kamaszok_a84h.1200 másolat.jpg

Senki nem tudja, mi van egy kamasz fiú fejében

Megpróbált valamikor is kárt tenni önmagában? Vagy véget vetni az életének? Nem. Reggelizett már? Nem. Ezek közül csak az egyik kérdést szokták feltenni reggelente a tizenhárom éves fiúknak. De a Kamaszok című minisorozatban – amelyben elhangzik ez a jelenet – semmi sem szokványos.

A nyitó jelenetben kommandósok törnek be a Miller család házába, hogy megbilincselve elvigyék a tinédzser Jamie-t (Owen Cooper). Néhány perc múlva megtudjuk, miért tartóztatták le a fiút, addig viszont abban a tempóban halad minden, ahogy azt a rendőrségi protokoll előírja. Rögzítik Jamie adatait, vért és nyálmintát is vesznek tőle, majd elkészülnek a szokásos rendőrségi fotók is. Komótos tempóban veszik le az ujjlenyomatát is, és a végén olyan érzésünk van, hogy mi is ott ülünk az őrszobán. Ez alapesetben elég unalmas lehet egy filmben, ugyanakkor a Kamaszokban egyre csak nő a feszültség, hogy vajon mit követett el az angyalarcú Jamie. Kiderül, hogy azzal vádolják, hogy előző éjjel több késszúrással megölte egy iskolatársnőjét. 

A négyrészes minisorozat minden egyes epizódját vágás nélkül vették fel, végtelenül realisztikussá és feszültté téve így az alkotást. 

Az apa (Stephen Graham) a kiskorú fia mellett maradhatott a kihallgatás során. Gondoskodó szülőnek tűnik, de lefagy, pedig a fiának ott, az őrszobán lett volna igazán szüksége a szeretetére. Eddie Miller nem rosszabb, mint az apák többsége, akik gondoskodnak a családjukról, szeretik a gyerekeiket, büszkék is rájuk, de valahogy mégis megközelíthetetlenek maradnak, illetve csak egy bizonyos szintig képesek kifejezni a szeretetüket, a gondoskodásukat.

A rendőrség az ipari kamerás felvételeken rekonstruálta Jamie előző esti mozgását, és kiderült, hogy hosszú ideig követte a lányt, majd homályosan látjuk magát a tettlegességet, a lökdösődést, néhány rúgást, de azt nem, hogy a fiú késsel szurkálná a lányt. Így aztán a nézőben él a remény, hogy bár a tragédia megtörtént, de hátha nem Jamie ölte meg a lányt. A fiú mindenesetre kitartóan tagad. A Philip Barantini rendezte alkotás az iskolai nyomozással folytatódik, amelyben megismerjük a kamaszok nyomasztó instagramos szubkultúráját, a bullyingot, az egymás közösség előtti megalázását, bántalmazását, és az emojik és a színek sajátos, a szülők által nem ismert jelrendszerét. 

Szembesülünk azzal, hogy az iskolában olyan elementáris a gyerekek egymás iránt érzett utálata, hogy felmerülhet, hogy mások is elkövethették a gyilkosságot.

Hasonló motívumot dolgoz fel Herman Koch A vacsora című regénye, csak ott a szülők jómódú értelmiségiek, és egy kiszolgáltatott hajléktalant ölnek meg.

A sorozat meghívja a nézőt a generációs konfliktusok kitárgyalására is. Mit tegyünk, amikor számítógépet kap a gyerek? Nem ellenőrizhetjük a keresési előzményeit, és nem nyithatunk rá a szobájában csak úgy. De ha minden körülmények között tiszteletben tartjuk a privát szféráját, akkor kontrollálatlanul saját képére formálhatja az olyan nőgyűlölő influenszerek gondolatait, mint amilyenek például Andrew Tate erőszakra buzdító kirohanásai voltak a közösségi oldalakon.

Nem nehéz elképzelni, hogy milyen hatást gyakoroltak az osztálytársnői szemében lúzernek tartott fiúra az olyan posztok, melyek szerint „a helyére kell tenni a nőt”. 

Ha a szülők kihagynak egy ütemet, ha ritmust tévesztenek a gyerekük neveltetése kapcsán, akkor lesz igazán kiszolgáltatva a gyerek a kortárs véleményformáló közösségeknek. Ezt mutatja be a Jack Thorne és Stephen Graham forgatókönyvéből készült filmsorozat.

