A Beatles filmet is forgatott volna A Gyűrűk Urából, de a magyar Tolkien-kultusz nehezen indult be

A Gyűrűk Ura a világirodalom egyik legfontosabb és egyben legnagyobb példányban értékesített alkotása. A belőle készült, Peter Jackson-féle filmek összesen 17 Oscar-díjat söpörtek be, a trilógia alkotásaira 425 millió néző ült be a mozikba. A Gyűrűk Ura nélkül nem született volna meg a mai értelemben vett fantasy műfaja, az ehhez kapcsolódó szerepjátékok, de a kötet a tömegkulturális hatások ellenére is a 20. századi szépirodalom egyik kulcsműve.

Szinte felfoghatatlan, hogy egy ilyen igényű grandiózus vállalkozásnak olyan melléktermékei lettek, mint a 2002 januárjában a magyar Burger Kingekben is kapható A Gyűrűk Ura műanyag figurák és a filmes jeleneteket ábrázoló gyűjtőkártyák. A Gyűrűk Ura útja azonban a szocialista Mordorban, azaz Magyarországon nem volt magától értetődő.

A trilógia a keleti blokk országai közül másodikként jelent meg Magyarországon, minket csak a lengyelek előztek meg, igaz, ott a három kötet 1961–63 között látott napvilágot, és velünk szinte egy időben, szintén 1981-ben publikálták Jugoszláviában. A Szovjetunióban ugyan voltak szamizdat kiadások, rövidített változatokban (!), ott végül 1992-ben készült el a trilógia utolsó kötete, A király visszatér. Tehát a többi szocialista országot tíz évvel előztük meg, hiszen Bulgáriában 1991-ben lett teljes a kiadás, Csehországban 1992-ben, Szlovéniában 1995-ben, Szlovákiában 2002-ben, míg a románok 2001-ben olvashatták először, abban az évben, amikor Peter Jackson filmje a mozikba került.

Talán ez a relatíve nagy példányszám az oka annak, hogy az irodalom egyik legerősebb kultusszal rendelkező könyvének első magyar kiadása viszonylag olcsón 25 és 50 ezer forint között talál gazdára, igaz, az antikvarium.hu árverésén egy teljesen újszerű példányt 80 ezer forintnál ütöttek le. (Ezek az árak persze csak ahhoz képest olcsók, hogy Thomas Pynchon 2009-ben megjelent Súlyszivárvány című regényéért százezer forintot is adnak a gyűjtők.) De az is biztos, hogy minden rajongónak megvan a védőborítós, zöld vászonkötésű, grafikákkal, térképekkel és címerekkel díszített, Vida Győző tervezte kötet.

Persze, az 1981-es magyarországi megjelenés nem a semmiből jött, nem az történt, hogy egy szerkesztő ránézett a New York Times eladási listájára, és azt mondta: akkor vegyük meg a jogokat. Már 1972-ben Erdős László, a magyar science fiction rajongók országos klubjának titkára eljutott a trieszti Euroconra, ahol megismerkedett Jan Fiedlerrel, a nemzetközi Tolkien-rajongói társaság főtitkárával.

Fiedlert meghívta Magyarországra, a TIT Tudományos Fantasztikus Klubjába, a Tolkien-trilógiát pedig átadta Avarossy Évának, az est tolmácsának, aki később a magyar kiadás egyik motorja lett, majd a magyar kiadás szerkesztőjeként a fordítást az eredetivel egybevetette. 1978-ban aztán Réz Ádám kapta meg fordításra a regényt, de az első tizenegy fejezet magyarra ültetése után elhunyt, így az 1240 oldalas trilógia nagy részét Göncz Árpád fejezte be, illetve a versbetétek Tandori Dezső munkái. Amikor 1981 nyarán a Gondolat kiadásában megjelent A Gyűrűk Ura, az 1955-ben publikált teljes regény sikere már több mint negyedszázados volt.

Érthetetlen, hogy az általában jó ritmusban reagáló magyar könyvkiadás miért ilyen későn csapott le egy olyan könyvre, amelynek nem voltak direkt politikai relevanciái. Ráadásul a sci-finek ebben az időben már komoly intézményrendszere alakult ki Magyarországon, volt folyóirata (Galaktika), könyvsorozata (Kozmosz), de valamiért Tolkiennel és magával a fantasyvel sem tudtak mit kezdeni. (És most nem térünk ki arra az örök vitára, hogy A Gyűrűk Ura fantasy, vagy nem, ugyanakkor az biztos, hogy a fantasyszerzők Tolkient tekintik a műfaj alapítójának.)

Az InterPress Magazin (IPM) 1979. februári számában megjelent egy, a Newsweekben publikált cikk fordítása. A szöveg reflektált az 1977-ben publikált A szilmarilok-kötetre, ami után a nyugati sajtóban ismét az érdeklődés középpontjába került A Gyűrűk Ura is, annak fényében, hogy a fantázia lett a kor divatszava a Star Wars és a Harmadik típusú találkozások sikerei után. Amikor az IMP-ben a cikk megjelent, Göncz Árpád már fordította a regényfolyamot.

A honi sajtó nem lelkesedett a könyvért, megjelentek róla ugyan recenziók, ajánlók a Népszabadságban és az Esti Hírlapban is, de inkább azt fejtegették, hogy a könyv most gyerekeknek vagy felnőtteknek szól, illetve hogy allegorikus-e a történet, vagy csak afféle tündérregény. Hiába szerepelt A Gyűrűk Ura két alkalommal is keresztrejtvényben (Ifjúkommunista, 1981 december és 1983 január), nem volt általános az elragadtatás, a könyv az ínyencek titkos csodája maradt.

Ez ahhoz képest is meglepő, hogy a regény olyan nagy hatású volt nyugaton, hogy még a Beatles is filmet akart belőle forgatni, amiben Paul McCartney lett volna Frodó, Ringo Starr Csavardi Samu, Gandalfot George Harrison, Gollamot pedig John Lennon játszotta volna. A vietnámi háború ellen tüntető amerikai hippik pedig Gandalf for president és Frodo lives kitűzőket hordtak.

Itthon is voltak házi készítésű honi jelvények (Éljen Fródó!), lefénymásolt Középfölde-térképek, készültek Boris Valejo-stílusú A Gyűrűk Ura világát idéző festmények, sőt fanzine-ekben megjelent írások (lásd például a debreceni Nova Akropola zenekar kiadványában publikált Tolkienről szóló cikket). A rendszerváltáskor, 1990-ben újra megjelent a regény (Árkádia kiadó), sőt A szirmarilok (Árkádia) és a A sonkádi Egyed gazda című mesekönyv (Móra) is, így Tolkien egyre ismertebb lett itthon.

Ebben a hullámban Debrecenben, a Hatvan utcai posta mellett valaki készített egy graffitit is (Egy Gyűrű mind fölött), de igazi kultusz csak 2001 decemberében a Peter Jackson-film első részének megjelenésével jött el. A honi szépirodalom még a rendszerváltás előtt reagált Tolkienre. Kemény István 1987-ben megjelent Játék méreggel és ellenméreggel című kötetének az Egy decemberi este – Az antikvárium című versében említi az írót.

A cégtáblán homályos célzás a boltra, / bent egy bundás férfi fázik, övé a bolt, / Éva körülnéz, én érdeklődöm: / Tolkien meséi nem kaphatók? 
Nos, azóta már biztos, hogy ebben a titokzatos antikváriumban beszerezhető a könyv számos újrakiadásának valamelyik példánya.