Április elején jelent meg új, Punk című kislemezetek. Miért EP és miért Punk?

Már hagyomány nálunk, hogy nagy- és kislemez váltja egymást, és mivel nemrég jelent meg a De Puta Madre (DPM) című albumunk, kronológiailag most egy EP-nek kellett jönnie. Az említett nagylemezen vannak olyan dalok, amelyek ? így negyven felé közelítve ? komolyabb szöveget kaptak, meg mertünk fogalmazni mélyebb gondolatokat is. A mostani EP-nek azért lett Punk a címe, mert talán ez visszahozza azt az igazi Ocho Macho-i fesztiválhangulatot, amelyet a nevünk és az életérzés takar. Az volt a koncepciónk, hogy írjunk három olyan friss dalt ? mert a DPM2 nem teljesen új szám ?, amely jól illik az Ocho Macho Punkhoz. Azt gondolom, ezek a nyári ötletek egészen jól megérkeztek a tavaszi napsütéssel. (nevet)


Az egyik dal Halász Judit Hegyi Tolvaj című számának ?punkosítása?. Hogyan találkoztatok a dallal?

Ez nagyon aranyos történet. Mikor a kislányomat vittem Csiri-biri tornára, ott hallottam Halász Jutkától ezt a dalt, és arra gondoltam, ha Manu Chao hallaná, biztos, hogy áthangszerelné ? ezért meg kell őt előznünk! (nevet) Éreztem rajta, hogy nagyon jól állna nekünk, ha kicsit belezúznánk és adnánk neki amolyan 2015-ös vagányságot. Teszem hozzá, a dal eredeti szerzőjének nagyon tetszik ez az átirat. Reméljük, a művésznő is meghallgatja egyszer és headbangel rá egyet. (nevet)


Mondtad, hogy a DPM2 nem teljesen új szám. Valóban, hiszen a zenei alap ugyanaz, mint a DPM-nél, ám a szöveg nagyon mai.

Igen, a DPM2-ben az aktuális helyzetet próbáltuk megfogalmazni mindenféle költészet nélkül, bele az arcokba. Szerintem mindenki, aki színpadra áll, találkozik azzal, hogy véleményt kell formálnia. Úgy láttuk, ez abszolút belefér, hiszen amellett, hogy mi mindig próbálunk emberközeliek maradni, felelősök vagyunk a gyerekeinkért, és hazudnánk magunknak, ha azt mondanánk, minden jó és szép. Igenis vannak olyan dolgok az országban, amelyekre érdemes odafigyelni.


Az tudatos volt, hogy míg a DPM-ben jelen idejű a szöveg, addig a DPM2-ben már a jövőről énekeltek?

Igen, mert folytonosság van a két szám között. Az elsőben rámutattunk arra, ami van, illetve volt, a másodikban pedig igyekszünk kiutat mutatni, felhívni a figyelmet arra, hogy lehet változtatni. Persze nem azt kérjük, hogy minden legyen ingyen ? ahogy a szövegben elhangzik ?, csak azt, hogy ne kelljen feleslegesen ? vagy duplán ? fizetni sok mindenért.


A 7 perc című számot mi ihlette?

Az, hogy az egyik hazai fesztiválon az előttünk levő zenekar megcsúszott, mi pedig nem akartuk befejezni az El Mundo Fantasticót mint záró dalt, és mi is megcsúsztunk, hét perccel tovább maradtunk a színpadon, mint amennyi időt kijelöltek a számunkra. Lett belőle baj rendesen! Egyébként ilyen csak nálunk fordul elő. Mikor Németországban vagy Ausztriában koncerteztünk, akkor azt tapasztaltuk, hogy a visszataps is belefér az időbe, nem kellett nagyon figyelni minden percet. Persze nem arról van szó, hogy kétszer annyit akarunk játszani, mint amennyi időt adnak, csak legalább ne kelljen félbeszakítani a számot és lerohanni a színpadról, vagy ha öt perccel tovább játszunk a ?megengedettnél?, akkor ne legyen belőle botrány.


Ne hagyjuk ki a Teccik című dalt se, melyben Deniz is közreműködik.

Deniznek támadt az az ötlete, hogy csináljunk egy dalt közösen. Egyszer felhívott, hogy az egyik kedvenc dala az Ocho Macho Legközelebb hagyom című száma, és feldobta, mi lenne, ha írnánk közösen egy dalt. Mondtam, hogy oké, és közben eltelt fél év. Amikor Dobogókőn pihentem a családdal, akkor fogalmazódott meg benne, milyen gyönyörű ez az ország, mennyi jó hely van itthon? Amikor viszont a büfés kiírja, hogy hasábburgonya kapható ? ami egy két és fél éves gyereknek a legjobb rágcsa ?, de nincs, vagy kérsz egy kávét, és az sincs, akkor felmerül a kérdés: miért is van nyitva? Ezért születtek meg a verzék, például az, hogy Tetszik a borod, tetszik a söröd, csak éppen nem tudod hozzáférhetővé tenni, mert vagy nincs, vagy az ára az egekben van. Deniz ehhez varázsolt mégy egy harmadik verzét, belemondva, hogy tényleg mennyire élhető lenne az ország?

 

(Fotók: www.ochomacho.hu)