A Kelet-európai lét és az emberi kiszolgáltatottság sajátos hangú krónikása – Bodor Ádám 90

Kolozsvárott született 1936-ban református, felső középosztálybeli családban. Közgazdász, bankigazgató apját 1950-ben a Márton Áron püspök elleni koncepciós perben öt évre ítélték, őt magát 1952-ben a helyi Református Kollégium növendékeként államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték. Két évet töltött a szamosújvári politikai börtönben, szabadulása után gyári munkásként dolgozott, majd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatója lett.

A diploma megszerzése után a kolozsvári egyházkerületi levéltárban, majd egy fordító-másoló irodában dolgozott. Első novellája 1965-ben jelent meg az Utunk című lapban, négy évvel később első novelláskötetét is kiadták A tanú címmel. Azóta szabadfoglalkozású író, 1970 és 1975 között tagja volt a Román Írószövetségnek. 1982-ben települt át Magyarországra, 1984-től 1988-ig a Magvető Könyvkiadó lektora, majd szerkesztője volt. 1998-tól egy éven át a berlini DAAD Művészi Program ösztöndíjasa, majd a Holmi című lap szerkesztőbizottságának tagja volt.

Az Eufrátesz Babilonnál című novelláskötetét már Magyarországon publikálta, de az itteni elismertségre 1991-ig várnia kellett, ekkor nyerte meg a Holmi című folyóirat novellapályázatát az 1992-ben megjelent Sinistra körzet című kötetének egyik történetével. A sajátos irodalmi műfajú, valahol a Kárpátok mélyén, nem meghatározott időben játszódó regényszerű novellaciklus a totalitárius rendszer egyszerre abszurd és hátborzongató világát, a benne élők teljes kiszolgáltatottságát ábrázolja sötét tónusú iróniával. A mű, amelyet kritikusai máig fő művének tartanak, külföldön is nagy sikert aratott.

1992-ben adták ki a Vissza a fülesbagolyhoz című elbeszéléskötetét, majd 1999-ben újabb regénnyel jelentkezett: Az érsek látogatásának fő ihletforrása a Kelet-Európában végbemenő felemás rendszerváltozás volt. 2001-ben látott napvilágot A börtön szaga című interjúkötet, amelyben a szintén kolozsvári Balla Zsófia kérdezte az írót életéről. 2010-ben Az utolsó szénégetők címmel tárcáit adta közre, egy évvel később jelent meg a Verhovina madarai című, kisebb történetelemekből, elbeszélésmozaikokból panorámaszerűen felépülő regénye. 2016-ban, nyolcvanadik születésnapja alkalmából jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában A barátkozás lehetőségei – Novellák és film című kötet, amely Ferenczi Gábor A barátkozás lehetőségei című tévéfilmjének DVD-változatát és a film alapjául szolgáló négy novellát tartalmazza. 2019-ben publikált Sehol című novelláskötetének filmszerű történetei, abszurd balladái a sajátos Bodor Ádám-i peremvidéken játszódnak, és bővelkednek meghökkentő fordulatokban. 2021-ben Receptek végnapokra című mesés receptkönyvvel köszöntötte 85. születésnapja alkalmából a Szépirodalmi Figyelő. Legutóbb 2021-ben Az értelmezés útvesztői címmel jelent meg könyve, amely az elmúlt évtizedekben készített Bodor Ádám-interjúkból közöl válogatást. A tizenöt interjú mindegyike elsősorban a pályakép belső alakulásaival, műhelytitkaival foglalkozik. Egy műhelybeszélgetésben Bodor Ádám maga így nyilatkozott a kötetről: „Az interjúk semmiképpen nem varázstalanítják a műveidet, hanem egy kicsit megvilágítják, további dimenziókat nyitnak, de semmiképpen sem tüntetik el szépprózáid csodáját.”

A hetvenes években Bacsó Péter és Fábri Zoltán készítettek filmet egy-egy novellájából (Forró vizet a kopaszra, Plusz-mínusz egy nap). A részleg című novellájából 1994-ben Gothár Péter rendezett filmet Nagy Mari és Szarvas József főszereplésével, amely a következő évben a Magyar Filmszemlén elnyerte a fődíjat, a legjobb rendezés díját és a külföldi kritikusok díját is. 2006-ban Az érsek látogatásából Kamondi Zoltán készített filmváltozatot Dolina címmel. A Megbocsátás című novellája ihlette Andrasev Nadja A nyalintás nesze című, többszörösen díjazott animációját (2016).

Bodor Ádám pályája során több rangos elismerést kapott, köztük 1970-ben és 1975-ben a Román Írószövetség prózadíját, 1985-ben, 1989-ben és 2002-ben az Év Könyve, 1986-ban József Attila-, 1992-ben Krúdy Gyula-, 1996-ban Márai Sándor-, 2002-ben Magyar Irodalmi Díjat. 2003 márciusában Kossuth-díjjal jutalmazták „a közép-kelet-európai történelem meghatározó léthelyzeteit modelláló, egyetemes érvényű zárt szisztémák irodalmi megjelenítéséért, ember és természet kiszolgáltatottságának nagy erejű ábrázolásáért”. 2011-ben Artisjus Irodalmi Nagydíjjal ismerték el. 2012-ben megkapta a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány díját, a Verhovina madarai című regényéért pedig a Szépíró Díjat. 2019-ben az abszurd stíluselemekkel átszőtt, a kortárs magyar irodalmat gyarapító szépírói életműve elismeréseként a Nemzet Művésze díjjal jutalmazták. 2021-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) életműdíjával és Baumgarten-emlékdíjjal tüntették ki. 2024-ben Kriterion-koszorúval jutalmazták. 2023-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának választották.

Bodor Ádám 90. születésnapjára jelenik meg az összegyűjtött novellákat tartalmazó Behavazott lábnyomok című kötete.

Fotók: Kurucz Árpád/Magyar Kultúra magazin