A színész, akit a tenyerén hordoz a szakma – Gáspár Sándor 70
Április 9-én ünnepli hetvenedik születésnapját Gáspár Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatát erősítő sokoldalú művész a színpadon kívül több mint nyolcvan játék- és tévéfilmben játszott.
Szentesen született és nőtt fel, gimnáziumba is ott járt. Apja boltvezető, anyja könyvelő volt. Szülein kívül, akiktől „erős értékrendet” kapott, egész életére meghatározó számára a középiskolát és a diákszínpadot is vezető tanárának a színjátszás szeretetét és tiszteletét sugárzó szellemisége. Tizenhat évesen már szerepet kapott színdarabokban, és prózát, verset mondott különböző szavalóversenyeken. 1979-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd rögtön a Vígszínházhoz szerződött. Öccsével, Gáspár Tiborral, aki nála egy évvel később végzett a színművészetin, annyira hasonlítottak egymásra, hogy pályájuk kezdetén, 1980-ban ikreket játszottak Bacsó Péter Ki beszél itt szerelemről? című filmjében. Legutóbb, 2024-ben az Óbudai Társaskörben Bódi Attila: Ikrek című drámájának felolvasószínházi bemutatóján léptek fel együtt.
a Székely Gábor vezette, gyorsan legendássá vált társulatnak 1987-ig volt tagja, ezután szabadfoglalkozású művészként folytatta pályafutását. 1993-ban részt vett a Törőcsik Mari, Taub János és Schwajda György irányította Művész Színház elindításában, majd a két évig létező teátrumból alakult Thália Színházban játszott tovább. 1997-ben ismét váltott, a társulatból kiválva többedmagával megalakította a Kelemen László Színkört, amely a Márta István vezette Új Színházban kapott helyet. 2000-ben csatlakozott az Új Színház társulatához, innen 2012-ben, amikor Dörner Györgyöt nevezték ki a teátrum élére, a pályázatban foglaltakkal kapcsolatos vitájuk miatt távozott, és a Nemzeti Színházhoz szerződött. 2013-ban, Alföldi Róbert igazgatói megbízatásának lejárta után ebből a műhelyből is kilépett, majd a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatához csatlakozott, ahol Szikora János lett az igazgató. A teátrumnak azóta is tagja.
játékából, lényéből teremtő feszültség árad. Főiskolai mesterein, Horvai Istvánon és Kapás Dezsőn kívül számos neves rendezővel – Zsámbéki Gáborral, Taub Jánossal, Valló Péterrel, Szász Jánossal, Alföldi Róberttel – dolgozott már együtt.
Egyik nagy sikerét Raymond Queneau abszurd darabjában, a Stílusgyakorlatokban aratta Bán Jánossal és Dörner Györggyel. Több tucat stílusban adták elő ugyanazt a rövid alaptörténetet fergeteges humorral (a három színészt még főiskolás korukban tudatosan „rakták össze” tanáraik). Az ősbemutató – Salamon Suba László rendező vizsgadarabjaként – 1982-ben a színművészeti főiskolán volt, az előadások a Katona József Színházban folytatódtak telt házzal, a hatszázadikat már a Komédium Színházban tartották, ezzel
Gáspár Sándor a Komédium színpadán egy másik, 400 előadást is túllépő darabban, Mrozek Striptease című komédiában is játszott Eperjes Károllyal.
Gáspár Sándor olyan szerepekben remekelt, mint Popriscsin (Gogol: Egy őrült naplója), John Merrick (Pomerance: Az elefántember), Cliff (Mastrosimone: A pulóvergyűjtő), Férfi (Spiró György: Koccanás), Kroge (Klaus Mann: Mephisto), De Sade márki (Weiss: Marat/Sade). Székesfehérváron számos főszerepben volt már látható (Balfácánt vacsorára!, A velencei kalmár, Mesterkurzus, Az a szép fényes nap, Jóembert keresünk, A Nibelunk-lakópark). Az idei évadban Arthur Miller Az ügynök halálában című darabjában Willy Lomant alakítja. Vendégszínészként fellépett a többi között a győri Nemzeti Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a fővárosban a Centrál Színházban, a Játékszínben, a Radnóti Miklós Színházban, a Rózsavölgyi Szalonban.
Első filmes debütálása volt még főiskolásként Az erőd című film (1979) Lauro szerepében és Gyarmathy Lívia Minden szerdán című filmjében (1979), utóbbiban Jirí Menzellel játszhatott együtt. Szerepelt a kultikussá vált Üvegtigris mindhárom részében (Róka, a piti csencselő), s – a többi között – olyan alkotásokban, mint A falfúró (1985), Tutajosok (1989), Csapd le csacsi! (1991) Roncsfilm (1992), Woyzeck (1993), A miniszter félrelép (1997), Hippolyt (1999), A hídember (2002), Magyar vándor (2004), Delta (2007), A hetedik kör (2008), Hacktion újratöltve (2012, sorozat), Vándorszínészek (2018), Hadik (2023), A renitens (2025, sorozat). Külföldi filmekben többször szinkronizálta Alistair Petrie-t, Don Johnsont, Kevin Kline-t, Patrick Swayze-t.
Művészi pályafutásáról nemrégiben így nyilatkozott: „A szakma engem a tenyerén hordoz, és ahol dolgoztam, mindig maximális bizalmat kaptam, ebből fakadóan kiváló munkákat és feladatokat.” Művészi munkássága elismeréséül 1986-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1999-ben lett érdemes művész. 1990-ben megkapta a filmszemle díját, 1991-ben és 1993-ban a filmkritikusok B. Nagy László-díját. A Kossuth-díjat 2009-ben vehette át sokoldalú, művészi munkásságának elismeréseként. 2014-ben megkapta a Páger Antal-színészdíjat, 2015 óta szülővárosa, Szentes díszpolgára. Volt feleségétől, Bánsági Ildikótól két gyermeke született, Gergő fia zenész, Kata lányával, aki maga is a színművészeti pályát választotta, filmen és színpadon is szerepelt már együtt.
