Farkas Ferenc több mint hatvan film- és színpadi zenét komponált
Huszonöt éve, 2000. október 10-én halt meg Farkas Ferenc kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, karmester, a múlt század magyar zenéjének kiemelkedő egyénisége, az Egy úr Velencéből, A bűvös szekrény, a Furfangos diákok és a Csínom Palkó komponistája.
1905. december 15-én született Nagykanizsán. Apja katonatiszt volt, őt viszont a zene érdekelte, így érettségi után a Zeneakadémiára iratkozott be, ahol tanára volt Siklós Albert és Weiner Leó is. Végzése után – mivel állást nem kapott – a Városi Színházba szegődött el korrepetitornak. Megismerte a modern zenét, világhírű művészekkel dolgozott, és rengeteget tanult – később ezt az időszakot mindig rendkívül fontosnak nevezte életében. Ahogy azt a két évet is, amikor a római Santa Cecilia Akadémia ösztöndíjasaként Ottorino Respighi mesteriskolájában tanulhatott. Tanulmányúton Párizsban, Svájcban, Spanyolországban és Afrikában is járt.
Rómából hazatérve ismét színházi zenekarok zongoristájaként tudott csak elhelyezkedni, élete akkor vett fordulatot, amikor az Amerikában (is) karriert csinált, átmenetileg itthon dolgozó Fejős Pál rendező felfedezte a filmzene számára, s 1933-ban rábízta az Ítél a Balaton című film zenéjének megkomponálását.
Farkas Ferenc ezután dolgozott Bécsben, Koppenhágában, majd miután 1935-ben tanári álláshoz jutott Budapesten, színpadi darabok kísérőzenéjének komponálásával is megbízták. Megtanult megrendelésre komponálni, s hogy minden műfajban lehet jó zenét írni. Gyűjtött népzenét, nagy szerepet vállalt Kolozsvár, majd a második világháború után Székesfehérvár zenei életének megszervezésében. 1945-46-ban az Operaház karigazgató-helyetteseként működött, majd 1948 és 1975 között, nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára és tanszékvezetője volt.
a Furfangos diákok című balett (1949) és a Kossuth-díjjal jutalmazott Csínom Palkó című daljáték (1950), valamint az Egy úr Velencéből, illetve a Vidróczki című opera. A Csínom Palkó a kuruc kor romantikus hőseit megörökítő, népzenei ihletésű mű, amely eredetileg rádióra készült, s csak később alkalmazták színpadra.
Szinte minden műfajban alkotott kiemelkedőt, finom költészettel átszőtt kantátái közül a Szent János kútja Dsida Jenő, a Cantus Pannonicus Janus Pannonius verseire készült, idős korában pedig Vergilius szövegére írt kantátát. Preludium és fúga címmel még a Schönberg által kialakított 12 fokú kompozíciós technikával is kísérletezett, igaz, az 1947-ben született darabot csak tíz év múlva mutatták be. Írt zenekari és versenyműveket, kamarazenét, vokális kamarazenét és zongoradarabokat, dalsorozatokat és kórusműveket.
1988-tól a Magyar Zeneművészeti Társaságnak, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.
Művészi pályafutása elismeréseként 1933-ban Liszt Ferenc-díjjal, 1934-ben Ferenc József-díjjal, 1943-ban Klebelsberg-díjjal tüntették ki, 1960-ban Erkel Ferenc-díjas, 1965-ben érdemes művész, 1970-ben kiváló művész lett. A legrangosabb művészeti kitüntetést, a Kossuth-díjat kétszer, 1950-ben és 1991-ben kapta meg. A nemzetközi Herder-díjjal 1979-ben, a Magyar Örökség-díjjal pedig 1997-ben tüntették ki. 2000-ben Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjban részesült.
Tisztelte mindegyik növendékének egyéniségét, hagyta őket kibontakozni, nem kényszerítette rájuk stílusát, csak a mesterség tiszteletét. A többi közt szülővárosában, Egerben és Budapest I. kerületében zeneiskola viseli nevét. 2015-ben avatták fel emléktábláját Budapest II. kerületében egykori lakóháza falán. 2017-ben tiszteletére domborművet állítottak az egykor általa vezetett székesfehérvári Hermann László Zeneiskolában.
A magyar zeneszerzők doyenje 95 éves korában, 2000. október 10-én halt meg Budapesten. Kilencvenedik születésnapján a tiszteletére rendezett koncerten azt mondta: „A zene hivatása, hogy saját magasába emelje a jóra hivatott embert. Örülök, ha ehhez életem tevékenységével hozzájárulhattam.”
