Első Oscar-díjas rendezőnk megmutatta, hogyan látja egy légy a világot
Augusztus 19-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját Rofusz Ferenc Kossuth-díjas rajzfilmrendező, a nemzet művésze, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, akinek A légy című animációs rövidfilmje 1981-ben első magyar alkotásként nyert Oscar-díjat.
1946. augusztus 19-én született Budapesten. Kézügyességét édesanyjától örökölte, aki kendőfestő volt és batikolt. Már általános iskolásként érdeklődött a rajzfilmek iránt, a Dési Huber Istvánról elnevezett rajzkörbe és a Ferenczy-szakkörbe járt. A Mafilmnél szerzett díszletfestői és trükkfilmrajzolói tapasztalatokat, 1968-ban került a Pannónia Filmstúdióhoz, ahol fázisrajzolóként, kulcsrajzolóként, animátorként, majd társrendezőként dolgozott. Közreműködött a Gusztáv, a Mézga család, a Kérem a következőt! című népszerű sorozatok elkészítésében, s részt vett a János vitéz című egész estés rajzfilm munkálataiban. Rajzfilmrendezői diplomáját 1971-ben vette át,
1980-ban született A légy című négyperces animációs rövidfilmje, amely több fesztiválon is díjat nyert, 1981-ben pedig – első magyar alkotásként – Oscar-díjat kapott a legjobb animációs rövidfilm kategóriában. Az alkotás egy légy életének utolsó pár percét mutatja be, a világot az ő szemén keresztül látjuk egészen addig, míg agyon nem csapják. A film úgynevezett háttér-animációs technikával készült, a 3600 rajzhoz kezdetben vízfestéket használt, de végül inkább zsírkrétával dolgozott. Az alkotás két évig készült, s ezalatt több változáson ment át. Címe eredetileg A bogár volt, s volt egy alternatív befejezése is, amelyben a légy visszafordul, üldözője szemébe repül, aki elájul, ő pedig kiröppen az ablakon, de ehhez a változathoz a politika nem járult hozzá. A háttérzörejeket is az alkotók gyűjtötték verejtékes munkával: a galambok hangját kora hajnalban kellett rögzíteni, az óra hangja egy orosz vekker ketyegése, a dongót pedig az egyik kellékes a szájával utánozta. Az akkori hazai viszonyokra jellemzően az Oscar-díj-kiosztóra Rofusz helyett a Hungarofilm akkori vezetője utazott ki, és ő is vette át a filmszakma legrangosabb elismerését, amelyet az amerikai rendőrség a szállodában kobzott el tőle. Az aranyszobrocskát az Amerikai Filmakadémia csak a valódi alkotónak volt hajlandó kiadni, Rofusz csak másfél hónap múlva kaphatta meg Los Angelesben.
1982-ben elkészítette a Holtpont, majd két évvel később a Gravitáció című rövidfilmeket. Utóbbi ötlete tíz éve foglalkoztatta, de fennakadt a cenzúrán. A filmben ugyanis a kék almafán emberarcú kék almák lógnak, amelyek egyszerre fonnyadnak és rohadnak el, majd leesve szétloccsannak. Egy egészségesnek látszó alma azonban más sorsra vágyik: leszakítja magát a fáról, a földre érve azonban ő is szétfröccsen, mert belül ugyanolyan rothadt, mint a többi.
Rofusz ezután úgy érezte, elfogyott körülötte a levegő. 1984-től Németországban élt, ahol rajzfilmstúdióknak dolgozott, filmeket készített. 1988-ban Kanada legnagyobb stúdiójához (Nelvana) hívták, s családjával a tengerentúlra költözött, Super Fly Films nevű torontói stúdiójában 1991-től reklámfilmeket, videóklipeket és játékfilmekhez speciális rajzfilmeffektusokat készített.
2001-től ismét Magyarországon él. A Tüzet szüntess című nyolcperces animációs filmje háborúellenes állásfoglalás a gyermekek védelmében. 2004-ben készült el a Szerencsi, fel! című európai uniós ismeretterjesztő produkciója, a következő évben mutatták be a Kutyaélet című alkotását, majd a Réka meséi című népszerű könyvsorozat nyomán a gyermekbetegségekkel foglalkozó kötetekből animációs tévésorozatot készített.
újra hagyományos háttér-animációs technikával készült, csak az effektekhez hívták segítségül a számítógépet. Műve több nemzetközi filmfesztivál fődíját, valamint a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon a gyerekzsűri díját nyerte el. A Hoppi mesék című tévésorozata óvodás korú gyermekeknek szól, amelyből Egy év Hoppifalván címmel egész estés film született.
2018-ban befejezett festményanimációja, amely négy évtizedig foglalkoztatta, Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című alkotását eleveníti meg, 1978-ban a vallási téma nem készülhetett el. A 11 perces alkotás vegyes technikával készült: 3D-animációval (a 8 ezer rajzot digitálisan készítették és színezték) és élőfilmes részlettel. Az alkotást itthon és több külföldi nemzetközi filmfesztiválon is díjazták, köztük 2019-ben a legjobb animációs rövidfilm díját kapta az Argentínai Nemzetközi Keresztény Filmfesztiválon.
2022-ben a Szépművészeti Múzeum Bosch-kiállítására készült.
A rendező művészete elismeréseként megkapta a Balázs Béla-díjat (1982), a Filmkritikusok díját (1985), a FilmJus által alapított produceri díjat (2006). Tanított a Budai Rajziskolában, 2010-től a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára. 2011-ben Kossuth-díjjal tüntették ki az életet és annak értelmét kutató, nemzetközileg is nagyra becsült animációs és rajzfilmrendezői munkásságáért. 2012-ben a Magyar Művészetért Díjban részesült, 2016-ban a szolnoki nemzetközi képzőművészeti filmfesztivál életműdíját kapta, 2017-ben az Oscar-díjat odaítélő amerikai filmakadémia (AMPAS) tagja lett. 2018-ban a Nemzet Művésze díjban, 2019-ben Tony Curtis-díjban, 2021-ben Prima Díjban részesült. 2022-ben a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíjával tüntették ki, megkapta a legmagasabb állami elismerést, a Magyar Szent István-rendet, valamint a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját. A rendező több filmjén is együtt dolgozott Kanadában élő fiaival, akik mindketten 3D-animátorok.
