Cserháti Éva: Egy jól megírt szereplő el tud vinni a hátán egy krimit

Kezdjük az alapoknál: miért olvasnak az emberek krimit? Mit tud ez a műfaj, amit más nem?

Szerintem a legnagyobb ok a szórakozás. A krimi eleve szórakoztató műfaj: van benne egy rejtély, többnyire egy gyilkosság, és az olvasó végig versenyezhet a szerzővel és a nyomozókkal, hogy vajon előbb rájön-e a megoldásra. 

De nem mindenki ugyanazért olvas krimit. Van, aki a rejtély miatt, más a visszatérő figurák miatt. Sokan egyszerűen beleszeretnek egy sorozat szereplőibe, és ezért követik őket kötetről kötetre. És van egy harmadik szempont is:

Azt mondod, friss műfaj, de közben gyorsan el is avulhat. Miért?

Mert gyakori, hogy közvetlenül reagál a jelenre. Ha egy történet túl szorosan kötődik egy adott korszak konkrét eseményeihez, akkor idővel veszít a feszültségéből. Egy, a Covid-járványra erősen építő krimi például mára elavultnak hat. 

Azt is érdemes látni, hogy maga a feszültségérzet is változik. Az, hogy mit érzünk izgalmasnak, kultúránként, korszakonként, sőt médiumonként is más. A krimire például nagyon erősen hatott a filmnyelv: a filmek felgyorsultak, és ezzel együtt a bűnügyi történetek ritmusa is megváltozott. Ma sokkal pörgősebb szerkesztést várunk el, mint néhány évtizede, ezért lett a krimin belül is erősebb az akció- és thrillerhatás.

Adódik a kérdés: mi az a skandináv krimi, és hogyan hódította meg a világot?

A skandináv krimi eredetileg északról érkező, társadalomkritikus, komor hangulatú bűnügyi regényeket jelentett. Később azonban márkanév lett belőle. Azért sikerült ennyire erőssé tenni, mert komoly infrastruktúra állt mögé: irodalmi apparátus, kulturális támogatás, fordítási programok, nemzetközi jelenlét. Ezek rengeteget számítanak. Ehhez jött még az is, hogy az északi, sötét, komor kép nagyon jól illeszkedik a műfajhoz, szinte önálló hangulatígéretként működik.

Mi köti össze Arne Dahlt ezzel a hagyománnyal?

Arne Dahl műveiben erősen jelen van az a társadalmi érzékenység, amelyet sokan a skandináv krimi egyik alapvonásának tartanak, de közben az is foglalkoztatja, milyen elvárások társulnak ehhez a címkéhez. Kifejezetten izgalmas, hogy Dahl maga is reflektál arra: ma már a nemzetközi piac, a kiadók és az olvasók fejében is él egy elképzelés arról, milyennek kell lennie egy északi kriminek. Ez egyszerre lehet lehetőség és korlát.

A váz tulajdonképpen adott: bűncselekmény, nyomozás és leleplezés. Mitől lesz egyedi egy krimi?

Ahhoz, hogy ezt a sémát újra és újra élvezettel olvassuk, mindig új karaktereket, új viszonyokat, új lelki dinamikát kell mögé tenni. Lehet más a helyszín, más a bűn, más a ritmus, de ha a szereplők laposak, az egész könyv szétesik. 

Ha a figura nincs kidolgozva, akkor a motiváció sem lesz hiteles, márpedig a krimiben a motivációk érdekelnek minket: miért öl valaki, miért hazudik, miért lop, miért lépi át a határt.

Szerintem a krimi sokkal több határfeszegetést bír el, mint elsőre hinnénk. Engem íróként is ez érdekel: hogyan lehet a műfaji korlátokon belül valami váratlant csinálni. Mert a forma zártsága közben valójában nagyon is termékeny tud lenni. 

Arne Dahlnál például erősen érezhető, hogy számára a karakter, a cselekmény és a nyelv egyensúlya fontos. Nemcsak azt akarja tudni, mi történik, hanem azt is, hogyan szólal meg a történet. Ezért is érezni rajta a szépirodalmi hátteret is, amiből érkezik: egyfajta nyelvi tudatosságot, amely túlmutat a puszta sztorimesélésen.

Lehet a krimi „kapudrog” az olvasáshoz?

Szerintem igen. Kifejezetten jó belépési pont lehet, mert viszi magával az embert. Sokféleképpen lehet benne izgulni, sokféleképpen lehet benne gondolkodni, és sokféleképpen lehet általa olvasóvá válni. Van benne történet, lendület, kíváncsiság, tét. Persze nem mindegy, milyen könyvet kap a kezébe, különösen egy fiatalabb olvasó. De könnyen el tudom képzelni, hogy valaki egy könnyedebb, kevésbé nyomasztó krimin keresztül kap rá az olvasásra.