A francia–magyar nemes, aki Habsburg hadvezérként kiűzte a törököket Magyarországról

Párizsban született 1663. október 18-án, anyja a Franciaországot egykor irányító Mazarin bíboros unokahúga, apja hivatalosan Savoya-Carignan hercege, a szóbeszéd szerint azonban maga a Napkirály, XIV. Lajos volt. Anyja nem sokat törődött gyermekei nevelésével, jobban izgatták az udvari intrikák, amelyekben végül alulmaradt, és 1673-ban Brüsszelbe kellett menekülnie. A gyenge fizikumú, „kis apátnak” gúnyolt Jenőt a Napkirály papnak szánta, a katonai pályafutás lehetőségét megtagadta tőle. A sértett fiatalember húszévesen elhagyta szülőföldjét, és a franciák legnagyobb ellenfelének, Habsburg-házi I. Lipót német-római császárnak, magyar és cseh királynak ajánlotta fel kardját.

A herceg 1683-ban részt vett a Bécset utoljára megostromló törökök szétverésében, s vitézsége révén hamarosan egy dragonyosezred parancsnoka, 22 évesen pedig már tábornok lett. 1686-ban a Budát felszabadító keresztény hadak alvezére volt, 1687-ben ő vihette meg a második mohácsi csataként emlegetett, de ezúttal a törökök katasztrofális vereségével végződő nagyharsányi diadal hírét Bécsbe. Az 1688-ban kitört pfalzi örökösödési háborúban a franciák ellen harcolt rokona, a végül különbékét kötő Viktor Amadeus savoyai herceg oldalán.

Savoyai Jenő élete első önálló hadjáratában 1697. szeptember 11-én a zentai csatában tönkreverte a túlerőben lévő törököt, a győzelem véget vetett a másfél évszázados török uralomnak Magyarországon. A rá záporozó kitüntetéseket és birtokokat (ezek nagy része a felszabadított Magyarországon volt) nem sokáig élvezhette: az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háború ismét a csatatérre szólította.

Az Alpokon átkelve sikert sikerre halmozott a csatamezőn, de nemcsak a franciákkal kellett hadakoznia, dolgát nehezítették a bécsi udvar hivatalnokai is. A helyzet csak 1703-ban változott meg, amikor az Udvari Haditanács elnökének nevezték ki, ő pedig ütőképessé formálta a császári hadsereget. 1704-ben Blenheimnél a brit Marlborough herceggel szövetségben legyőzte a franciákhoz átpártolt bajorokat, 1706-ban torinói győzelmével megszerezte Ausztriának Észak-Itáliát, 1708-1709-ben Németalföld nagy részét, győzelmei döntően hozzájárultak a háborút lezáró békék megkötéséhez.

A Rákóczi-szabadságharc alatt, jóllehet nagyra becsülte a magyarokat, s többször felemelte szavát Magyarország alkotmányos jogai érdekében,

A szabadságharc után, az 1712–15-ös diétán honosságot (indigenátust) nyert, azaz kitüntetésként külön törvényben magyar nemességgel ruházták fel.

Savoyai Jenő 1714-ben Németalföld helytartója lett, de amikor a Porta 1716-ban megszegte a karlócai békét, VI. Károly császár ismét őt küldte a török ellen. Savoyai Péterváradnál legyőzte Ali pasa 150 ezres hadseregét, visszafoglalta az utolsó jelentős magyarországi török erősséget, Temesvárt, majd 1717 augusztusában Belgrádot (Nándorfehérvárt) vette ostrom alá. A vár felmentésére érkező 200 ezres török sereget alig 40 ezer emberével szétverte, ezután bevette Belgrádot, amely később, 1739-ben ismét oszmán fennhatóság alá került. A fényes diadal eredményeként a vereségét belátó szultán tárgyalásokat ajánlott, ennek eredményeként született meg az 1718-as pozsareváci béke, amely végleg kiszorította a törököt Magyarországról.

A herceg a harctéri győzelmek után ismét Németalföldet kormányozta, de többnyire bécsi palotájában, a Belvederében időzött. 1734-ben még egyszer hadba szállt a lengyel örökösödési háborúban, kora miatt azonban hamar visszahívták. A Habsburgok egyik legnagyobb hadvezére 73 évesen, 1736. április 21-én Bécsben szélütésben halt meg, a Szent István-székesegyház egyik kápolnájában nyugszik.

A német nyelvterületen Prinz Eugenként ismert Savoyai Jenőnek oroszlánrésze volt abban, hogy a Habsburg Birodalom győztes hatalomként emelkedett ki a 17–18. századforduló nagy európai háborúiból. Katonai sikereit kiváló stratégiai döntései, magával ragadó lendülete magyarázzák, az elfoglalt területeket nemcsak meghódította, de meg is tartotta.

Ő oktatta a hadtudományokra II. (Nagy) Frigyes későbbi porosz királyt, Napóleon egyedül az ő hadjáratait tartotta tanulmányozásra érdemesnek.

Pártolta a művészeteket és a tudományt, kora legnagyobb elméivel levelezett, hatalmas könyvtárat és képtárat gyűjtött, 15 ezer kötetes könyvgyűjteménye az Osztrák Nemzeti Könyvtárban kapott helyet. Kiválóan értett a pénzügyekhez is: fiatalon 25 forinttal érkezett Ausztriába, s 25 millió forintos vagyont hagyott maga után. Bécsben ő építtette a Belvedere-palotát, ettől nem messze lévő téli palotája halála után császári tulajdonba került, és egyebek között az Udvari Kamara működött ott, 1848 óta az osztrák pénzügyminisztériumnak ad otthont. A hercegnek Magyarországon is hatalmas birtokai voltak, egyebek között övé volt az egész Csepel-sziget, itt építtette meg a ráckevei kastélyt. Birtokához tartozott Promontor – a mai Budafok –, amelynek egyik központi tere az ő nevét viseli, rá utal a Savoya Park bevásárlóközpont elnevezése is. A bécsi Hofburg és a Budavári Palota előtt is lovas szobra áll.