Bulgáriából, szeretettel – Geometrikus alkotások Budapesten

A bolgár művészetről meglehetősen kevés magyar nyelvű irodalom áll rendelkezésünkre. A téma iránt érdeklődőknek meg kell elégedniük néhány nem túl terjedelmes kiadvánnyal, például az Iparművészeti Múzeum 1970-es Régi bolgár művészet című kötetével vagy Petar Csuhovszki könyvével, a Kortárs bolgár művészettel.

A Bulgária területéről származó első művészeti emlékek az őskorból valók: gazdag kerámialeletek, plasztikus ábrázolások. A rézkorszakban jelentek meg itt az első aranytárgyak, míg a kora bronzkor alkotásai jobbára megsemmisültek. A római korból fogadalmi és sírdomborművek kerültek elő, és néhány kimagasló remekművet (például III. Gordianus római császár portréját Nicopolis ad Istrumból) is a felszínre hoztak. A Krisztus utáni 4. századtól az ókeresztény művészet tárgyai maradtak ránk, a középkortól, kora újkortól pedig festészeti emlékek, így Bobosevo templomának képsorozata.

A 19–20. században például az ikonfestészet hagyománya tovább élt az országban, de főként új irányok formálódtak. Művészeti központok jöttek létre, megjelent a zsáner-, a tájkép- és portréfestészet. A fiatalabb művészek Oroszországban tanultak, ahol elsajátíthatták a realista festészet mesterfogásait. Az 1930-as évekig a nyugati progresszív áramlatok, így az absztrakt művészet is inspirálták a bolgár alkotókat. Az export: bulgaria 3 1933 és 1989 között született kiállítóira is az absztrakt, a nonfiguratív művészet hatott. Budapesten megtekinthető alkotásaikon Kazimir Malevics és Piet Mondrian képi világa fedezhető fel, ami nem véletlen, hiszen e két művész munkássága meghatározó a geometrikus absztrakt művészetben.

Malevics a kubizmust továbbgondolva alakította ki sajátos képi nyelvezetét. Tiszta színekkel, geometriai formákkal dolgozott. 1913-tól képeit csak körökből és négyzetekből építette fel. Számára ezek alkották a nyelvet, amellyel kifejezhető a mindenek felett álló érzékenység, művészetét ezért nevezte szuprematizmusnak. Az ukrán származású, de mindvégig a Szovjetunióban/Oroszországban alkotó Malevics tárgy nélküli, absztrakt festészete nagy hatást gyakorolt a későbbi nemzedékekre, így a hatvanas évek magyarországi neoavantgárd festőire is: Nádler Istvánra, Konok Tamásra vagy a leningrádi születésű El Kazovszkijra.

Malevicshez hasonló, megkerülhetetlen szerepet töltött be a modern festészetben a holland Piet Mondrian, aki színes négyszögekből szerkesztette képeit. Pályája a posztimpresszionizmus szellemében indult, ám hamar megismerkedett a kubizmussal, majd az absztrakt felé fordult. A konstruktivista művészet előhírnöke volt, a holland De Stijl („A stílus”) elnevezésű képzőművészeti és építészeti csoport központi alakja. Jellegzetes, azonnal felismerhető művei számos neves múzeumban láthatók. Négyzet alapú alkotásaiból a divat, az építészet és a zene egyaránt ihletet merített.

A Vasarely Múzeumban megtekinthető festmények, grafikák és domborművek vitathatatlanul Malevics- és Mondrian-utánérzések. Mértani elemek: főként négyzetek, ritkábban körök, háromszögek alkoták őket. A geometriai idomokon túl vonalakkal és síkokkal operálnak, tiszta színekből (kékből, pirosból, feketéből, szürkéből) állnak. Túlzás lenne azt állítani, hogy Malevics és Mondrian életművének örökébe lépnek, de a kiállításnak nem is ennek igazolása a célja, hanem az, hogy láttassa a ma is erőteljesen jelen lévő geometrikus absztrakciót és azt, hogy ez az irányzat (sok országhoz hasonlóan) Bulgáriában is fellelhető, ha hagyománya nincs is. Ha remekművek nem is születtek, a bemutató azzal a nemes szándékkal született, hogy az irányzat követőinek megismertetésével támogassa törekvéseiket.

[gallery size="full" columns="2" ids="351610,351608"]

Boyan Chakarov Oszcilláló oktávok (2022) című akrilvászna a Mondrian-féle képi struktúrákat idézi. Az egymást merőlegesen keresztben metsző vonalakból álló négyzetek ezúttal színtelenek, így a felidézés nem teljes. A Georgi Dimitrov által festett Ívszög + (2021) és Ortogonális rendszer (2021) Malevics munkáira emlékeztet. A fehér homogén hátteret mértani alakzatok színesítik. Adriana Czernin Tennatit IV (2023) címet viselő munkája jóval „szövevényesebb”, térbeli hatást kelt. Egymásba fonódó gúlák sűrű halmaza bontakozik ki a vásznon, olyan képi világot hozva létre, amely sem Malevicsre, sem Mondrianra nem jellemző. Hasonló elgondolású Mina Stojanova Hipertér című akrilvászna (2023), azzal a különbséggel, hogy vastagon húzott csíkokkal még inkább felszabdalja a formákat. Nehéz lenne kiemelni egy művet a kiállítottak közül, többségük inkább csak dekoratív, de nem hoz újat.

Mi indokolja hát az erőfeszítést, amely létrehozta a kiállítást? Mindenekelőtt valóban az a szándék, hogy népszerűsítsék a geometrikus absztrakciót, amely lehetőséget ad a szabad értelmezésre és gondolkodásra, s amelynek gyakorlása fenntartja a kritikai gondolkodást és elvezet a szabad cselekvéshez. Ennek jelentőségét úgy érthetjük meg igazán, ha tekintetbe vesszük, hogy Bulgáriában a reduktív geometrikus absztrakció első kísérletei csak az 1970-es évek végén jelentek meg. „A funkcionális geometrikus jelenet megléte egy ország általános kulturális hagyományában a stiláris spektrum teljességét jelzi” – fogalmaz Georgi Dimitrov, a kortárs művészeti nonsofia csoport alapítója.

Az állami támogatás nélkül megvalósult rendezvényt független és elkötelezett vállalkozásként jellemzi Kamelia Velichkova, aki interjút is készített Dimitrovval, a kiállítás fő ösztönzőjével. Ennek hátterében a nonsofia platform áll, amely 2010 óta foglalkozik kiállítások, szimpóziumok, nyilvános előadások, filmvetítések és gyerekeknek szóló workshopok szervezésével. A mostani tárlat annak az export: bulgária sorozatnak a része, amely jelenleg egyedüli kezdeményezésként felhelyezi Magyarországot a geometriai absztrakció világtérképére. Ugyanis a szófiai Liszt Intézet, valamint a nonsofia galéria adott otthont tizenkét magyar kortárs alkotó geometrikus munkáinak a két ország közötti csereprogram keretében. A szófiai tárlatról itt lehet olvasni.

Az export: bulgaria 3 kiállítás augusztus 27-éig látható a Vasarely Múzeumban.

Kiállító alkotók: Boyan Chakarov, Maria Chakarova, Adriana Czernin, Georgi Dimitrov, Petar Dochev, Georgi Georgiev, Kamen Kalev, Ivan Shumanov, Mina Stoyanova, Georgi Todorov, Georgi Yanakiev, Viktor Vlaesku. Kurátor: Georgi Dimitrov. Szervező: Benedek Barna

Fotók és reprodukciók: Sulyok Miklós