Cédrus, írisz, tonkabab – ilyen a könyvek illata Madari Szilvia illatszakértő szerint

Hogyan dolgozik egy parfümőr a mindennapokban? Hogyan születik meg egy illat az ötlettől a kész kompozícióig?

Ennek többféle módja van. Gyakran például egy utazás során születik meg az ötlet, ilyenkor egyszerűen elkap egy érzés, amelyet aztán megpróbálok lefordítani saját magam számára illatformába. Ez az egyik módja annak, ahogyan egy parfüm megszületik.

Az én specialitásom, hogy nem brandet építek, hanem mindenkinek a saját illatát készítem el. Ez egészen másfajta munka, mint amiről az előbb beszéltem, hiszen ilyenkor a vendég is ott ül mellettem a folyamat során. Első lépésként mindig meghatározzuk, milyen célra szánjuk a parfümöt – a mindennapokra vagy valamilyen különleges alkalomra –, és hogy miben szeretné, hogy támogassa őt. Ezután elkezdünk közösen illatokat szagolni, és ezek mentén egy bizonyos irányba tereljük a folyamatot. Ugyanis, ha valaki mondjuk óvónő, és a mindennapi parfümjét szeretné megalkotni, neki nem lenne előnyös egy nagyon erős, mély, szexi illatvilág. Helyette egy enyhébb, elegánsabb, visszafogottabb, púderesebb irányba terelem.

Fontos különbség továbbá, hogy a parfüm és az illat nem ugyanaz. A parfüm egy végtermék, míg az illat mindig egy-egy összetevő saját karaktere.

Ezeket az illatokat a vendéggel közösen választjuk ki és kombináljuk, az én szakmám pedig tulajdonképpen ott kezdődik, hogy mindezt harmóniába rendezzem. Ez a folyamat sok szempontból a főzéshez hasonlítható. Egy séf előtt is számtalan alapanyag áll, de csak attól válik étellé, hogy tudja, miből mennyit érdemes használni. Nem kever össze mindent, hanem arányokat keres, kísérletezik és finomhangol. Nálam is ez van a fókuszban – hogy az illaton keresztül erősítsem az emberek személyiségét.

Nagyon izgalmas, amit mondasz, mert így lényegében soha nem készül el ugyanaz a parfüm, mindig valami más születik.

Igen, pontosan. És még, ha például ötven ember ugyanazokat az illatokat is választja ki magának, akkor is ötven teljesen különböző parfüm fog megszületni belőlük. Ez benne a legizgalmasabb, és ezért szeretem ennyire ezt a munkát.

Szerinted egy parfümőrnek „jó orral” kell születnie, vagy ez egy tanulható, fejleszthető képesség?

Erre nincs egyértelmű válasz. Nyilvánvalóan valamennyire szükség van rá, hogy az embernek az átlagnál jobb érzéke legyen az illatokhoz. Ami nálam például kifejezetten eltér az átlagtól, az az illatmemóriám, viszont ezt is folyamatosan trenírozni kell.

Minden nap úgy kezdem a reggelt, hogy egyfajta „vakteszttel” indítok. Ilyenkor még nem érzem a kávé – vagy bármi más – illatát, így az érzékelésem is sokkal tisztább. Először fejben kombinálom az illatokat, majd a valóságban is kipróbálom őket. Ez egyébként nem egy hosszadalmas folyamat, csak néhány perc, mégis nagyon fontos része a gyakorlásnak.

Ilyenkor különböző illatokat szagolok meg, és próbálom őket tudatosan memorizálni, minél mélyebben elraktározni. Ezután elkezdem őket egymással is kombinálni és tesztelni. Például ha a szantálfát vesszük alapul, egészen más hatást ad, ha ibolyával párosítom, mint ha mondjuk fekete borssal. Az ibolyával a szantálfa lágyabb, finomabb, nőiesebb irányt vesz, míg a fekete bors teljesen más karaktert ad neki. Kiemelheti, erőteljesebbé teheti, de akár el is nyomhat bizonyos jegyeket. Ezeket a különbségeket kell lefordítanom magamnak, és megtanulnom tudatosan használni az alkotás során.

