Goudától a dijoni mustárig ikonikus ételek tucatjai tűnhetnek el az éghajlatváltozás miatt
Más élelmiszer-termelő régiók viszont új lehetőségekhez jutnak, lehet, hogy hamarosan svéd burgundit és angol chardonnay-t fogunk kortyolgatni.
A klímaváltozás nem csupán az élelmiszerárakat érinti, hanem a világ gasztronómiai örökségét is fenyegeti. Íme néhány ország, amelynek emblematikus ételei veszélyben vannak.
A kakaóbab ára korábban példátlan szintre emelkedett az utóbbi két évben a termelés visszaesése miatt. Nyugat-Afrikában az esőzési és szárazsági mintázatok változása, valamint a betegségek tönkretették a kakaóültetvényeket, ami miatt a belga csokoládégyártók kénytelenek árat emelni vagy akár időszakosan be is zárni. A világhírű belga sült krumpli is veszélyben, mivel Európában a krumplitermés jelentősen csökkent, különösen Belgiumban, ahol az áradások és késedelmes betakarítás miatt a termésnek csak ötven százalékát sikerült tavaly begyűjteni.
De Hollandia sincs biztonságban: bár a sajtágazat évi 1,7 milliárd dolláros exportértéket képvisel, de Gouda városa, amely alacsony fekvése miatt mindig is sérülékeny volt, egyre nagyobb áradásokkal küzd.
A norvég lazactermelést a klímaváltozás hatásai, például a tengervíz melegedése, a medúzainvázió és a lazacokat megtizedelő tengeri tetvek veszélyeztetik. Ezek a problémák komoly hatással vannak a skandináv konyha egyik alapfogására, a gravlaxra, a pácolt lazacra is.
A mediterrán térség is veszélyben van
A tengervíz melegedése Görögországot is negatívan befolyásolja: a görög kagylótermelők kilencvenszázalékos terméskiesést szenvedtek el a fő termelőhelynek számító Thesszaloniki-öbölben az extrém hőhullámok miatt. Mivel az utánpótlás is elpusztult, 2025-re teljesen eltűnhetnek a görög kagylók, így a híres saganaki étel sem lesz már elérhető az éttermekben.
Olaszországban a piemonti fehér szarvasgombát fenyegeti leginkább a klímaváltozás, az erdőirtás és az időjárási szélsőségek. Ez a különleges gomba ugyanis nem termeszthető, kizárólag természetes környezetben nő, amely folyamatosan pusztul.
Spanyolországot viszont az olívaolaj-válság fenyegeti, mivel az elmúlt évek szárazságai miatt az olívaolaj-termelés ötven százalékkal csökkent, ami hatással van az ország híres ételeire, például a gambas al ajillo (fokhagymás garnéla) és az aioli (fokhagymás majonéz) fogásaira is. Hasonló arányú lehet a termelés-visszaesés Törökországban a hummusz fő alapanyaga, a csicseriborsó esetében is, mivel a növény nem képes ellenállni a szélsőséges időjárási viszonyoknak.
Néhány régió viszont profitálhat a klímaváltozásból. Walesben például a tengeri moszat, amely hagyományos alapanyag a régióban, egyre nagyobb teret kaphat a tengeri gazdálkodás fejlődésének köszönhetően. Az USA már megelőzte Iránt a pisztáciaexportban, mivel ez a növény jobban bírja az aszályt, mint például a mandula. A pisztáciafák ráadásul a méhek helyett a szélre támaszkodnak a beporzás során, így nem érinti őket a csökkenő rovarpopuláció. De az is lehet, hogy az elkövetkező évtizedekben Svédország és az Egyesült Királyság bortermelő nagyhatalmakká válnak, mivel a globális felmelegedés kedvezőbbé teszi az éghajlatukat a szőlőtermesztésre.
A cikk forrása itt olvasható.