A Kamaszok az apát alakító Stephen Graham ötlete alapján készült, akit felzaklattak a Nagy-Britanniában elszaporodó tinédzserkéselések, de  különösen megrázta Ava White 2021-es meggyilkolása. A tizenkét éves liverpooli kislányt egy tizennégy éves fiú szúrta nyakon. Avának és barátnőinek nem tetszett, hogy a karácsonyi partin filmezik őket a fiúk, amitől dühös lett az egyik srác (a nevét azóta sem hozták nyilvánosságra személyiségi jogok miatt), ezért nyakon szúrta Avát, majd nevetve elfutott.  

A Kamaszok érzékletesen mutatja be, hogyan értelmezik az általános iskolák az incel szubkultúrát (involuntary celibate), a kényszerű cölibátust. Ez a kifejezés azokra a férfiakra utal, akik nagyon szeretnének, de mégsem tudnak nőkkel szexuális viszonyt létesíteni. Az incel egy olyan nőgyűlölő, frusztrált szubkultúra, amelynek tagjai nemi erőszakról fantáziálnak, és arról, hogy bárki nézzen ki egy nőt magának, és kövesse az utcán, hadd ijedjen meg az áldozata.

A Kamaszokban Jamie is követi a kislányt. A miniszéria első részeiben nem világos, hogy ki a gyilkos, mert az apának mutatott kamerafelvételek alapján nem lehetünk száz százalékig biztosak abban, hogy Jamie volt a tényleges elkövető, az alkotás csak az utolsó rész közepén tisztáz mindent. Az utolsó epizód az apa ötvenedik születésnapján játszódik. Ez a rész mutatja meg, hogyan esik szét a család, hogyan próbál összezárni, hogyan próbál a normalitás keretei között maradni, miközben az apa furgonjára a kéjenc feliratot festik.

A Kamaszok a finom didaxisa ellenére is az egyik legjobb dolog, amit a Netflixen az utóbbi években láthattunk, és nemcsak a hétköznapiság költői szintre emelése és a parádés színészi játék miatt, hanem azért is, mert azt érezzük: ez akár a legjobb barátaink gyerekeivel is előfordulhat. 

De velünk nem, mert mi azokon a bizonyos drámai pontokon – amikor például az apa elfordul a gyerekétől, amikor annak éppen az ölelésére lenne mindennél nagyobb szüksége – másképp reagálnánk. Mi jól reagálnánk. És még az is lehet, hogy tényleg jól reagálnánk, többek között a Kamaszoknak köszönhetően.

Kamaszok. Angol minisorozat, 2025 | 6+. Szereplők: Stephen Graham, Owen Cooper, Ashley Walters. Rendezte: Philip Barantini

Fotó: Netflix

Ez is érdekelheti

Az Arany Málnát is megkapta az első Oscar-díjas afroamerikai színésznő

Augusztus 14-én ünnepli hatvanadik születésnapját Halle Berry Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, a Szörnyek keringője, A Macskanő, a Fekete csillag, A létezés határa és az X-men-filmszéria sztárja.

A Vénusz szépségszalontól a fotóművészetig – Audrey Tautou csodálatos élete

Augusztus 9-én ünnepli ötvenedik születésnapját Audrey Tautou César-díjas francia filmszínésznő, a Vénusz szépségszalon, az Amélie csodálatos élete, A Da Vinci-kód, a Lakótársat keresünk, a Gyere hozzám feleségül és A mélység kalandora című filmek sztárja.

A Rolling Stones puszta életigenlése is provokáció

Azt énekli Mick Jagger a Mr Charm című Rolling Stones-dalban, hogy az „élet túl rövid ahhoz, hogy hogy magányosan élj. Gyere velem!”. Igaza van, mennyivel jobban járunk, ha a Stones társaságában töltjük a szabadidőnket. Megjelent a zenekar 25. albuma, a Foreign Tongues.

Ez az Odüsszeusz nem büszke hőstetteire

Christopher Nolan, az intelligens kasszasiker atyja szereti próbára tenni a nézőit, a saját szabályai szerint játszik, és nem köt kompromisszumot. Az Oppenheimer után az Odüsszeia is egy olyan film lett, amelyben egy zsenit utolérnek saját tetteinek következményei.