceni operatársulathoz szerződött, az ötvenes évek második felében Franciaországban vett részt mesterkurzusokon. Párizsi zenei élményei hatására újragondolta zeneszerzői elképzeléseit, az Opus 1. számot 1959-es első Vonósnégyese mögé írta le. (Korábban is születtek kompozíciói, mint az 1953-as Koreai kantáta és az 1954-es Brácsaverseny.) A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, majd az Országos Filharmónia szólistáinak korrepetitora volt, 1967-ben lett a Zeneakadémián Kadosa Pál tanársegédje, később a kamarazene-tanszék legendás tanára. 1993 után Berlinben, Bécsben, majd 2002-től Franciaországban élt és alkotott feleségével, a házaspár 2015-ben költözött haza Budapestre, a zeneszerző a BMC-ben él.
A hatvanas években több kamaradarabot jegyzett:
(Nyolc duó), 1968-ban született a Bornemisza Péter mondásai (Concerto szopránra és zongorára). A klasszikusokat eredetiben olvasó Kurtág szívesen fordul irodalmi alapanyaghoz, így született a Négy dal Pilinszky János verseire, A boldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseire), a József Attila-töredékek, a Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, a Kafka-töredékek, az Anna Ahmatova verseire írt dalciklus.
A Játékok zongorára című, több kötetből álló sorozatának darabjai Bartók Mikrokozmoszához hasonlóan a hangszeren tanulót egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják (az eredetileg zongoraiskolának szánt sorozat az ötödik füzettől kezdve a Naplójegyzetek, személyes üzenetek alcímet viseli). 2009-ben első amerikai fellépésén adta elő feleségével a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére írt, Bartók előtt tisztelgő művét. 2015-ben készült el Pierre Boulez előtt tisztelgő, szimfonikus zenekarra komponált alkotása.
háromszor kapta meg az Erkel Ferenc-díjat és kétszer a Kossuth-díjat (1973, 1996). 1980-ban érdemes művész, 1984-ben kiváló művész címmel és Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki. 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetést, 2005-ben a Magyar Művészetért díjat vehette át, 2009-ben megkapta a Magyar Kultúra Követe címet.
1992-ben a monacói Pierre Herceg Alapítvány zenei díjával, 1993-ban Herder- és az olasz Feltrinelli-díjjal tüntették ki. 1998-ban neki ítélték az Ernst von Siemens-díjat, 2001-ben a Hölderlin-díjat, és az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tiszteletbeli tagja lett. Megkapta a többi közt a MIDEM klasszikus zenei díját (2006), a Velencei Biennálén életművéért az Arany Oroszlán díjat (2009), a Zürichi Ünnepi Játékok díját (2010), a Sibelius-díjat (2012), a londoni Királyi Filharmóniai Társaság Aranymedálját (2013), a Franco Buitoni különdíjat. 2019-ben az amerikai Kennedy Központ Művészeti Arany Medáljával, 2020-ban a svéd Rolf Schock-, 2024-ben az izraeli Wolf-díjjal tüntették ki. 2016-ban a Zeneakadémia örökös professzori díszoklevelet ajándékozott neki. Budapest (2001) és Ferencváros (2020) díszpolgára, 2024-ben a Közmédia Év Embere Díjában részesült; számtalan egyetem díszdoktora, több külföldi akadémia tagja, századik születésnapja alkalmából a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem díszdoktorává avatta.
Kurtágot nevezték már „maximalista miniatüristának”, „a legkevesebb hangjeggyel a legkifejezőbb hatást elérő” zeneszerzőnek is. Szóló- és kamaradarabokat, kórusműveket és nagyzenekari kompozíciókat egyaránt jegyez. Elsősorban a kamarazene területén alkotott teljesen újat, szinte minden más kortárs komponistánál jobban hangsúlyozza a zenetörténeti hagyományok folyamatosságát.
Első operája, a Samuel Beckett A játszma vége (Végjáték) című művéből készült Fin de partie ősbemutatóját 2018-ban a milánói Scalában tartották, s elnyerte az International Opera Awards díját a világpremier kategóriájában. A kétórás zenemű, amelyen csaknem tíz évig dolgozott, a „miniatúrák mesterének” tartott Kurtág leghosszabb alkotása, amelyet 2023-ban mutattak be Magyarországon.
A Kurtág100 fesztiválon lesz a zeneszerző 2023 és 2025 között komponált, Die Stechardin című egyfelvonásos operájának világpremierje. A szóló szopránra írt monodráma a 18. század végi német polihisztor, Georg Christoph Lichtenberg fiatalon elhunyt szerelmének monológja, amelyet Maria Husmann ad elő.
Címlapfotó: A kétszeres Kossuth- és háromszoros Erkel Ferenc-díjas Kurtág György világhírű zeneszerző, a Zeneakadémia egykori növendéke és tanára díszdoktori oklevelének átvételén, valamint Mózes Szitha Tünde, az Editio Musica Budapest igazgatója a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 2026. február 6-án. MTI/Kovács Márton
