Százharminc éve, 1894. június 7-én született Boncza Berta, Csinszka néven Ady Endre és Márffy Ödön felesége és múzsája. Habár elsősorban viharos magánéletéről ismeri az utókor, ő maga is sokat és szívesen gyakorolta magát a művésztekben: festett, fényképezett és verseket írt.

Rippl-Rónai József:  Csinszka arcképe (1915, részlet)
Rippl-Rónai József: Csinszka arcképe (1915, részlet)

A Kolozs megyei Csucsán látta meg a napvilágot. Apja, Boncza Miklós országgyűlési képviselő, földbirtokos és ügyvéd 1893-ban, 48 éves korában vette feleségül az alig húszéves Török Bertát, saját nővére lányát. Az ifjú feleség a várt fiúutód helyett leánygyermeknek adott életet, majd a szülés után tíz nappal gyermekágyi lázban meghalt. Apja az újszülött Bertát árvaházba akarta adni, de a kislány nagyanyja, aki egyben nagynénje is volt, magára vállalta a nevelését.

Bertát apja tízéves korától a fővárosi Erzsébet Nőiskolában, majd 1910-től négy évig a svájci Lutryben található leányinternátusban taníttatta. A lányt leginkább a művészetek érdekelték: verselgetett, ruhákat tervezett, társnőiről készített rajzokat. A tizenhat éves Berta túlfűtött hangú leveleivel meghódította az akkor Svájcban diákoskodó későbbi írót, Tabéry Gézát, aki szerelmükről írta A csucsai kastély kisasszonya című könyvét. Még e románc idején, 1911 novemberében Berta levelezést kezdeményezett Ady Endrével, akinek elküldte verspróbálkozásait, és levelezésük egyre bizalmasabbá vált.

A kicsapongó életmódjába belefáradt, szifilisszel évek óta kezelt költő 1914 áprilisában látogatott el Bonczáék családi birtokára, Csucsára – ez volt az első személyes találkozásuk. Májusban ugyan Lám Béla erdélyi mérnök-író titokban eljegyezte Bertát, ám a mátkaságnak pár hét alatt az időközben elmélyülő Ady-szerelem véget is vetett. Fiaskóval végződő jegyességük történetét Lám A körön kívül című önéletrajzi regényében dolgozta fel.

Székely Aladár Ady és Csinszka 1915.jpg
Székely Aladár: Ady és Csinszka (1915)

Berta Ady Endrét tréfából elnevezte „lengyel nemesi néven” Csacsinszkynak, röviden Csinszkynek, a Csinszka becenév ebből eredhetett. Ady Csinszka-versei 1914 júliusától jelentek meg a Nyugatban, számos kiemelkedően jelentős versét ő ihlette: Őrizem a szemed, Ceruza-sorok Petrarca könyvén, Vallomás a szerelemről, Akkor sincsen vége, De ha mégis?, Egy háborús virágének. A lánykérést Ady A Kalota partján című költeményében örökítette meg. Csinszka apja tiltakozása ellenére 1915. március 27-én a fővárosban árvaszéki engedéllyel hozzáment a költőhöz, majd Csucsára költöztek, a kastély mellett álló kis házba. Boncza Miklós halálával megörökölték a budapesti Veres Pálné utcai lakást, ahová 1917 őszén költöztek be. Ma ott működik a Petőfi Irodalmi Múzeum Ady Emlékmúzeuma.

Ady 1919. január 27-én bekövetkezett halála után Csinszka egy évtizedig pereskedett a költő családjával a hagyaték jogaiért; a méltatlan huzavona végül kiegyezéssel zárult. 1919 kora tavaszától már Babits Mihállyal keveredett szerelmi kapcsolatba. Babits is írt verseket hozzá, kapcsolatuk idején (Régi friss reggeleim) és akkor is, amikor értesült az asszony tragikusan korai haláláról. Hullámzó intenzitású viszonyuk történetét már 1921-ben közzétette a Nyugatban megjelent Költészet és valóság című novellájában.

Csinszka 1920 augusztusában házasságot kötött Márffy Ödönnel, a Nyolcak művészcsoport tagjával. A festőművész több mint száz portrét, aktot és egyéb jelenetet festett, illetve rajzolt róla, ezért ezt az alkotóperiódusát Csinszka-korszaknak is nevezik. Megkapó pasztellportrén örökítette meg Csinszkát Rippl-Rónai József is. Móricz Zsigmond Tündérkert című regényének kis boszorkányaként idézte meg, Szabó Dezső pedig Segítség című regényében Visky Sára alakját mintázta Csinszkáról, akit éles kritikával „két férjű nő”-nek titulált.

Márffy_Ödön_és_Boncza_Berta.jpg
Székely Aladár: Márffy Ödön és Boncza Berta (1920-as évek)

Csinszka nemcsak mások múzsája volt, hanem maga is számos művészeti ágban kipróbálta magát: foglalkozott képzőművészettel, még Kernstok Károly szabadiskoláját is látogatta. Verseket, novellákat, szecessziós hangulatú irodalmi leveleket írt, és elsajátította a fotográfia akkoriban bonyolult technikáját. Néhány rajza, fényképe köz- és magángyűjteményekben megtalálható.

Egy vallomása szerint: „Nekem olyan volt az életem, hogy már akkor és azóta mindig egy kis szerepet kellett játszanom. Egyik barátnőmnek meghagytam: még a koporsómban is fessenek ki. Az igazi arcom egyedül reám tartozik, senki másra.” Halálát agyvérzés okozta negyvenéves korában, 1934. október 24-én.

1931-ben kiadott egy kötetnyi költeményt Csinszka versei címmel; a 2017-ben Mert a csodának nincsen párja című gyűjtemény 27-tel több, összesen 57 versét tartalmazza. Memoárjai néhány részlete Vallomás a csodáról – Csinszka naplója címmel 1932-ben a Nagyváradi Naplóban, majd négy évtizeddel később a Magyar Nemzetben jelent meg, önálló kötetben 2017-ben látott napvilágot.

Deák Krisztina 1987-ben Csinszka címmel készített filmet rövidre szabott életéről, 2017-ben Rockenbauer Zoltán művészettörténész írt róla monográfiát A halandó múzsa: Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese címmel. 2023-ban jelent meg Nagybaczoni Molnár Ferenc tollából a Sorsom kiktől örököltem? című, Boncza Berta (Csinszka) származását, rokonságát és személyiségét bemutató könyv.