Harsányi János szerint az etikus magatartás mindig kifizetődőbb
Huszonöt éve, 2000. augusztus 9-én halt meg a kaliforniai Berkeley-ben Harsányi János, azaz John C. Harsanyi Nobel-díjas közgazdász, a korlátozott információjú játékelmélet megalkotója, aki a szovjet–amerikai leszerelési tárgyalásokat a játékelmélet alapján előkészítő kutatócsoportnak is a tagja volt.
Budapesten született 1920. május 29-én. Magyarország akkor talán legjobb iskolája, a híres fasori evangélikus gimnázium diákjaként 1937-ben megnyerte az országos középiskolai matematikai versenyt, ugyanabban az évben harmadik lett a görög tanulmányi versenyen. Gyógyszerész apja őt is erre a pályára szánta, ezért érettségi után gyógyszerészgyakornok volt, majd Lyonban tanult. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1942-ben kapta meg gyógyszerészi oklevelét, majd a botanikai tanszéken lett doktorandusz – származása miatt máshová nem jutott be (a család az első világháború után katolizált). Ez egészen az ország 1944. március 19-i német megszállásáig mentességet jelentett a munkaszolgálat alól, de akkor megkapta a behívót.
A háború után a bölcsészkaron filozófiát, szociológiát és pszichológiát hallgatott, filozófiai doktorátust is szerzett. A szociológiai tanszéken lett tanársegéd, de mivel nyilvánosan kritizálta a kommunistákat, 1948-ban, a „fordulat éve” után politikailag megbízhatatlannak minősítették és eltávolították állásából. Patikájuk 1950-es államosítása után a Fertő tó nádasain át Ausztriába, majd onnan Ausztráliába ment. Diplomáját itt nem ismerték el, ezért fizikai munka mellett végezte el a közgazdasági egyetemet, majd óraadó lett a queenslandi egyetemen.
1956-ban Rockefeller-ösztöndíjjal Amerikába ment, a Stanford-egyetemen 1959-ben közgazdaságtanból PhD-fokozatot szerzett, disszertációja már a játékelmélettel foglalkozott. 1959-től 1961-ig a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetemen, utána Detroitban tanított, 1966-tól 1990-es nyugdíjba vonulásáig a berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzora volt.
A játékelméletet Neumann János és Oskar Morgenstern dolgozta ki: ebben a szemben álló felek bizonyos szabályok, logikai elvek betartása mellett küzdenek, mint a sakkban, de a pókerhez hasonlóan nagy szerepe van a blöffölésnek. A játékosok számára a nehézséget az okozza, hogy minden szereplő hasznossági függvénye függ legalább egy másik szereplő döntésétől is, miközben egymástól függetlenül döntenek. Kezdetben abból indultak ki, hogy minden résztvevő mindent tud, Neumann tanítványa, John Nash definiálta a nem kooperatív játékok megoldását jelentő Nash-egyensúlyt, amelynél a döntés megváltoztatása nem eredményez nagyobb nyereséget, ha a többi játékos döntése változatlan marad.
Harsányi 1967-68-ban írt háromrészes tanulmányában rendszeres módszert javasolt a korlátolt információjú játékok elemzésére, ezt finomította tovább barátja és munkatársa, Reinhard Selten.
A modell minden eleméhez egy valószínűségi érték tartozott, a kutatások központjában a versenyzők cselekedeteinek előre jelezhetősége állt. Az elmélet a nemzetközi kereskedelemben, a vállalatvezetés és a dolgozók közti bértárgyalásokon vagy olyan ágazatokban hasznos, amelyekben csak néhány nagy cég dominál – az amerikai kormány az olajkutak árverésein is alkalmazta, és a nyereség a korábbi tízszeresére nőtt.
Harsányi fő műve 1977-ben jelent meg Racionális viselkedés és alkudozási egyensúly játékokban és társadalmi helyzetekben (Rational Behavior and Bargaining Equilibrium in Games and Social Situations) címmel. Ő különböztette meg először ma ismert formájukban a kooperatív és a nem kooperatív játékokat: egy játék akkor kooperatív, ha az elkötelezettségek (megállapodások, ígéretek és fenyegetések) kikényszeríthetők és teljes mértékben kötik a résztvevőket. Az etikai problémák matematikai modellezése terén is maradandót alkotott; 1973-ban a véletlenszerű cselekvések magyarázatát adta meg, többek között kizárva azt, hogy az emberek valójában véletlenszerűen cselekednének. Harsányi úgy vélte: hosszú távon mindig az etikus magatartás kifizetődőbb.
A tudós az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia és a Művészeti és Tudományos Akadémia tagja volt, 1995-ben választották az MTA tiszteletbeli tagjai közé, 1995-ben Neumann János-díjjal, 1998-ban a Magyarság Hírnevéért Díjjal jutalmazták. A magyarul élete végéig kiválóan beszélő Harsányi Neumann Jánossal és Wigner Jenővel közös emléktáblája a Városligeti fasorban, régi gimnáziumuk épületén látható, szobrát 2007-ben állították fel a gimnázium épületében. „Ha az ember egy magyar mérnökkel vagy orvossal beszél, nem meglepő a zenei vagy filozófiai érdeklődés. Amerikában az ilyen nem fordul elő... Szerencsém volt, hogy pesti gimnáziumba járhattam” – nyilatkozta.
Az Alzheimer-kórban szenvedő Harsányi halálát szívroham okozta, 2000. augusztus 9-én hunyt el kaliforniai otthonában. Nevét viseli technikum és szakkollégium, szakközépiskola és szakiskola, a Harsányi János Főiskola jogutódja az Edutus Egyetem. Harsányi János zuglói szülőházán, melyben édesapja patikája is működött, 2006-ban emléktáblát helyeztek el.
