A Kárpátok őrét nem tudta eltiporni a történelem
Kolozsváron az első világháború idején különleges műalkotást avattak fel: egy kalotaszegi cifraszűrbe öltözött magyar honvéd szobrát. Ez volt a Kárpátok őre, egyike a nemzeti áldozatkészség szobrainak, melyeket Monarchia-szerte városok közterein állítottak fel. A fából készült emberalakokat idővel vaspikkelyekkel vonták be úgy, hogy adomány fejében a polgárok szögeket verhettek a szoborba. A befolyt pénzösszeget pedig hadirokkantak, özvegyek és árvák megsegítésére fordították.
A kolozsvári Kárpátok őre a művészi kidolgozottsága miatt kivételes volt. Szeszák Ferenc szobrászművész alkotása Lyka Döme földbirtokos adományaként és kezdeményezésére készült el. Négyoszlopos, galambdúcos mennyezet alatt állt, a feketére festett szobor arca és két keze ércből készült, a többi része fából. A művész az apró részleteket is gondosan kidolgozta, ezért már felállításakor elhatározták, hogy a háború után a szobrot múzeumba helyezik. Különlegessége volt, hogy a szögeket nem rendszertelenül verték bele, hanem a cifraszűrt díszítő motívumok vonalában, így azok a szűr díszeit formázták.
1915-ben, Ferenc József császár és király 85. születésnapján leplezték le. Az első szöget – a katona sipkájának rózsáját – a király nevében Bethlen Ödön gróf, Kolozsvár főispánja verte be, Ferenc József pedig ezer koronát adományozott a jótékony célra.
A Kárpátok őre végül nem kerülhetett múzeumba: 1918 karácsonyestéjén a Kolozsvárra bevonuló román csapatok lerombolták – ismertette Elbe István, az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményszervező könyvtárosa.
A szobor története azonban nem ért véget – a 2000-es években újraalkották, és a Kárpát-medence különböző településein állították fel, az áldozatkészség szimbólumából a nemzeti összetartozás jelképévé vált.