Hogyan lehet kinyerni az illatokat az alapanyagokból?

Egy parfümnek három alapvető hordozója lehet: alkohol-, olaj- vagy szilárd alapú. Én szinte kizárólag alkoholos hordozóval dolgozom. Ami az illatanyagok kinyerését illeti, otthon nagyon szeretek kísérletezni, különböző alapanyagokból saját illatokat készíteni. Ezek azonban inkább személyes projektek, játéknak tekintem őket. Kereskedelmi forgalomban nem használhatom ezeket, mivel nincs hozzá megfelelő minősítésem, és nem áll rendelkezésemre egy teljesen steril laboratóriumi környezet sem. A vendégeknek szánt illatanyagokat ezért megbízható forrásból vásárolom.

Az illatok kinyerésére többféle – jelenleg már tíz – speciális technika létezik. Az egyik különleges módszer például az, amikor egy speciális üvegcsét helyeznek közvetlenül a virág fölé, majd lezárják, így gyűjtve össze a virág által kibocsátott illatanyagokat. Emellett létezik a klasszikus desztilláció is, bár ez nagyban függ az adott alapanyagtól, hiszen nem minden növény alkalmas erre az eljárásra. A puha alapanyagok, például bizonyos gyümölcsök illatai jól kinyerhetők desztillációval, és néhány virág esetében is működik ez a módszer. Ugyanakkor vannak olyan virágok, amelyeknél a desztilláció teljesen tönkretenné a kívánt illatot.

A virágok esetében ezért gyakran alkalmazzák az úgynevezett enfleurage technikát. Ennek során a virágokat egy zsíros alapra – például egy zsírral átitatott kendőre – helyezik, és körülbelül egy hónapon keresztül, naponta friss virágokra cserélik őket. A zsíros közeg így fokozatosan magába szívja az illatot, például a jázmin aromáját. Ezt követően egy kíméletesebb párlási eljárással nyerik ki belőle a végső illatanyagot.

Rátérve a konkrét témánkra, mit gondolsz, miért ennyire erős és nosztalgikus élmény sokak számára a könyvnek az illata?

Szerintem elsősorban azért, mert gyakran a gyerekkorhoz és a korai emlékekhez kapcsolódik. Ennek van egy fontos biológiai-kémiai háttere is. A szaglás az agy úgynevezett limbikus rendszeréhez kapcsolódik, amely az emlékekért és az érzelmekért felelős. Ez a kapcsolat különösen erőssé teszi az illatok hatását. Amit érzünk, az szinte azonnal összekapcsolódik egy adott élménnyel vagy érzéssel.

Ráadásul a szaglás egyedülálló abból a szempontból, hogy nincs szűrve. Míg más érzékszerveinknél az agy bizonyos információkat szelektál, az illatok közvetlenül jutnak el a limbikus rendszerbe. Ezért történik meg az, hogy egy illat azonnal, tudatos kontroll nélkül vált ki emlékeket vagy érzelmeket.

Tulajdonképpen már egyetlen rövid, akár egy másodpercnyi illatélmény is rögzülhet az agyunkban, és összekapcsolódhat azzal a pillanattal, amelyben átéltük. Ha például valaki egy kellemetlen helyzetben – mondjuk elesik és megüti magát – egy adott illatot érez, akkor az illat később is felidézheti ezt a negatív élményt. Ugyanez igaz a pozitív emlékekre is, egy régi könyv illata könnyen visszarepíthet bennünket egy biztonságos, meghitt gyerekkori pillanatba.

A könyveknek ráadásul van egy jellegzetes, enyhén édeskés illatuk, amelyet sokan kifejezetten kellemesnek élnek meg. Bár ez egy összetett illat, gyakran hasonlítják a vaníliához vagy más lágy, meleg tónusokhoz. Az ilyen édeskés illatok pszichológiailag gyakran a biztonság érzetét keltik bennünk.

