Goebbels propagandája volt a Harmadik Birodalom igazi csodafegyvere

Tudomány

Nyolcvan éve, 1945. május 1-jén követett el öngyilkosságot a szovjet hadsereg által ostromlott Berlinben, a Birodalmi Kancellária kertjében Joseph Goebbels, a náci Harmadik Birodalom propagandájának irányítója.

Joseph Goebbels (1897-1945), homme politique allemand, ministre de la Propagande et de l'Information. 1942. LAP-12080
© LAPI / Roger-Viollet / Roger-Viollet via AFP
Joseph Goebbels 1942-ben. Fotó: LAPI / Roger-Viollet via AFP

A Rajna-vidéki Rheydtben, egy katolikus hivatalnokcsalád öt gyermeke közül harmadikként látta meg a napvilágot 1897. október 29-én. Dongalába miatt nagyobb testi erőfeszítésre nem volt képes, az első világháború alatt felmentették a katonai szolgálat alól, ellenfelei később előszeretettel vontak párhuzamot a bicegő Goebbels és a patás ördög között.

A testi hibája okozta kisebbségi érzést hallatlan igyekezettel próbálta ellensúlyozni, de sokáig csak kudarcok érték. 1921-ben doktorált német filológiából Heidelbergben, de írói álmai nem váltak valóra. Expresszionista, napló formában írott regényét senki sem akarta kiadni, az újságírói munkából nem tudott megélni, kényszerből banktisztviselőként dolgozott. 1923-tól haláláig vezetett naplójából nyomon követhető, ahogy

a politikával kezdetben keveset foglalkozó, nagypolgári származású Goebbels egyre inkább a burzsoáellenes, nacionalista és antiszemita ideológia hatása alá került.

A nemzetiszocializmus iránt 1924-ben kezdett érdeklődni, amikor az elvetélt müncheni sörpuccs utáni pert Hitler saját eszméinek propagálására használta fel. A Führer karizmájától megbabonázott Goebbels a náci párt (NSDAP) 8762-es számú tagkönyvének tulajdonosa és egyik területi ügyvivője, helyi lapjának szerkesztője, majd a párt antikapitalista „balszárnyát” vezető Gregor Strasser titkára lett. A Mein Kampf áttanulmányozása után magáévá tette Hitler álláspontját, mely szerint a marxizmus zsidó doktrína és a németségre leselkedő legnagyobb veszély. 1926-ban nyíltan Hitler mellé állt, aki berlini gauleiterré (körzetvezető) nevezte ki, s

Goebbels szívós szervezőmunkája következtében a főváros körüli korábbi vörös övezet a nácik szavazóbázisa lett.

Goebbels 1928-tól a Reichstag képviselője, országos propagandavezető lett. A demokratikus weimari berendezkedés szétverése, a pártállam megvalósítása érdekében ő teremtette Hitler alakja köré a Führer-mítoszt, kialakította a pártünnepek és demonstrációk koreográfiáját, ő „állította színre” az 1936-os berlini olimpiát is. Személyesen tervezte a plakátokat, írta és cenzúrázta az újságcikkeket, irányította az utcai zavargások szítását és a politikai agitációt, amely milliós tömegeket vonzott a nácikhoz. 1931-ben megnősült, felesége – aki a nürnbergi törvények értelmében gyaníthatóan zsidónak minősült volna, ha rá is alkalmazzák a jogszabályt – hat gyermeket szült neki.

Az 1933-as náci hatalomátvétel után a Nemzeti Közfelvilágosító és Propagandaminisztérium, valamint a Birodalmi Kultúrkamara vezetőjeként

ellenőrizte a sajtót, a rádiót, a színházat, a filmet, a zenét és a képzőművészetet, vezényelte az „elfajzott művészet” elleni kampányt, uszított a nyilvános könyvégetéseken.

A modern propaganda számtalan módszerét dolgozta ki, s ezeket később – hatásmechanizmusukat megtartva – sokan és sokszor, sokféle ideológia népszerűsítése érdekében alkalmazták.

Hitler legközelebbi munkatársai közé tartozott, a náci diktátort áhítattal csodálta, s jóllehet Hitler nemegyszer hiányosan vagy csak utólag tájékoztatta, ez Goebbels feltétlen lojalitásán fikarcnyit sem változtatott. Pályafutása 1937-ben bicsaklott meg, amikor túl közeli kapcsolatba került Lída Baarová cseh filmszínésznővel, szeretőjéért még családját is ott akarta hagyni, de ezt Hitler kereken megtiltotta, s Goebbels befolyása átmenetileg csökkent.

Propagandája a második világháború elején a német csapatok dicsőségét zengte, jóllehet a győzelmek idején erre nem volt különösebb szükség.

Goebbels ideje a sztálingrádi és afrikai kudarcok után jött el, amikor a kitartó ellenállás hirdetésének, a vereségek győzelemmé átstilizálásának mesterévé vált.

Történelmi és egyéb párhuzamokkal, „örök” törvények kieszelésével, a titkos csodafegyverre tett utalásokkal tartotta folyamatosan ébren a németekben a győzelem reményét: „minden eszköz helyénvaló, ha eredményt hoz” – vallotta. 1943 februárjában a berlini Sportcsarnokban tartott beszédével a tömegek fanatizálásának iskolapéldáját mutatta be. Tények helyett vágyálmokra, a csodafegyverre és a szövetségesek közti szakításra épített, manipulált tudósításokban számolt be a részsikerekről, a „frontok kiegyenesítéséről”, a „rugalmas elszakadásról”.

A Hitler elleni 1944. július 20-i merénylet után, augusztus 25-én meghirdette a „totális háborút”, melynek teljhatalmú birodalmi felelőse lett.

Teljes mozgósítást rendelt el, megnövelte a munkaidőt, lerövidítette az oktatást, de a háború menetét ezzel sem lehetett megfordítani.

A vezére mellett végsőkig kitartó Goebbels 1945 áprilisában egyetlen náci vezetőként költözött családjával együtt a berlini Führer-bunkerbe. Hitler április 30-i öngyilkossága előtt végrendeletében őt jelölte ki utódának, s Goebbels egyetlen hivatalos ténykedéseként fegyverszünetet kért a már a fővároson belül harcoló szovjetektől. A visszautasítás után reménytelennek ítélte helyzetét, s május 1-jén

feleségével közösen morfiuminjekcióval elkábították és ciánkapszulával megölték valamennyi gyermeküket, majd öngyilkosságot követtek el.

(Az asszony első házasságából született Harald Quandt, Goebbels mostohafia korábban hadifogságba esett, s túlélte a háborút.) A holttesteket megpróbálták elégetni, a maradványokat a szovjetek azonosították, majd 1970-ben elhamvasztották és az Elba egyik mellékfolyójába szórták.

Goebbels naplója a korszak különleges dokumentuma, fényt vet gondolkodásmódjára, a náci vezetők belső viszonyaira, Hitler terveire. Az utókorra négyezer kéziratos és 16 ezer gépelt oldal maradt, ezeket különböző helyeken találták meg, zömüket csak 1992-ben adták ki, magyarul 1994-ben jelent meg belőlük válogatás.