Amikor 1950. december 8-án a katonapolitikai osztály (Katpol) letartóztatta, a Rákosi Mátyás Művek vasesztergályosa volt. Érettségi után ezt a szakmát választotta, mert származása miatt nem mehetett egyetemre. De nem csak MÁV-főmérnök édesapja miatt, Gérecz Attila a gimnázium négy osztálya után, 1944 őszén a Nagyváradról Sümegre menekített Gábor Áron hadapródiskolát választotta. Velük került ki '45 tavaszán Németországba és esett francia fogságba. Amikor ’46 őszén visszatért, magánúton elvégezte három tanév anyagát, de az érettségivel csak szakmunkás lehetett. Egyetlen út nyílhatott előtte, a sport. A kadétiskolában szerzett tapasztalatokkal az öttusát választotta. Ragyogó eredményeket ért el, pisztolylövészetben legyőzte a világbajnokot. A válogatott keret tagja volt, amikor hadapródiskolai barátaival együtt hazaárulás, összeesküvés vádjával letartóztatták. Kemény ítéletek születtek, életfogytiglanok és akasztások, Attila 12 évet kapott. A Gyűjtőfogházban töltött idő után a váci börtönbe került, ott ismerkedett meg a „föveskertiekkel”, hasonló sorsú és korú költőkkel, akik befogadták, és felismerve benne a tehetséget versírásra buzdították. Első költeménye, az Így bocskorosan már igazi tehetségre vallott.
1954 júliusában megáradt a Duna, a víz feljött a börtön faláig. Attila régóta készült a szökésre, most alkalmat látott rá. A szökés című poémájában megírta, hogy fűrészelte, hajlította résnyire cellája ablakrácsát, annyira, hogy vézna teste kiférjen, s hogy vetette bele magát a jéghideg Dunába, úszott negyven métert a víz alatt a drótkerítésig, hogyan mászott át rajta, és folytatta a víz alatti úszást, míg a gátra ért. S akkor zseblámpa fénye pásztázott, ott termett előtte egy rendőr. „Ki maga? Hogy került ide?” És ő dacosan: „Vácról szöktem az éjszaka.” Nézte, hova csapjon, amikor az lefedte a fényt, és mutatta az utat: „Itt térjen a föld felé.” Elengedte. De addigra már a riasztott őrség kereste. A rohamcsónakos árvízi mentők vették észre, üldözni kezdték, víz alá bukva menekült, fantasztikus bravúrral ért Pestre. Menedéket keresett, de riadt elutasításra talált, míg másnap egy presszó teraszán megpillantotta Margitot, régi barátnőjét. Ő bújtatta élettársával, Dénessel a lakásukon, de harmadnap lefülelték őket, detektívek vették körül a házat. Attila menekült, elkapták, dulakodott, leteperték. Három év szigorított várt rá Vácot.
A levelet ügyesen kijuttatták. Abban írt arról is, hogy a kisfogházban, ahol a büntetését töltötte, „ egy szép, fekete házimunkás lány szerelmes belém a falakon keresztül. Titokban levelezünk. Az ételnyíláson adta be a csepp ceruzavéget. Lassan már megszeret az egész kisfogház. Ha sétáltam, női fejek jelentek meg a rácsok mögött, integettek, csókot dobtak… Persze, 25 éves vagyok…”
Börtönbeli költőtársaival emlékezetből felidézett idegen költők verseit fordította. Vélekedések szerint Heine-, Goethe-, Verlaine-átültetései felérnek a klasszikusokéval, Kosztolányit, Szabó Lőrincet emlegetik. A foszlékony papírokon, majd később egy iskolásfüzetben fennmaradt versei eleinte a nyugati folyóiratokban, majd itthon a Füveskert antológiában jelentek meg, váci rabtársainak – Béri Géza, Kárpáti Kamil, Tóth Bálint, Tollas Tibor és még néhányuk – műveivel. Önálló kötete csak 1991-ben kerülhetett kiadásra.
Az 1956-os forradalom szabadította ki a börtönből. Azonnal megkereste a kapcsolatot az írókkal, Tamási Áronnal közösen szerkesztették a rabságból szabadult költők kiáltványát a nemzethez, amelyben bosszúállás helyett szeretetre és megbocsájtásra buzdítottak. Október 30-án érezhette magát először szabadnak. Szerelme, Dreschel Mária hűségesen várt rá, november 3-án eljegyezték egymást. De amikor 4-e után megkezdődtek a harcok, fegyvert fogott. Hetedikén hajnalban társaival a Dohány utcai Continentál szálló romjai közül a Klauzál tér felé indult.
Emlékét őrzi a Gérecz Attila-díj is, amelyet a forradalom emléknapján adnak át egy arra érdemes fiatal költőnek. Költészetéről számos esszé született, életéről dokumentumfilm, de játékfilm is készült. Gérecz Attila az ötvenhatos szabadságharc hőse, egyetlen elesett költője. Nagy mulasztása a tankönyvszerkesztőknek, hogy az irodalmi oldalakon nem szerepel neve néhány lírai szemelvénnyel. 2000-ben posztumusz megkapta a magyar költészet élvonalába tartozó lírikusnak járó Balassi–emlékkardot.
