Pauer Gyula Kossuth-díjas képzőművész, a magyar neoavantgárd képzőművészek egyik kiemelkedő egyénisége, egyik leghíresebb alkotása Can Togay társzerzővel a 2005-ben elhelyezett Cipők a Duna-parton című holokauszt-emlékmű.
Pauer Gyula
A fél éve elhunyt művész az 1960-as évek elején a Képzőművészeti Alap kivitelező stúdiójában, majd 1966-tól a Magyar Filmgyárban kapott munkát. 1965-ben tagja lett a Szürenon művészcsoportnak, melynek tagjai elsősorban a hazai és közép-kelet-európai problematikákat elemezték, és a hazai progresszív hagyományból merítettek. Az 1970-es évektől számos vidéki és budapesti színháznál vállalt díszlettervezői feladatokat, díszleteivel több alkalommal is elnyerte a kritikusok díját. Rengeteg tapasztalatot szerzett már a gipsz formázásban, a filmes és színházi illúzióteremtésben, amikor 1985-től bevállalta a szellemi szabadfoglalkozású státust, és csak a képzőművészeti alkotó tevékenységnek élt. 1990-ben bekerült a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szcenikai Tanszékére, majd 1994-től a Film- és Színházművészeti Főiskolán tanított. 1996-ban beválasztották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak sorába. A magyar és a külföldi kortárs művészekkel együtt is megmérette alkotásait itthoni és külföldi galériákban (például Musée d'Art Moderne, Párizs; The Art Gallery of New South Wales, Sydney; Olimpiai Park, Szöul; Ausztria, USA több múzeuma).
Lugosi Lugo László
?A jövőben fiatal íróknak szeretnénk lehetőséget biztosítani arra, hogy felolvasóesteket tartsanak. Mindezt pedig zsíroskenyérrel egészítenénk ki? ? mondta el a jövőbeni tervekről Lugosi Lugo László. A fényképész, művészeti szakíró 1977-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, angol-magyar, továbbá filmesztétika szakon. 1975-1980 között a BBS tagja, rövidfilmeket készített Forgács Péterrel, Szemadám Györggyel és másokkal. 1978 óta kiállító fotográfus, írásai 1980 óta jelennek meg, elsősorban az Élet és Irodalomban, a Magyar Naplóban, a Biciklitolvajban és fényképészeti szakfolyóiratokban. 1983-tól több művészeti kiállítás társkurátora. 1985 óta hivatásos fotósként tevékenykedik, szakterülete az építészeti és műtárgyfotózás. Műtárgyfotósként elsősorban a Balkon, a Műcsarnok, a Budapest Galéria számára, illetve a Corvina és más művészeti könyvkiadók megbízásából tevékenykedik, lefotózta Altorjai Sándor, Erdély Miklós, Gedő Ilka, El Kazovszkij, Veszelszky Béla és más képzőművész életművének javát. 1994 óta egyetemi és főiskolai előadásokat, workshopokat tart a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Pécsett és Egerben. 1995-ben hosszabb tanulmányutat tett az USA-ban. 1997-1998 között az MTV Árnyékfogó című fotográfiai folyóirata számára készített önálló műsorokat. Szabadfoglalkozású művész, Budapesten él.
A lakásétterem nevének első fele pedig Manuela-Esther Kreissl-sanchez nevéből származik, akinek két szenvedélye a lakásban is megjelenik: ez a kettő a festés és a lekvárfőzés.
Manuela-Esther Kreissl-sanchez
A Kelet-Berlinben született művész tanulmányait még az NDK fővárosában végezte, majd a nyolcvanas évek végén Budapestre költözött, azóta itt él. Az utóbbi években dolgozott a filmszakmában, képzőművészeti dokumentumfilmeket készített. Ismertebb munkái azok a portréfilmek, amelyeket Otto Dixről illetve a nagysikerű budapesti Gilbert&George kiállítás kapcsán a két művészről készített. Festményeit élete három fontos színterén, Budapesten, Berlinben és Havannában állította ki; művei elsősorban budapesti, berlini és zürichi magángyűjteményekben találhatóak.
Svájci író Budapesten
Az étteremben mutatkozott be a svájci író Arno Camenisch, akinek három könyve először jelent meg egybe fűzve, magyarul a Könyvfesztiválra Az utolsó cseppig címmel. A könyv a svájci helyekben élő hegyi pásztorokról, és a lejebb fekvő kisebb településeken élők életét mutatja be minden idillt lerombolva. A naturalista elemekkel fűszerezett szöveg minden meghittséget lerombol, bemutatja a turistákkal és a modern eszközökkel elárasztott helyi élet keserűségét, és felut el nem hagyók önsajnálatát. Pozitív kilátások egyedül a második kötetben csengenek ki, amit aztána harmadik siréma végképp lerombol.
Az író felolvasását Dióssi Gábor színész tolmácsolta magyarra.
Az íróval készült interjú hamarosan olvasható lesz a Kultúra.hu-n.
(Fotók: Csákvári Zsigmond)
