Szombathelyen született, a gimnáziumot Sümegen végezte, ahol édesapja állatorvos volt. Bár nyolc évig zongorázott, nem énekesnek készült, középiskolai évei alatt aktívan sportolt, teniszezett, úszott, vívott, kézilabdázott. A Honvéd igazolt atlétájaként ígéretes sportkarrier állt előtte, a Testnevelési Főiskolára készült, de álmait szétfoszlatta egy sérülés. A zenével véletlenül került közelebbi kapcsolatba: az elektroműszerésznek tanuló fiú hangjának szépségére egy nyári kiránduláson figyeltek fel, s egyik társa elvitte a Simándy Józsefet is tanító énektanárhoz, Posszert Emíliához.
Énektanulmányait 1961 és 1968 között végezte a Zeneakadémián Sipos Jenő tanítványaként, miközben az Erkel Színházban dolgozott díszletmunkásként, itt hallhatta Svéd Sándort vagy Giulietta Simionatót énekelni.
Az Operaházban 1968-ban debütált Szokolay Sándor Hamletjének Horatiójaként. 1974-ben megnyerte a párizsi Fauré-, egy évvel később a trevisói Toti dal Monte-énekversenyt, az utóbbi zsűrijének elnöke a legendás tenor, Mario del Monaco volt, a budapesti Erkel-versenyen harmadik lett. Ekkor indult nemzetközi karrierje, Gounod Faustjának margitszigeti előadásában, Valentin szerepében lépett föl először neves külföldi énekesekkel, Vaszy Viktor dirigálása mellett.
A világ szinte valamennyi nagy opera-, illetve koncertszínpadán énekelt, egyebek közt a milánói Scalában, a bécsi Staatsoperben, a Buenos Aires-i Teatro Colónban, a müncheni Bajor Állami Operában, a római Operában, a párizsi Nagyoperában. 1987-ben az év baritonjának választották Buenos Airesben, amikor Luciano Pavarotti lett a legjobb tenor. A tengerentúl előbb Houstonban, majd Philadelphiában lépett fel, a New York-i Carnegie Hallban Gaetano Donizetti Dom Sébastien című operájában, a Metropolitanben Verdi A trubadúr című operájának Luna grófjaként debütált 1990-ben.
Énekesi tehetségét először lírai szólamokban mutatta meg, később nevével elsősorban a nagy Verdi-szerepek kapcsolódtak össze, első premierje az Álarcosbál volt 1973-ban, amelyet a Macbeth követett. Egyik legnagyobb sikerét a párizsi Operában aratta – Franco Zeffirelli rendezésében a Traviata Germont szerepében. Izgalmas volt számára a Jurij Ljubimov rendezte Csajkovszkij-opera, az Anyegin bonni és Muszorgszkij Hovanscsina című operájának milánói előadása is. Különösen kedveli a verista operákat, de mindig annak az operahősnek a bőrébe bújt a legszívesebben, amelyik éppen megtalálta.
Több mint 20 oratórium és koncert szólistája volt, 13 magyar, három francia operalemeze jelent meg. A klasszikus hősbariton-alakítások mellett magyar zeneszerzők műveiben is színpadra lépett (Ránki György: Az ember tragédiája, Kodály Zoltán: Háry János, Petrovics Emil: C'est la guerre). Szörényi Levente Árpád népe című misztikus operájában Árpádként aratott elismerést, az 1956-os forradalom 50. évfordulójának tiszteletére készült 56 csepp vér című Mihály Tamás-rockmusicalben Leart, a kitelepített színészt énekelte. A filmvásznon is kipróbálhatta magát – Káel Csaba Bánk bánjában Tiborc ruháját öltötte magára. Egy nyilatkozata szerint a kamera előtt lehetősége volt olyan finom eszközöket használni, mint az arc- és szemjáték, amelyeket a színházban a színpadtól távol ülő nézők kevésbé élvezhetnek. Gaál István 2022-ben felújított Orfeusz és Eurydiké című operafilmjében (1985) az ő baritonján szólalt meg a férfi címszereplő.
2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választották, 2014-ben az elsők közt kapta meg az újonnan alapított Nemzet Művésze címet. 2004 óta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2010 óta Sümeg díszpolgára. Elindultam szép hazámból címmel portréfilm készült róla. Az ő kezdeményezésére rendezik meg a zene világnapja alkalmából az Operagála Gyöngyösön című eseményt 2016 óta.