Van különbség egy új és egy régi könyv illata között?

Igen, ennek a legfőbb oka az idő múlása és az anyagok változása. Egy könyv többféle összetevőből áll: a borítóból, a papírból – ami cellulóz, tehát fás eredetű anyag –, valamint a nyomdafestékből és a különböző kötőanyagokból, például ragasztókból. A papír eleve hordoz egy enyhén fás, sokak számára megnyugtató illatot.

A régi könyvek esetében ezek az anyagok az idő során átalakulnak. A papír öregszik, a benne lévő vegyületek lebomlanak, és a könyv – mivel organikus anyag – magába szívja a környezet illatait is, például a port. Ez az összhatás ad egy jellegzetesen lágy, enyhén édeskés, púderes karaktert. Illatjegyekben ezt sokan az íriszhez hasonlítják. Nem kifejezetten virágos értelemben, hanem inkább gyökérszerű, finoman földes, elegáns tónusban.

Az új könyvek ezzel szemben „friss” és „ropogós” illatúak. Ilyenkor a papír, a festék és a ragasztóanyagok még nem öregedtek össze, az illatjegyek élesebbek, karakteresebbek. A nyomdafesték és a kötőanyagok illata még hangsúlyosabb, ezért az összhatás élénkebb, intenzívebb.

Előfordulhat, hogy egy könyv megőrzi a külső illatokat? Például, ha valaki sokat dohányzik, a lapok megőrizhetik a dohányfüst illatát?

Igen, abszolút. De persze ebben pszichológiai hatás is szerepet játszhat. Az emberek gyakran társítanak illatokat – az emlékekhez hasonlóan – történetekhez, hangulatokhoz. Ha egy könyv témája például dohányzáshoz, kávézáshoz vagy egy erdei környezethez kötődik, az olvasó simán beleérezheti ezeket az illatokat is.

Mennyire lehet ezeket az illatokat mesterségesen újraalkotni? Ha meg kellene alkotnod a könyv illatát parfümként, hogyan kezdenél neki?

Lehetséges, bár elég összetett folyamat, és nagyon tudatosan kell megválasztani az alapanyagokat. Én például el tudom képzelni hozzá a cédrust vagy a szantált, de az írisz is jól működhet, hiszen van egy enyhén púderes karaktere. Ugyanígy a pézsma is szóba jöhet, ami szintén ad egy lágy, púderes hatást.

Akár egy kis tonkababot is hozzá lehetne tenni – önmagában ugyan nincs köze a könyv illathoz, de nagyon szépen képes kiemelni és átalakítani a fás jegyeket, például a cédrus és a szantál természetes karakterét. Így ezek az alapanyagok együtt már jól visszaadhatják azt a meleg, enyhén édeskés, fás hangulatot, amit egy könyv illatával társítunk. Az arányokat persze kísérletezéssel kell megtalálni, de összességében ez egy teljesen megvalósítható illatkompozíció.

Neked személy szerint milyen emlékeket idéz fel a könyv illata?

Nekem egyértelműen a nyugalmat. Amikor beleszagolok egy könyvbe, azonnal visszarepít az óvodás koromba, ami egy nagyon jó időszak volt az életemben. Érdekes módon például a tanító nénim arcára már nem emlékszem pontosan, de az a kép, ahogy libben a szoknyája, máig élénken él bennem.

Az is érdekes, hogy a középső lányomnak is volt egy időszaka, amikor teljesen rákattant a könyvekre, elsősorban épp az illatuk miatt. A könyveket sok esetben a borítójuk és az illatuk alapján választotta ki. Nagyon különleges volt látni, mennyire magával ragadja ez az élmény. Abban az évben rengeteg könyvet vettünk neki, mert szinte semmi más nem érdekelte. Egyszer még javasoltam is, hogy töltsük le inkább e-book formában, de ő ragaszkodott a fizikai könyvekhez. Számára az olvasás élményéhez ezek az érzékszervi benyomások is szorosan hozzátartoztak.