Az eső érkezése – A zselici ezüsthársak a Törzsvendég tizedik epizódjában
A Dunántúl déli részére, a Somogy és Baranya vármegye határán fekvő Zselicre invitál bennünket a Kultúrapont és a Petőfi Kulturális Ügynökség Törzsvendég című sorozata tizedik epizódjában a fiatal természetbúvár, Mészáros Zsolt, aki az eső áztatta ezüsthársak különleges tulajdonságai mellett az erdő és a társadalom törvényszerűségeiről is mesél.
Zselic lankái között az erdő egy zárt világot alkot, ahol minden apró rezdülésnek jelentősége van, a tölgy-, a gyertyán-, a bükk- és a hársfák együttesének látványa pedig egy finoman kevert színhez hasonlítható. Amikor a szél végigszalad az erdőn az ezüsthárs lombkoronáját megborzolva, olyan, mintha a fák egy pillanatra megmutatnák rejtett oldalukat. Persze ennek gyakorlati jelentősége is van, mert a hárslevelek ezüstös fonákja visszaveri az erős napsugárzást, csökkenti a levelek felmelegedését, és ezzel finoman alakítja a mikroklímát a környezetében. Ebben az alig észrevehető szabályozásban válik nyilvánvalóvá, hogy az erdő valódi ereje az összehangolt működésben rejlik.
A Törzsvendég tizedik epizódjából azt is megtudhatjuk, hogy miben különböznek az ezüsthárs magjai a többi fáétól, hogy miért kell versenyezniük a napfényért a fiatal facsemetéknek, hogy milyen szerepe van az erdő fái között növő cserjéknek, hogy az erdőt megtépázó vihar pusztítása egyes fáknak és növényeknek kifejezetten pozitív változást is jelenthet, hogy Mészáros Zsolt szerint miért hasonlítanak az ezüsthárs tulajdonságai egy gyerekére, hogy mennyiben különbözik az erdők vízgazdálkodása az emberekétől és hogy egy erdei séta alkalmával mit tanulhatunk a fáktól a család és közösség megtartó erejére vonatkozóan.
